IV. Az Úr imája

Máté 6:9-13.
Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved; jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!
 

Ez a legismertebb ima a keresztény világban. Nagyon sokan csak ezt az egy imát ismerik a Bibliából. Egy gyönyörű imádság, amelyből Istentől való szellemi alapelveket ismerhetünk meg.

Részleteiben itt nem taglaljuk, fontos szempont azonban, hogy Jézus kinek és mikor tanítja ezt az imádságot. Amikor Jézus ezt az imát tanította tanítványainak, egy átmeneti korszakban voltak. Az ó szövetségből az új szövetségbe való átmenet idejében. Ezt az imát Jézus tehát az ószövetségi keretek között tanítja az ószövetségi törvények alatt élő tanítványoknak.  

Az új szövetségben már eljött Isten országa az újászületett hívő szívében, ahogy Jézus ezt oly csodálatosan tanítja:

Lukács 17:20-21.
Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé, az Isten országa TIBENNETEK van.

Kolossé 1:27.
Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus TIBENNETEK van, a dicsőségnek ama reménysége.

• Mivel Isten országa eljött, nincs sok értelme azt imádkozni: Jöjjön el a Te országod. Isten országa már a szívünkben él.
• Egy másik szempont, ami világossá teszi számunkra, hogy az Úr imája nem vonatkoztatható az új szövetség idején, az, ahogyan Jézus a megbocsátásról imádkozik. Az ó szövetség ideje alatt a megbocsátás parancsolat volt a hívők számára. Ha maga a hivő nem bocsátott meg másoknak, neki sem bocsáttatott meg.

Figyeljük csak: "... bocsásd meg a mi vétkeinket, MIKÉPPEN mi is megbocsátunk ..." 

Máté 6:14. 15.
Mert HA megbocsájtátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. HA pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

Jézus ezt közvetlenül az Úr imája után modja a tanítványainak: Ha ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. A megbocsátás számukra tehát feltételes volt.

Nekünk egy jobb szövetség adatott, ami jobb ígéretek alapján köttetett. Az új szövetségben Isten Krisztusban megbocsátott nekünk akkor is, ha mi esetleg megnembocsátást hordozunk a szívünkben.

Efézus 4:32.
Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, MIKÉPPEN AZ ISTEN IS MEGBOCSÁTOTT NÉKTEK A KRISZTUSBAN.

Kolossé 3:13.
Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, ha valakinek a másik ellen panasza volna; MIKÉPPEN A KRISZTUS IS MEGBOCSÁTOTT NÉKTEK, AKÉPPEN TI IS.

Nekünk úgy kell megbocsátanunk egymásnak, amiképpen Isten megbocsátot nekünk a Krisztusban. látjuk, Isten megelőlegezte nekünk a megbocsátást a csodálatos megváltásunk részeként.Feltétel nélküli megbocsátásban van részünk, attól függetlenül, hogy mi megbocsátottunk másoknak vagy sem. Mint követendő jó példát állítja elénk: bocsássatok meg egymásnak, miként Isten is megbocsátott néktek a Krisztusban. Múlt időben, feltétel nélkül! Jézus vére szerezte ezt nekünk!

Természetesen egy Isten szeretetével teljes szívnek meg kell bocsátania, különben a szívünket nem tudja átjárni Isten szeretete, és a hitünk akadályoztatva lesz, így nem fog működni, hiszen a hit szeretet által működik. Csak magunknak ártunk, ha nem bocsátunk meg másoknak.

Bebörtönözzük a szívünket, ha meg nem bocsátást hordozunk magunkban. Nem annak ártunk vele, akinek nem bocsátunk meg, hanem valójában saját magunknak. Isten azonban ekkor is megbocsátja a mi vétkeinket, feltétel nélkül, az új szövetség alapján, a kegyelem korszakában.

Ebből is jól látható, hogy az Úr imája nem az új szövetség imája.

• Egy harmadik szempontot is meg kell említenünk. Az Úr imájában Jézus azt tanítja a tanítványoknak: imádkozzanak azért, hogy az Úr Isten szabadítsa meg őket a gonosztól.Egy újjászületett vérszövetségi hívőnek már nem kell ezért imádkoznia, mert az Írásokból megtudhatjuk, hogy ez a hatalmas munka már elvégeztetett:

Kolossé 1:12. 13.
Hálákat adván az Atyának, aki alkalmassá tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki (az Atya Isten) MEGSZABADÍTOTT MINKET A SÖTÉTSÉG HATALMÁBÓL, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába.

Nem kell tehát azt kérnünk Istentől, hogy szabadítson meg a gonosztól, ha már egyszermegszabadított. A kérdés sokkal inkább úgy merül fel, hogy:

• Élünk-e azzal a szabadsággal, amit Krisztus szerzett nekünk?
• Élünk-e a nekünk adott hatalommal, amit az ördög felett kaptunk?

Ez a hatalomgyakorlás nem az Atya feladata, hanem a miénk. Sem az Atya, sem Jézus nem tudja elvégezni helyettünk.

Az előbbi igeversből azt is megtudjuk, hogy az Atya nem hagyott minket a senki földjén, miután kiszabadított a sötétség birodalmából. Átvitt minket az Ő szerelmes Fiának országába. Ennek megfelelően a szellemi személyi igazolványunkban a következők állnak:

• Állampolgársága: Menny Királysága
• Született: Újonnan született Isten Szellemétől
• Jelenlegi ideiglenes tartózkodási helye: Föld

Itt a földön, ahol élünk, és jelenleg átutazók vagyunk, tudnunk kell, hogy a sötétség birodalmából ki lettünk szabadítva, tehát nem kell azt imádkoznunk, hogy Isten szabadítson meg minket a gonosztól.

A gonosz nem érinthet minket és nem árthat nekünk, mert ha ránk tekint, Jézust látja bennünk. Jézus pedig teljes győzelmet aratott az ördög felett.

Az eddigiekből jól látható, hogy az Úr imája nem az új szövetség imája. Az apostoli levelekbenegyetlen egyszer sem találkozunk vele. Pál, Péter, Jakab és János leveleiben, amelyeket az újjászületéssel fémjelzett gyülekezeti korszak hívőinek írtak, sehol sem találkozunk az Úr imájával,hogy azt az apostolok bárhol imádkozták volna.

Sehol, egyetlen egyszer sem. Miért? Mert egy új korszak vette kezdetét. Ebben az új korszakban, amelynek történéseit az Apostolok Cselekedeteitől kezdve követhetünk nyomon, az Úr imája helyett új, addig nem hallott, csodálatos, Szellemmel teljes imádságokat imádkoztak az apostolok, amelyeket mi magunk is imádkozhatunk magunkért és másokért, akár az egész gyülekezeti testért is.

Jézus kereszthalála közeledtével azt mondja a tanítványainak: Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben. Mostanáig így imádkoztatok az Atyához, de azon a napon - a mennybemenetelem után -, az én nevemben fogjátok kérni az Atyát, tanítja Jézus.