"Nincs semmi értelme, nem birok a lányaimmal. Ketten főiskolára járnak
egy pedig gimnáziumba. Elvesztettem a tekintélyemet előttük, nem hallgatnak
rám. Hiába szidom, fenyegetem őket. Már mindent megpróbáltam, de semmi
sem használ."
Azt mondtam: "Anyuka, megpróbáltad már a szeretetet?"
"Hát én szeretem őket", válaszolta.
"Én nem arról a szeretetről beszélek. Te azt akarod, hogy segítsek neked.
Tanácsért jöttél hozzám a családod érdekében, és én megadom. Hagy tegyek
fel néhány kérdést. Tudsz egyáltalán valamit a Jézus-fajta szeretetről?"
Az arckifejezése üres volt, ahogy rám nézett. "Nem tudom, mire
gondolsz."
Elmagyaráztam neki a két fajta szeretet közötti különbséget olyan
világosan, ahogy csak tudtam.
"Azt hiszem, látom már, mi az oka a kudarcomnak", mondta. "Soha sem
adtam nekik mást, csak anyai szeretetet. De akarom ezen túl ezt a Jézus-fajta
szeretetet."
Elmagyaráztam neki, milyen egyszerűen lehet ezt megkapni. Hogy belé
fog költözni, amint befogadja az Örök Életet.
"Hogyan fogadhatom el az Örök Életet?", kérdezte.
"Tudod, hogy Jézus meghalt a bűneidért?"
"Igen, hiszem"
"Akkor most nézzük meg a Róma 1o: 9-11 verseket:"
"Mert ha a te száddal megvallod Jézust Uradnak, és szívedben hiszed,
hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor megmenekülsz. Mert szívvel
hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk vallást az üdvösségre....és...aki az
Úrban bízik, meg nem szégyenül." Azután megkérdeztem tőle, hiszi-e, hogy Isten feltámasztotta Jézust a
halálból az ő megigazulásáért.
"Igen, ezt tudom"
"Kész vagy megvallani Őt Uradnak?"
"Igen"
"Akkor", kérdeztem, "Isten Igéje szerint mi történt veled?"
"Üdvösséget kaptam."
Ez után elmagyaráztam neki, hogy ezzel ő befogadta az Örök Életet, ami
az Atya Isten természete. És mivel az Atya szeretet, az új-fajta Szeretetet is
befogadta a szívébe. Arra bíztattam, hogy adja át magát ennek a szeretetnek,
hogy tanulmányozza az Igét és kezdje el gyakorolni ezt a szeretetet az
otthonában.
Eltelt néhány nap és azután visszajött hozzám. A szemei csillogtak.
Azt mondta: "Az egyik lányom megkérdezte, mi történt velem.
Elmondtam neki, hogy befogadtam a Jézus-fajta szeretetet, mire ő
megkérdezte, hogy hogyan kaphatná meg ő is. Erre azt feleltem, hogy olvassa
el a te egyik traktásusodat, aminek címe: "Hogyan válhatsz kereszténnyé".
Elolvasta a nővérével együtt, és mindketten újjászülettek. Megtalálták ők is
ezt a Jézus-fajta szeretetet."
Szeretetben járni
Ez az újjá teremtett szellem járása, olyan valaki járása, aki befogadta az
Atya szeretet-természetét.
Ha szeretetben jársz, akkor valójában Istenben élsz.
"Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak (vagyis,
ha szeretetben maradtok és a szeretet bennetek marad), kérjetek, amit csak
akartok és meg lesz néktek."
Ez az a világ, ahol az Ige uralkodik, ahol a hit működik. A hit a szeretet
légkörében tud növekedni. A hit kibontakozik, és teremtő erővé válik ott, ahol
a szeretet uralkodik.
A szeretetben való járás nem más, mint az Atyával, az Igével és az
egymással való közösség gyakorlása.
A szeretetben való életet a közösség teszi igazán édessé. Amikor
gyanakvás nélkül, önzetlenül jövünk össze - azért, hogy a legjobbat nyújtsuk
magunkból egymásnak. Azért jövünk össze, mert adni akarunk.
Az az ember, aki mindig csak kapni jön, valójában szegényebbé lesz.
