Jézus ezután nyomban kényszeríttette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magányosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter ekkor így szól hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „valóban Isten Fia vagy!” (Máté evangéliuma 14:22-33)
Nézzük meg, mi történt, miért történt és mi az Úr üzenete ezekből a versekből nekünk. Közvetlenül e történet előtt volt az, amikor Jézus megsokasította az öt kenyeret és a két halat úgy, hogy vendégül látott mintegy ötezer férfit. A tényleges létszám ettől sokkal több volt, mert csak gondoljuk hozzá az asszonyokat és a sok gyereket. Bátran merem állítani, hogy többen voltak tízezernél. Megtörtént a csoda. Ezután Jézus elküldte tanítványait, a tavon keresztül a túlsó partra, Ő pedig egymaga félrevonult imádkozni.
Ez az első dolog amire szeretnék rámutatni. Jézus Isten Fia volt. Számunkra felfoghatatlan, hogy Neki milyen kapcsolata volt az Istennel, amíg itt a földön járt. Ő és az Isten egy, mert a Szentháromság titkában az Isten, Jézus és a Szentlélek, egyugyanazon személy, de mégis a megjelenésében három. Jézusnak szüksége volt arra, hogy imádkozzon. Szüksége volt arra, hogy a Mennyel tartsa a kapcsolatot, annak ellenére, hogy minden szívdobbanása egy imádság volt. A Szentháromságból adódóan Jézus egy volt az Istennel, de mégis időről-időre szüksége volt arra, hogy félrevonuljon imádkozni. Csak gondoljunk egy kicsit ennek a mélyére. Ha Jézusnak, aki az Isten Fia, szüksége volt arra, hogy imádkozzon, akkor nekünk embereknek, mennyivel inkább szükségünk van arra, hogy imádkozzunk!
Jézus a hegyen imádkozott, majd a parton sétált egyedül. Látta, hogy a tanítványok küszködnek az evezéssel. Ekkor ismét nyilvánvalóvá vált, hogy Ő mindenek Ura. Rálépett a viharos hullámokra és nem merült el. Járt a víz felszínén. Ez fizikai csoda volt! A Biblia azt írja, hogy a „negyedik éjszakai őrváltás” idején indult a tanítványokhoz. Az őrváltások este 6-tól reggel 6-ig voltak négy háromórányi részre elosztva. Ez azt jelentette, hogy Jézus hajnali 3 óra körül ment a tanítványokhoz a vízen. Segíteni akart a nehezen haladó tanítványoknak. Amikor a közelükbe ért, megijedtek tőle, mert kísértetnek hitték. De amikor Jézus megszólalt felismerték.
Ez az eseménysor jól szemlélteti a mi nehézségekkel teli hétköznapjainkat. Sokszor úgy érezzük, hogy Jézus egyedül hagy minket az élet viharaiban. Küszködünk, szenvedünk, de nem jutunk sokat előre. Márk evangéliumában van egy félmondat, amiben bátorítást lelhetünk ezekben a harcokban: „Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt...” (Márk evangéliuma 6:48) Jézus a partról figyelte őket. Jegyezd meg, akármilyen nehéz körülmények között is vagy „Jézus lát”.
Nem téveszt szem elöl téged. Látja a körülményeidet is és azt, hogy küzdesz ellenük. Ezt erősíti Jézus szava is: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (27.vers) Ez ilyen egyszerű. Bízzál Istenben és ne félj! Nem győzhetnek le a nehézségek.
Ezután a következő meglepő dolog történt. Jézus parancsolt a szélviharnak, hogy csendesedjen el. Azonban Péter is akart járni a vízen, mint Jézus. Nagy hit támadt benne és megkérte Jézust, hogy hívja magához. Jézus beleegyezett és azt mondta neki: „Jöjj!” Péter élesben átélte, hogy Jézus valóban az Isten Fia. De amikor a hullámokra nézett, megijedt és süllyedni kezdett. Ekkor Jézus megrótta kishitűségéért. Mi sokszor bátran, Istenbe vetett hittel kezdünk neki valamihez. Legyen ez egy új foglalkozás, egy vállalkozás, egy új tanulmány. Nagy hittel vagyunk Isten iránt. De a „hullámok” megteszik a hatásukat. Kétségek merülnek fel: „Kell ezt nekem tennem?”; „Lesz erőm elvégezni az egyetemet, főiskolát?”; „Jól fog menni a vállalkozás?” Ha ilyen helyzetben voltál, vagy most abban vagy Jézus határozottan felszólít, hogy ne kételkedj! Van az Ószövetségben egy csodálatos kijelentés: „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van.” (Prédikátor könyve 9:10) Ez az Úr bíztatása. Nyugodtan tedd meg mindazt, amihez meg van a lehetőséged! Persze itt nem istentelen, bűnös és törvénysértő dolgokról van szó. Az Úr pedig veled lesz és támogat.
Ez a történet pedig egy hatalmas kijelentéssel fejeződik be. A tanítványok, akik mindezt látták, így szóltak jézushoz: „Valóban Isten Fia vagy!” (33.vers) Abban az időben a zsidók között ez egy forradalmi kijelentés volt. A zsidók - ezek közé tartoztak a tanítványok is - várták a Messiást. Ez a néhány egyszerű főként halász ember rájött, hogy Jézus Krisztus valóban Isten Fia. Azt szeretném, ha te, aki még nem vagy biztos abban, hogy Jézus az Isten Fia, vagy sem, most rájöjj, hogy igenis Jézus az Isten Fia. Ő a Megváltó! Ő az, aki meg tud segíteni téged az életed nehézségeiben. Ő az, aki gondoskodik rólad. Azért imádkozom, hogy te magad rájöjj erre és fordulj Jézushoz!