A könyvben sok helyen megpróbáltam az Úr szavait pontosan úgy idézni, ahogyan azokat
nekem mondta; ezek mégsem „igék", nem a Szentírás részei. Nem hiszem, hogy bármely
prófétai kijelentést abból a célból kapna valaki, hogy az a Szentírás tekintélyét hordozza. A
prófétai szó mégis nagyon fontos mind a helyi gyülekezetek, mind az egész Egyház számára,
különben a Biblia nem buzdítana bennünket a következőképpen: „Kövessétek a szeretetet,
kívánjátok a lelki ajándékokat, de leginkább pedig, hogy prófétáljatok" (I. Kor. 14:1).
Máshol pedig:
„Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra. Aki nyelveken szól,
magát építi, de aki prófétál, a gyülekezetet építi." (I. Kor. 14:3-4).
A Szentírás sehol nem mondja, hogy a próféciák hittételek tanítása céljából adattak volna. Erre
a Bibliát kaptuk. Azt sem mondja soha, hogy a prófécia csalhatatlan lenne, éppen ezért kell
megítélnünk minden próféciát. Ugyanakkor, igaz az, hogy a prófécia épít. Mivel a prófécia a
Szent Szellem ajándéka, ezért mindent ami Tőle származik, szentnek kell tekintenünk. Viszont,
mivel embereken keresztül jön, nem szabad tévedhetetlennek vennünk.
A Szentírás, ahogyan eredetileg megírták, tévedhetetlen: Az igazság kősziklája, tiszta
kijelentés Istenről. S azzal a bizonysággal építhetjük rá az életünket, hogy az mindörökké
megáll A próféciát inkább úgy látom mint a mannát, melyet az Úr a pusztában adott népének.
Az Úrtól van, segít táplálni bennünket a mindennapi életben, de ha megpróbáljuk hosszabb
ideig megtartani, mint kellene, akkor megromlik.
A Biblia örökérvényű, és azért kaptuk, hogy az igazságra építhessük életünket, míg a prófécia
tanításunkra, építésünkre és bátorításunkra adatott, hogy stratégiai módon napról-napra
megtartson bennünket az Úr akaratában. Bármely kapcsolat minősége a felek közötti
kommunikáció minőségétől függ. Az a kapcsolat, amelyben nincs folyamatos kommunikáció,
el fog halni. Hiszem, hogy a prófécia valóban hatékony segítség az Úrral való mindennapi
kapcsolat ápolásában és frissen tartásában. Gondolom, éppen ezért bátorít bennünket az Ige,
hogy „különösen" törekedjünk erre az ajándékra.
Sok éven át kerestem, kívántam a prófétálás ajándékát - engedelmességből, hiszen az Ige erre
buzdít, és mert szeretem a prófétai ajándékokat. Szeretem a prófétai átéléseket, bár majd
mindegyik súlyos feddést jelentett számomra. Mégis sokkal többet imádkozom bölcsességért
és a bölcsesség beszédének ajándékáért, mint más ajándékokért. Azt hiszem, hogy prófétai
átéléseimben az Úr ezért jelenik meg szinte mindig a megszemélyesített „Bölcsesség"
alakjában. Úgy gondolom, az igazán bölcs ember szereti a feddést, helyreigazítást, dorgálást,
mivel „életnek útja a tanító-feddések" (Péld.6:23). Prófétai átéléseim alatt, minden esetben
mélyreható és feltétlenül szükséges személyes kiigazításokat kaptam.
A könyvben szerepel néhány nagyon alapvető helyreigazítás, mely általánosságban az egész
Egyháznak szól. Azokat a helyi gyülekezeteket kivéve, amelyek iránt személyes felelősséget
hordozok, általában igyekszem, hogy elsősorban ne azokra a nehézségekre és bajokra nézzek,
amelyek a Krisztus Testét sújtják. Az Eklézsia az Úr Menyasszonya, és óvakodom attól az
elbizakodottságtól, hogy a Menyasszony bármiféle helyreigazításával próbálkozzam. Mint
ahogyan Pál is magyarázta a korintusiaknak, mindnyájan csak bizonyos területre kaptunk
felhatalmazást, és azt nem szabad túllépnünk.
Nincs jogom hozzá, hogy a más gyerekét megfegyelmezzem, de mint barát, esetleg beszélhetek
a szüleikkel: s remélem, hogy Ők is szabadon odajönnek hozzám, ha úgy látják, hogy az én
gyermekeim szorulnak kiigazításra. Azonban, a könyvben leírt megtapasztalásaim által azt
mutatta az Úr, hogy a mai Egyház rettenetes katasztrófák felé halad, hacsak nem hajtunk végre
alapvető pálya-kiigazítást, ügy gondolom, magam is részes vagyok mindezekben, ezért ha azt k
megértést az üzenetek jelentéséről, és nagyobb bölcsességet arra, hogyan alkalmazzuk mindezt
helyesen.
Szeretnélek ismét figyelmeztetni benneteket, hogy tartsátok szem előtt: bár ezek a prófétai
kijelentések nagyon valóságosak és életszernek voltak amikor átéltem őket, néhány órával
később már gyakran valószínűtlennek tűntek, és mikor le akartam írni, ezzel a problémával
találtam szemben magam. Igyekeztem a tőlem telhető leghűségesebben lejegyezni, amit
átéltem, de semmi esetre sem állítom, hogy minden pontosan úgy hangzott el, és úgy történt
ahogy végül leírtam. Azonban - még ha bizonyos részletekre nem emlékeztem is pontosan,
vagy nem tudtam mindent szó szerint lejegyezni - az üzenet mégis igaz, az Úrtól származik, és
annak ideje közel van.
Rick Joyner 1998 novemberében