II. Péter 1:4.
Ami által (tehát Isten mindenhatósága által) rendkívül nagy és értékes ígéreteket kaptunk, hogy ezek által az isteni természet részeseivé válhassatok...
Milyen természet? Isten természete! Tehát azt mondja, hogy Isten természetének részesei vagyunk. Dicsőség az Úrnak: Isten természetének! Milyen tehát ez az isteni természet? Először is igazságos! Igazságos! Tehát Istennek nincs igaztalan természete, nincs méltatlan természete, hanem Ő maga az igazságosság. Ily módon tehát Isten igazságosságának részeseivé lettünk.
II. Kor. 5:21.
Mert bűnné tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy mi Isten igazságosságává lehessünk Őbenne.
Ezek szerint amikor újjászülettünk, nem kisebb dolog történik velünk, mint hogy magának Istennek a természete járja át a szellemünket.
Arról viszont szó sincs, hogy ez automatikusan kiterjed a testünkre is. Ez az a pont, ahol nagyon sokan belegabalyodnak. Amikor újjászülettek, azt hitték, hogy a testük is üdvösséget nyert; azt hitték, hogy már a fejük is megmenekült. Aztán egyszer csak rádöbbennek, hogy az újjászületésük után is olyan dolgokat tesznek, amelyek nem kedvesek Istennek.
Erre az ördög rákezdi: Ha tényleg üdvösséged volna, nem kívánnál megtenni ilyen dolgokat! Ez csak azt jelentheti, hogy nem kaptál semmit Istentől! Biztosan nincsen üdvösséged, különben ilyen gonosz gondolatok nem foganhattak volna meg benned!
Az ilyen emberek számára azonban van egy bátorító hírem! A fejetek még nem nyert üdvösséget. Atestetek még nem nyert üdvösséget. Csak a szellemetek született újjá. Még csak annyi történt, hogy Isten bennetek van, és Krisztus Jézuson keresztül Isten igazságosságává teremtettetek újjá.
Ezután a bennetek lakozó Istennek el kell kezdenie onnét belülről átjárnia az egész lényeteket,aminek az lesz az eredménye, hogy a szellemi ember engedelmességre bírja és a szellem alá veti a testet.
A test bizonyos cselekedeteit meg kell öldökölnünk ahhoz, hogy például elmehessünk a gyülekezetbe. Ahhoz, hogy hallgassuk Isten Igéjét, vagy olvassuk a Bibliát vagy akár éppen ezt a könyvet, az emberi testet meg kell fegyelmeznünk, és Isten Igéjének ellenőrzése alá kell vonnunk. A testünk nem mindig akarja ugyanazt tenni, mint amit a szellemünk.
Gal. 5:17.
Mert a test a Szellem ellenében kívánkozik, a Szellem viszont a test ellenében: és ezek egymással ellenkeznek, hogy ne tudjátok azt tenni, amit szeretnétek.
Előfordul, hogy a test így szól: Jaj, én inkább nem!, a szellemi ember ott belül viszont így kiált: Kelj fel, test, és nyomás!
Az emberben vagy a szellem, vagy a test dominál. Újjászületés után a szellemnek kellene dominálnia a test fölött. Ne felejtsük el: kellene.
Előfordul, hogy a szellem azért nem dominál, mert az ember nem cselekszi meg azt, amit már tud. Emlékszünk az Igére? Isteni természet részeseivé váltatok. Ha viszont mi Isteni természet részeseivé váltunk, Isten pedig szólt, és életre szólította a teremtett világot, akkor vajon mi fog történni, ha az ember elkezd dolgokat hittel kimondani?
Jézus azt mondta, hogy mindazt megkaphatjuk, amit kimondunk, ha nem kételkedünk, hanem hiszünk a szívünkben abban, amit mondunk.
Jakab 3:1,2.
Testvéreim, ne legyetek sokan mesterek, tudva, hogy nagyobb kárhoztatásunk lesz. Mert sok dologban vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, és képes az egész testet megzabolázni.
Most nézzük meg, hogyan adja vissza a magyarázó (Amplified) fordíítás a 2. verset:
Mert mi mindnyájan gyakran botlunk el, és sok dologban vétkezünk. És ha valaki beszédben nem vétkezik - soha nem mond rossz dolgot -, az egy teljesen kifejlett jellem, és tökéletes ember, aki képes az egész testét kontrollálni, és a teljes természetét megfékezni.
