A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
Példabeszédek 10:19
Nekünk hívőknek el kell kezdenünk odafigyelni a szavainkra! Nem szabadna úgy beszélnünk, mintha nem számítana, mit mondunk. Úgy kell használnunk a szavainkat, mintha az életünk függne tőle – mert Isten Igéje szerint így is van! (Példabeszédek 18:21)
Túl sok mindenkinek van – a Példabeszédek 19:1 szavaival élve – gonosz nyelve. Ez többet jelent, mint hazudni és világiasan beszélni. A gonosz nyelv engedetlenséget jelent. Azt jelenti, hogy nem beszélünk Isten Igéjével összhangban.
Mindannyian beleestünk már ebbe a hibába. Azt mondjuk például, hogy hisszük, hogy Isten meggyógyít, aztán odafordulunk valakihez, és így szólunk: „Belehalok ebbe a fájdalomba!”
Ez hitetlen, Isten Igéjével ellentétes beszéd.
”Ó, Copeland testvér, tudom, hogy ezt mondtam, de igazából nem úgy gondoltam.”
Figyelj, a szellemi birodalom nem aszerint működik, amit gondolsz. Az alapján működik, amit mondasz. A Márk 11:23 így szól: „ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.”
Vedd észre: ez a vers nem azt mondja, meglesz neked, amit gondolsz, hanem azt, hogy meglesz neked, amit mondasz. Az számít, ami kijön a szádon.
Persze nem azt mondom, hogy állandóan görcsben kell lenned, és amiatt kell aggódnod, hogy mi jön ki legközelebb a szádon. Csak használd azt a bölcsességet, amit kaptál Istentől. Tanítsd meg a nyelvednek, hogy engedelmeskedjen az Igének. Aztán amikor leginkább szükséged lesz rá, meg fogod látni, hogy az Ige gazdagon lakozik benned!
Igei olvasmány: Példabeszédek 10:11-21 Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája A példabeszédek könyve 10.