Ha folyamatosan azt erősítgetjük és azt valljuk meg, hogyhálát adok Istennek, hogy bár a hegy (a probléma) szemmel láthatólag egyre növekszik, valójában mégsem! Jézus nevében a hit szemével úgy látom, hogy már nincs is ott - valaki előbb-utóbb azt mondhatja ránk: Így csak egy dilis beszélhet. Ha egyszer az a hegy még mindig ott van, ha a gond még mindig megvan, és az illető ráadásul tisztában is van ezzel, akkor hogyan tagadhatja a létezését?
Előfordul, hogy amikor ilyesmit kezdek tanítani, a hallgatóság úgy vélekedik, hogy én a keresztény tudomány hirdetője vagyok. Egy istentiszteleten Texasban a feleségem véletlenül fültanúja volt annak, amint egy asszony odahajolt férjéhez, és a fülébe súgta: Ez tisztára olyan, mint a keresztény tudomány!
Szó sincs azonban arról, hogy ez keresztény tudomány volna! Nagyon tetszik nekem Kenneth Hagin mondása erről: Ez a keresztények tudománya!
Én nem tagadom a hegy létezését. Én csupán azt a jogát tagadom, hogy az utamba álljon.Ezért nem is tudom úgy nézni, mint ami ténylegesen az utamban áll. Csak úgy tudom látni, ahogyan az Ige beszél róla: félre van állítva az útból!
Az Ige ezt mondja:
Zsidó 10:38.
Az igaz ember hitből él.
Ez azt jelenti, hogy nem a látása szerint jár:
II. Kor. 5:7.
Hitben járunk, és nem látásban.
Ugyanakkor nagyon sok keresztény jár látásban, és nem hitben.
Hadd adjak ehhez egy illusztrációt! Tegyük fel, hogy valaki százas tempóban halad a főútvonalon. Jó ötszáz méterre előtte a következő kereszteződésnél egy autó tűnik fel, és amikor barátunk odanéz, éppen elállja előtte az egész utat. Az ember a fékbe tapos, és felkiált: egy autó van előttem keresztben az út közepén! A mögötte haladó kocsi belerohan, az őmögötte lévő pedig őbelé, és így tovább, úgyhogy másodperceken belül tíz összetört autó éktelenkedik az úton.
A második autó sofőrje kiugrik, odarohan az elsőhöz, és rákiált:
- Hát magát meg mi lelte?
- Hát, egy autó állt előttem keresztben az úton! - válaszolja.
No persze, ez igaz, de ne felejtsük el, hogy az autó ötven kilométer per órás sebességgel haladt, és egy-két másodperc múlva már rég maga mögött hagyta a kereszteződést!
Ez a sofőr kizárólag az alapján cselekedett, amit látott. Észrevette, hogy ott egy akadály előtte az úton. Ezért gondolkodás nélkül beletaposottt a fékbe.
Nagyok sok keresztény éli hasonlóan az életét. Jaj, jaj! Még ott van, még ott van! És pontosan ezzel alapozzák meg a probléma létét. Ha azonban elkezdenék a hegy elmozdulását megvallani, akkor - dicsőség az Úrnak -, mire a helyszínre érnének, a hegynek már csak hűlt helyét találnák!
Sokan, ha úgy vezetnék autójukat, ahogyan szellemi életüket igazgatják, már legalább egy tucatszor karamboloztak volna. Ez könnyen megfigyelhető.
Egy normális ember azonban ügyet sem vet az előtte sok száz méterre keresztben áthaladó autókra. A fejükben lévő komputer így szól hozzájuk: Az a kocsi ötvennel halad. Két másodpercen belül már el is tűnik a szemed elől. Nincs veszély, folytasd tovább az utadat! Ő pedig nyugodtan nyomja tovább a gázpedált, és bár jól látja az autót, szeme sem rezzen, eszébe nem jut, hogy fékeznie kellene, hanem teljes lelki nyugalommal autózik tovább.
Hogy miért?
Mert bizonyos értelemben a hitét gyakorolja abban, amit a másik sofőr cselekszik. Lényegében egyolyasvalamiben hisz, amit nem lát. Az adott helyzet végkimenetelére alapozza a hitét. A sikeres autóversenyzés alapja az, hogy az ember tized-, sőt századmásodperc pontossággal időzítsen.
Persze az is egy lehetséges döntés, hogy a probléma észlelésekor az ember azonnal beletapos a fékbe, és megáll. Az ilyen emberről viszont a többiek úgy gondolják, hogy valami baj van nála az emeleten!
Jusson eszünkbe ez a helyzet, amikor az élet viharaival találjuk szembe magunkat, s az ördög fenyegetően így szól hozzánk: Na, most figyelj! Ezen soha nem vergődsz keresztül! De te ne is végy róla tudomást, csak ezt mondd: Köszönöm, Istenem, én hiszek az Igének! Mire én odaérek, annak már hűlt helye lesz!
Ez a fajta hit valóban hegyeket mozgat. Olyan is előfordul, hogy az ember előbb ér oda a hegy lábához, mielőtt az ténylegesen elmozdult volna. De el fog mozdulni - vagy ha nem, hát hasadék nyílik benne!
Ha azonban az ember egyre csak hajveszékel, és így beszél: Jaj, biztosan mindjárt lefékez, és megáll az utamban; szerintem biztos nem megy odébb elég hamar!, az ilyen ember könnyen bajba kerül.
Jézus azt mondta: Szólj a hegyhez, hogy mozduljon el, és essen a tengerbe! Azt mondd ki, amit szeretnél, hogy a heggyel történjen!
Ne menj Istenhez ilyen imákkal: Drága Istenem, a helyzet egyre rosszabb! Ő azt mondta, hogy azt kapjuk meg, amit kimondunk, te pedig azt mondtad ki, hogy a helyzet egyre rosszabb. Remélem, már kezded érteni!
Jézus azt mondta, hogy Isten hite működik a mi szánk beszédén keresztül. Isten hite tehát nem szabadul fel a száj beszédei nélkül. Az isteni hitet tehát az emberi száj beszédei szabadítják fel.
A Lukács ev. 17:5-6-ban a tanítványok azzal jöttek oda Jézushoz, hogy Uram, növeld a hitünket!(Adj nekünk több hitet!). Az Úr pedig így válaszolt: Ha csak annyi hitetek lenne, mint egy mustármag, azt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és ültettessél be a tengerbe!, és engedelmeskedne nektek. A beszélgetésre tehát egy eperfa közelében kerülhetett sor (valószínűleg nem volt a közelben hegy). Jézus azt mondta, hogy a fának engedelmeskednie kell nekünk! Mintha meg sem hallotta volna a tanítványok hitük növelésével kapcsolatos kérését. Ezzel tulajdonképpen ezt mondta: meg kell tanulnotok használni azt, amitek már van! Azt is elárulta, hogyan kell használni: el kell kezdenünk dolgokat hitben kimondani!
(Forrás: Charles Capps - A szó teremtő ereje c. könyv)