A 3. vers aztán azt a példát hozza, hogy ha a lovak szájába zablát teszünk, hogy ezáltal bírjuk őket engedelmességre, az egész testüket arra fordítjuk, amerre csak akarjuk.
Azt a görög szót, amelyet a King James-fordítás úgy ad vissza, hogy vérkezik, a másik verzió úgy fordítja le, hogy elbotlik. Ezek szerint úgy is mondhatnánk, hogy mert sok dologban elbotlunk, vagy ha valaki szóban nem botli el. Ugye, mennyivel világosabb így? Ha valaki nem botlik el a szóhasználatában, mondja Jakab, az tökéletes ember, aki képes az egész természetét engedelmességre bírni.
Ezt ki ne értené meg? Hiszen mindnyájan botlottunk már el a szavainkban!
A 3. vers így folytatódik a King James-fordításban:
Íme, a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk; és az egész testüket irányítjuk.
Tehát a ló szájába behelyezett parányi tárgy okozza azt, hogy a ló erre vagy arra forduljon. Hasonló képet tárnak elénk a 4-6. versek is:
Íme a hajók is, amelyek bár hatalmasak és dühödt szelek hajtják őket, mégis egy nagyon kis kormány megfordítja őket, amerre csak a kormányos akarja. Ugyanígy a nyelv is egy kicsi testrész, és nagy dolgokkal dicsekszik. Íme egy kis tűz, milyen nagyot képes gyújtani! És a nyelv tűz: maga a mérhetetlen romlottság. Úgy van a nyelv a testrészeink között, hogy beszennyezi az egész testet, és lánga borítja a természet menetét; őt magát pedig a pokol tüze gyújtja meg.
Ugyanezek a versek így hangzanak a magyarázó (Amplified) fordíításban:
Ha zablát teszünk a lovak szájába, hogy engedelmeskedjenek nekünk, az egész testüket el tudjuk fordítani. Ehhez hasonlóan nézzétek meg a hajókat, melyek bár oly hatalmasak, és kemény szelek hajtják őket, egy nagyon kicsi kormánnyal kormányozzák őket, amerre csak a kormányosnak kedve szottyan. Ugyanígy a nyelv is egy kis testrész, de nagy dolgokkal dicsekedhet. Lássátok meg, mennyi fát vagy milyen nagy erdőt képes egy apró szikra felgyújtani! A nyelv is tűz. A nyelv maga a mérhetetlen gonoszság a többi testrészeink között, amely megfertőzi és megfosztja az egész testet, és tűzbe borítja a születés kerekét - az emberi természet ciklusát -, miközben őt magát maga a pokol (a gyehenna) lobbantja lángra.
Hadd próbáljam meg most kicsit hétköznapibb szavakkal visszaadni Jakab mondanivalóját! Először is azt szögezi le, hogy a ha zablát teszünk a ló szájába, testét a kívánt irányba tudjuk fordítani.Aztán arról ír, hogy a több százezer tonnás nagy hajókat is a tetszőleges irányba tudja fordítani az a kicsinyke kormánylapát ott hátul, és így mindig képes követni a kapitány által kijelölt irányt.
Ezt követően azt állítja, hogy a nyelv tűz, maga a mérhetetlen gonoszság. A nyelv olyan helyet foglal el a többi testrészeink között, hogy képes besszennyezni az egész testet, és lángba borítja a természet menetét, vagy ahogy az Amplified-fordítás fogalmazza, a születés kerekét, az emberi természet ciklusát.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki jó egészséget örökölt szüleitől, sőt nagyszülei is egészségesek voltak, és általában minden családtagjára az egészség volt a jellemző, akkor több mint valószínű, hogyő maga is egészséges lesz.
Ha valaki biztosítást akar kötni, el kell mennie a megfelelő orvosi vizsgálatra. Az orvos ilyenkor mindjárt azt tudakolja, milyen egészségnek örvendtek a szülei és a nagyszülei, és hogy nem ilyen vagy olyan betegségben haltak-e meg. Az ilyen kérdésekre adott válaszainkból elég jól meg tudják saccolni, mennyire leszünk hosszú életűek.
