A démoni hadsereg oly hatalmas volt, hogy betöltötte a látóhatárt. Különböző
csapatokból állt, amelyek mind saját zászlóik alatt meneteltek. Az előtt haladó
csapatok zászlóin az alábbi nevek álltak: Büszkeség, Önigazság, Tisztelet
Megkövetelése, Önző Ambíciók, Igazságtalan ítélet és Féltékenység. Sok más gonosz
csapat is közeledett, amelyek kívül estek látóteremen, de azok tűntek a legerősebbnek,
akik ennek a szörnyű, egyenesen a pokolból jövő hordának az arcvonalában meneteltek.
Maga a Testvérek Vádlója vezette a borzalmas hadsereget.
A horda fegyverei szintén neveket viseltek. A kardokat Megfélemlítésnek hívták, a
lándzsákat Árulásnak, a nyilakat pedig Vádlásnak, Pletykának, Rágalmazásnak és
Kritizálásnak. A hadsereg elé felderítőket és kisebb démoncsapatokat küldtek, hogy
előkészítsék a fő támadást. Ezeknek Elutasítás, Keserűség, Türelmetlenség, Meg-nem-
bocsátás és Testi Kívánság volt a nevük.
Ezek a kis csapatok és felderítő őrsök sokkal kevesebb démonból álltak, de ugyanolyan
erősek voltak, mint az őket követő nagyobb csapatok. Csupán stratégiai okokból voltak
A
kisebbek. Éppúgy, mint ahogyan Keresztelő János - bár egyedül volt, mégis rendkívüli
kenetet kapott, hogy tömegeket merítsen be, és előkészítse őket az Úrnak -, ezek a kisebb
démoni csapatok is rendkívüli nagyságú erővel rendelkeztek, hogy "be merítsék a
sokaságot". Egyetlen Keserűség démon képes volt hatalmas tömegeket megfertőzni
mérgével, sőt egész fajokat vagy kultúrákat is. Egy Testi Kívánság démon rá tudott
akaszkodni egy színészre, filmre vagy akár egy reklámra, és hatalmas tömegeket talált el
villámlásszerűen undorító mocskával, ezzel érzéketlenné téve őket. Mindezzel az őket
követő hatalmas, gonosz hordának készítették elő a terepet.
Ezt a hadsereget kifejezetten az Eklézsia ellen küldték ki, de mindenki mást is
megtámadott, akit csak tudott. Az volt a célja, hogy előre meghiúsítsa és megelőzze
Isten közelgő meglátogatását, amely tömegeket söpör majd be az Eklézsiába.
A hadsereg elsődleges stratégiája az volt, hogy megosztást, viszályt és szakadást
okozzon a kapcsolatokban, ahol csak lehet: gyülekezetek között, gyülekezetek és
pásztoraik között, férj és feleség között, gyermekek és szüleik között, sőt még
gyermekek között is. A felderítő egységeket azért küldték előre, hogy felfedezzék a
gyülekezetekben, családokban vagy egyes emberekben található réseket, ahová azután
az Elutasítottság, Keserűség, Testi kívánság vagy más démonok beférkőzhetnek, hogy
kihasználják és kitágítsák azokat. Az így előkészített törésekbe azután már minden
akadály nélkül bezúdulhatnak a démonok seregei, hogy végül teljesen legyőzzék
áldozatukat.
Az elém táruló látomásban az volt a legmegdöbbentőbb, hogy ez a horda nem lovakon,
hanem elsősorban keresztényeken lovagolt! Legtöbbjük jól öltözött, tiszteletreméltó,
finom megjelenésű, tanult ember benyomását keltette, de szinte mindenfajta ember volt
közöttük. Ezek az emberek keresztény igazságokat vallottak meg, hogy lelkiismeretüket
megnyugtassák, de a sötétség erőivel összhangban és hozzájuk igazodva éltek. Amilyen
mértékben egyetértettek ezekkel a sötét hatalmakkal, úgy nőtt a rajtuk ülő démon, és
annál könnyebben tudta irányítani cselekedeteiket.
Sokan közülük egyszerre több démonnak is helyet adtak, de az egyik kétségkívül uralta
a többit. A vezérdémon személye határozta meg, hogy melyik hadosztályhoz tartoztak.
Bár a hadosztályok mind együtt meneteltek, mégis úgy tűnt, hogy az egész hadsereg
állapota közel van a teljes káoszhoz. Például, a gyűlölet démonai legalább annyira
gyűlölték az összes többi démont, mint a keresztényeket. A féltékenység démonai mind
féltékenyek voltak egymásra. A horda vezetői csak úgy tudták őket visszatartani attól,
hogy egymásnak essenek, hogy gyűlöletüket, féltékenységüket, stb. azokra az emberekre
irányították, akiken lovagoltak. Az emberek között még így is gyakran robbantak ki
veszekedések és harcok. Így pusztították el saját magukat egyes Izrael ellen támadó
hadseregek, ahogy ez a Bibliában olvasható. Amikor Izrael elleni szándékuk meghiúsult,
dühük fékezhetetlenné vált, és egymás ellen fordultak.
Említettem, hogy a démonok keresztényeken lovagoltak, azonban mégsem bennük
voltak, mint ahogyan a nem keresztények esetében. Nyilvánvaló volt, hogy ezeknek a
hívőknek egyszerűen csak nemet kellett volna mondaniuk a démonjuknak ahhoz, hogy
megszabaduljanak tőlük. Például, ha egy keresztény, akin a féltékenység démona
lovagolt, kételkedni kezdett a féltékenységben, akkor a nyakában ülő démon nagyon
gyorsan legyengült. Ilyenkor a gyengülő démon kétségbeesetten felkiáltott, mire a
hadosztály vezetője az összes démont az illető keresztény köré vezényelte, hogy addig
támadják, amíg a keserűség vagy valamelyik másik újra megerősödött rajta. Ha ez nem
vált be, akkor a démonok elkezdtek olyan Igéket idézni, amelyeket kiforgattak, hogy
igazolják a keserűséget, a vádlást és a többi hazugságot.
A démonok ereje szinte teljesen a megtévesztésből fakadt. Olyan mértékben becsapták
ezeket a hívőket, hogy miközben a démonok használták őket, azok azt hitték, hogy Istent
szolgálják. E~ azért volt lehetséges, mert szinte mindegyikük hordozta az Önigazság
zászlaját, és ezért nem látták azokat a zászlókat, amelyek a hadosztályok igazi
természetét jelezték.
Messze a sereg végén láttam magának a Vádlónak a kíséretét. Most kezdtem megérteni a
stratégiáját, és elcsodálkoztam rajta, mennyire egyszerű. Tudta, hogy a ház, amely
önmagával meghasonlik, nem állhat meg. Ezt a hadsereget azért küldte, hogy
megpróbáljon olyan szakadást, viszályt, megosztottságot előidézni az Eklézsiában, hogy
az teljesen kiessen a kegyelemből. Ezt csak úgy érhette el, ha keresztényeket használ fel
saját testvéreik ellen. Ezért küldött az első hadosztályokba szinte kizárólag
keresztényeket, vagy legalábbis olyanokat, akik annak vallották magukat. Minden
lépéssel, amelyet ezek a félrevezetett keresztények a Vádló iránti engedelmességben
tettek, erősödött a hatalma fölöttük. Ahogy a sereg tovább masírozott előre, egyre nőtt a
Vádló és parancsnokainak önbizalma. A hadsereg ereje ezeknek a keresztényeknek a
Gonosz útjaival való egyetértésétől függött.