Milyen sok keresztény munkás veszítette el életének szépségét és illatát azért,
mert mindig csak a nyereségről álmodoztak, ahelyett, hogy azon gondolkodtak volna, hogy ők mit adhatnának. Ha a szeretet birodalmában
élünk, akkor a Szent Szellem képes lesz elvezetni bennünket minden
igazságra, valóságra.
Ha szeretetben járunk, akkor az Ige meg fog nyílni és felelni fog
kérdéseinkre. Isten benne van az ő Igéjében, ezért amikor olvassuk, a szívünk
megtelik örömmel és vidámsággal.
Erősen kétlem, hogy bárki valaha is megérthetné a 23.-ik zsoltárt,
anélkül, hogy ebben az Isten-fajta szeretetben maradna.
Ismételd el lassan: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm."A
héberben az a szó, hogy "Úr", "Jehova". "A "Jehova" egy olyan szó, mely
mind a három igeidőt - a múltat, a jelent és a jövőt is - magába foglalja. Ő Úr
volt a múltban, Úr a jelenben és az lesz a jövőben is.
Ő a mi Pásztorunk, ezért nem szűkölködünk. Elvezet bennünket a
közösség gazdag legelőire, a szeretet csodálatos mezejére, melyeket az Igében
fedezünk fel.
Amikor a Szent Szellem megnyílik nekünk az Igében, akkor az a szeretet
megnyílása. Megengedi számunkra, hogy meglássuk Istent az Igében, mint
Atyát, a Szeretetet, a Vigasztalót és a Győztes Urat.
A szeretetben járásnak óriási lehetőségei vannak a növekedésben, a
fejlődésben, a Krisztusban levő jogaink és kiváltságaink tényleges
gyakorlásában.
Megértjük, mit jelent az, hogy Ő bennünk lakozik. Eszünkbe jut, hogy a
Nagyobb Valaki bennünk van és hogy az Ő képessége rendelkezésünkre áll.
Emlékszünk arra is, hogy az Ő Igéje a mi ajkunkon uralkodó erővel bír.
A betegségek, és körülmények fölött hatalmunk van, ha szeretetben
járunk. Mi Jézus helyét foglaljuk el itt a földön, az Ő szavait szóljuk és az Ő
munkáját, végezzük.
Bevezet bennünket az Ő képességének valóságába, melyet az Igében
találunk.
Vannak, akik még soha sem döbbentek rá arra, hogy Isten betegeket
gyógyító képessége benne van az Igében. És amikor imádkozunk, hatalmas
erővé válik az ajkainkon.
Amikor szeretünk valakit, önkéntelenül is hallgatunk a szavára. Mivel
szeretjük az illetőt, megtesszük, amit mond.
A hit többé nem erőlködés. A szeretet soha nem próbál hinni, nem próbál
hitet szerezni. Már maga a "szeretet" szó is hitet ébreszt. A szeretet korlátlan
lehetőségeket ad a hitnek. Most már megérthetjük, ahogy még soha sem, hogy miért lehetünk
annyira eggyé az Úrral. Ez az egység pedig magától értetődővé teszi azt, hogy
hasznosak vagyunk, hogy képesek vagyunk segíteni másokon.
Mi Isten osztályában vagyunk
Isten szellem. Mi is szellemek vagyunk. Isten belénk helyezte
természetét. Az Ő természete pedig a szeretet.
A legtermészetesebb dolog kell, hogy legyen számunkra az, hogy
életünket, szavainkat és cselekedeteinket a szeretet hatja át.
Legnagyobb nehézségünk abból ered, hogy elfelejtjük, kik vagyunk
Krisztusban. Emlékszünk arra, hogy kik voltunk. Emlékszünk arra, milyenek
voltunk megtérésünk előtt, régi életünkben. Emlékszünk kudarcainkra,
gyengeségeinkre és hiányosságainkra, de elfelejtjük azt, hogy az Új
Teremtéssel vége a kudarcoknak, mert Isten saját magából adott nekünk.
Emlékezzünk, hogy Ő ezt mondta Igéjében: "Mindenre van erőm
Krisztusban,. Aki engem megerősít."
Nincs olyan szükség, gyengeség, probléma, amit Ő meg ne tudna oldani.
Nincs olyan nehézség, amit ne tudna legyőzni, nincs olyan betegség, amit ne
tudna meggyógyítani.
Ő bennünk van. A képessége a miénk. A kegyelme a miénk. A szeretete
a miénk. Eggyé váltunk Vele.