Azoknak, akik nem ismerik az Igét, nehezükre esik megérteni, hogy Ádám bűnbe esése következtében a föld feletti hatalom a sátán kezébe került, és ezért a világot a természeti törvényeken túl az ő szellemi törvényei uralják.

  Mi az Igéből meg tudjuk érteni, hogy Jézus a földön uralkodó szellemi és fizikai törvényeket felülírta, hogy meg tudja áldani az emberiséget, valahányszor csak szükség van rá. Amikor a sátán végleg meg lesz kötözve, és be lesz zárva a pokolba, a fizikai törvények majd teljességgel megszűnnek.  
  Mivel az emberek nem értik ezeket a törvényeket, gyakran Istent okolják a balesetek, a szeretteik betegségei és halála, valamint a sok katasztrófa, például viharok, földrengések és árvizek miatt. Utóbbiakat istencsapásnak nevezik, de ezek egyáltalán nem Istentől valók.

  Nem Isten a felelős értük. Egyiknek sem Ő a szerzője. Isten nem a halál szerzője. Nem Istent kell okolni ezekért.

  A balesetek, a fájdalom, betegség, halál és a katasztrófák az ember bűnbeesésének következményei. A sátán a szerzőjük.

  Ádám addig nem ismerte a betegséget, amíg el nem követte a bűnt, és így meg nem ismerte a sátánt.

  Dr. John Alexander Dowie, aki a 20. században az isteni gyógyulásról újra tanított a Gyülekezetben, azt mondta: A betegség a sátán apának és a bűn anyának az ivadéka.

  1870-ben egy félelmetes járvány pusztított végig nyugat-Ausztrálián. Akkoriban  Dowie egy gyülekezetet pásztorolt Sydney külvárosában. Az emberek tömegesen hullottak el.

  Évekkel később visszaemlékezett, hogy csak ült egy egész napon keresztül a dolgozószobájában, szívből zokogott Isten előtt, és ilyeneket kérdezett: Istenem, Te vagy ennek a betegségnek és ennek a szenvedésnek az okozója? Te küldted ezt a félelmetes járványt erre a vidékre? El akarod pusztítani az egész gyülekezetemet? Honnan jön ez a járvány? Ki az okozója?

  Már 40 embert eltemetett a gyülekezetéből. Még négyet kellett eltemetni, és több mint 30 tagját meg kellett látogatnia a gyülekezetének, akik betegek voltak vagy haldokoltak.

  Akkor a Szent Szellem megvilágosította az Ap.Csel. 10:38 versét a szívében, ahol az áll, hogy a Krisztus a gyógyító, és a sátán a bajok okozója – írja ez az Isten embere.

  Ezután a könnyeim felszáradtak – írja –, és a szívem erősebb lett. Láttam az utat és az ajtót tárva-nyitva a gyógyulás felé, úgyhogy azt mondtam: Istenem, segíts engem most, hogy az Igét prédikáljam minden haldoklónak és betegnek, és elmondjam nekik, hogy a sátán az, aki még mindig pusztít, és Jézus most is megszabadít, mert Ő ma is ugyanaz.

  Nem kellett sokáig várnia. Perceken belül, két fiatalember rontott be, és izgatottan hívták: Jöjjön gyorsan: Mary haldoklik! Utánuk szaladt, le az utcára olyan gyorsan, hogy még a kalapját is elfelejtette feltenni. Dühös volt, hogy a sátán megtámadta ezt az ártatlan fiatal lányt a nyájából.

  Mire belépett Mary szobájába görcsökben találta a lányt, az orvosa már feladta és készült elmenni. Dowiehoz fordult és megjegyezte: Uram, hát nem kifürkészhetetlenek Isten útjai?

  Isten Igéje újra megérintette Dowie szívét. Isten útjai? – dörögte. Hogy merészeli ezt Isten útjának nevezni! Nem, uram, ez az ördög munkája!

  Felszólította az orvost, aki a gyülekezet tagja volt: Mondja el velem a hit imáját.

  Az orvos szabadkozott: Nagyon izgatott uram, jobb, ha hagyjuk, hogy Isten akarata beteljesedjen. És elment.

  (Nem meglepő? Sokan hiszik, hogy amíg csak lehet életben tartani az embert, az orvostudomány, a gépek és minden más eszköz által, addig megegyezik Isten akaratával, de ugyanakkor imádkozni az életük megmaradásáért, az Isten akarata ellen lenne. Amikor meghal valaki, azt mondják, hogy beteljesedett Isten akarata!)

  Még mindig dühösen, Dowie elkezdte imádkozni a hit imáját. A lány rángatózásai azonnal abbamaradtak, és olyan mély álomba merült, hogy az anyja és az ápolónő azt hitték, meghalt. Nem halt meg – nyugtatta meg őket. Kis idő múlva felébresztette Maryt, aki az anyja felé fordult és felkiáltott: Anya, olyan jól érzem magam!

  Felidézve a Bibliából, hogyan szolgált Jézus, amikor Jairus lányát feltámasztotta a halálból, Dowie megkérdezte a lányt: Nem vagy éhes? De, igen – felelte az – nagyon éhes vagyok.

  Szóltak az ápolónőnek, hogy készítsen egy csésze forró csokoládét és néhány szelet vajas kenyeret. Azután átment a másik szobába, ahol a lány másik két testvére feküdt lázban.

  Az ima után ők is azonnal felépültek. Attól a naptól kezdve Dowie imádkozott és az Isten erejével meggyógyította a nyáját. Egy tagot sem vesztett el azután a járvány miatt.

  Ahogy elhagytam a házat, ahol a Krisztus mint gyógyító győzedelmeskedett, – írja –, még mindig a szívemben csengett a győzedelmes ének, ami visszhangzott a Mennyből, azért ami történt, (már egyáltalán nem voltam meglepve azokon, amiket tettem) és még inkább a felfedezésemért, hogy Ő UGYANAZ MA IS! Így kezdtem el aztán a Jézusba vetett hit által prédikálni.