Az Ige ellenben azt állítja, hogy a nyelv képes feltartóztatni ezeket a természetes erőket. Például tönkreteheti a természetnek azt a menetét, amelynek következtében egy adott személy egészségben élte volna le az életét.
Ha ez az ember elkezd így beszélni: "Attól tartok, hogy ez a betegség ledönt a lábamról", akkor ez könnyen megtörténhet. Vagy ha azt mondja: "Azt hiszem, meg fogok fázni", akkor ez könnyen meglehet!
Nemegyszer jöttek már oda hozzám emberek, hogy imádkozzak értük, és így beszéltek: "Attól félek, hogy rákos vagyok. Orvosnál nem voltam, és nincs semmi tünetem, de azt hiszem, az vagyok."
Isten Igéje azt mondja, hogy a nyelv tűzbe borítja a természet menetét. Tönkrezúzza azt az életet adó folyamot az emberben, amelyet Isten helyezett oda, hogy meggyógyuljunk és egészségben élhessünk.
Minden ember testében működik egy természetes gyógyító erő. Ha elvágjuk az ujjunkat, nem sokat kell aggodalmaskodnunk emiatt. Testünk tudja, hogyan gyógyítsa meg magát. Ez a gyógyító erő bennünk van! Ha viszont az ember elkezd betegségről, bajokról és vereségről beszélni, olyan szavakat enged szabadon a száján keresztül, amelyek meg fogják teremni a maguk gyümölcsét. Az ember képes megakadályozni az Isten által beléhelyezett természetes gyógyító erő működését helytelen beszédével. Negatív szavakkal sokan szakították már meg az isteni gyógyulás folyamatát.
Nézzük meg, mit ír még Jakab később, a 7-8. versekben:
Jak. 3:7-8
... mindenféle állat, madarak, kígyók és tengeri lények is megszelídíthetők, és az emberiség meg is szelídítette őket: de nincs ember, aki a nyelvet meg tudná szelídíteni.
Valaki erre azt mondhatja: "Látod, nincs is értelme erőlködni, hiszen maga a Biblia mondja, hogy nem lehet megszelídíteni, nincs ember, aki a nyelvet meg tudná szelídíteni."
A magyarázó fordítás így fogalmaz: Az emberi nyelvet azonban egyetlen ember sem képes megszelídíteni, hanem fegyelmezhetetlen és összeférhetetlenül nyugtalan gonosz az, tele halálos méreggel - és sajnos, ez a bizonyos dolog ott van a szánkban!
Jakab tehát ezt mondja, hogy nincs ember, aki a nyelvet meg tudná szelídíteni.
-
Fékezhetetlen gonosz, amely tele van halálos méreggel. Megmérgezi a testünket. Megmérgezi a szellemünket. Megmérgezi az életünket.
Vagy
-
Győzelemre segít az életben, ha helyesen használjuk! Életet és egészséget épít ki szellemünkben, lelkünkben és testünkben.
Tény, hogy ember nem képes a nyelvet megszelídíteni, de hála Istennek, a Szent Szellem igen!
Hallottam igyen okoskodásokat: "Különben is, mi a jó abban, hogy az emberek összevissza imádkoznak nyelveken?" Mások meg egyenesen arra az álláspontra helyezkednek, hogy az apostolok halálával a nyelveken szólás meg is szünt.
Nagyon érdekes ebből a szempontból megvizsgálni, milyen ember volt Péter! Úgy tűnik, hogy az alaptermészete az volt, hogy ami a szívén, az a száján: "Meghalok érted!" - fogadkozott. Jézus meg csak állt ott, és nézte. - Igen én meghalok érted!"
Még aznap éjjel valaki így szólt: "Azt hiszem, ez az ember is közülük való", és megpróbálta Pétert abba a gyanúba keverni, hogy ő is Jézus követője, tehát azzal vádolta, hogy keresztény. Arra azonban, hogy vád alá helyezzék, nem találtak elég bizonyítékot.
"Dehogyis - tiltakozott Péter -, nem is ismerem azt az embert!" Ezek a szavak is csak úgy, automatikusan buggyantak ki a száján. Nem volt uralma a nyelve fölött. A nyelvét a hangulatai uralták.
(Forrás: Charles Capps - A szó teremtő ereje c. könyv