Lányunk gyógyulása
Emlékszem kislányunk születésére. A feleségem képzett ápolónő volt. Azonnal észrevette, hogy Lisánál valami nincs rendben. A szülész orvos is
tudta ezt majd később a gyerek orvos is megerősítette. Azt mondta, hogy Lisát születés közben sérülés érte, aminek a következménye egy
agyvérzéshez hasonló betegség volt. Kislányunk izmai egyszerűen nem működtek. A szopó reflexei nem jelentkeztek és öt hónapos koráig
egyáltalán nem tudta felemelni a fejét az ágyában még néhány centire sem. Annyi ereje sem volt, hogy másszon, csak ülni tudott a padlón.
Csodára volt szükségünk. Tizenkilenc éve szolgáltam déli baptista lelkészként, de a gyógyításról semmit sem tudtam. Keveset tudtunk Isten
csodatevő hatalmáról. A könyvtáramban levő könyvek szerint Isten a betegséget azért adta, hogy ezen keresztül valami jóra tanítson meg
bennünket. Mindig óvatosan prédikáltam ezzel kapcsolatban és mindig úgy imádkoztunk, ha megegyezik a te akaratoddal, akkor gyógyítsd meg a
betegeket. Akkor még nem töltekeztem be Szent Szellemmel, de Isten a segítségünkre volt. Hátat fordítottam a könyvtáramnak és minden nap
csak Isten Igéjével foglalkoztam. Elolvastam mind a négy evangéliumot. Addig olvastam, amíg végre elkezdtem látni Jézust. Azokból a fejezetekből
egy hatalmas, együtt érző és csodákat cselekvő Jézus emelkedett ki. Ez nem egy baptista Jézus volt, nem metodista, nem presbiteriánus, sem
pedig katolikus. Az élő Isten fia volt.
Ő, aki tegnap ma és mindörökké ugyanaz. Megláttam, hogy Ő sokkal hatalmasabb, mint ahogyan azt el tudnánk képzelni. Megláttam, hogy Ő
nem egy felekezeti Jézus, hanem a hatalmas és szerető Jézus, aki a karjaival mindenhol mindenkit át tud ölelni. Újból és újból elolvastuk a
nekünk szóló ígéreteit. Megértettük, hogy a lányunk betegségét a sátán okozta, nyomorékká akarta őt tenni. Isten azonban meg akarta gyógyítani.
Imádkoztunk érte, de látszólag semmi sem történt. Lisa semmit sem változott. Ez a csodálatos Jézus vajon miért nem tett semmit? Mert Izrael
szentjét korlátok közé szorítottuk. Hol volt a csoda? A mi szánkban volt. Természetesen a gyógyító erő Jézusban van, de amikor nem valljuk meg
és nem állunk ki az Ő Igéje mellett, akkor korlátok közé szorítjuk Őt és az Ő hatalmát. Dodie, a feleségem és én eldöntöttük, hogy minden
ismeretünket felhasználva megnyitjuk a szánkat, és szájjal teszünk megvallást az üdvösségre és a gyógyulásra. Szomorú, sötét napok voltak
ezek nekünk, küszködő, saját magukkal is harcoló baptistáknak. De Isten kegyelmes volt és együtt érző.
Elkezdtük minden nap megvallani Isten ígéreteit gyermekünk állapota ellenére is. „Az Ő sebeiben meggyógyult!” - mondtuk. (Esa.53.5.)
Rátettük a kezeinket, mert az Ige azt mondja, akkor a beteg meggyógyul, meg fog gyógyulni. (Márk 16.18.) Bármit kértek az én nevemben,
megkapjátok, mondta Jézus. (Ján.14.14.) Jézus meggyógyítja őt! Jézus meggyógyítja őt! - vallottuk meg.
Amikor az emberek azt mondták, hogy milyen rosszul néz ki ez a gyerek, vagy érdeklődtek az állapota felől, akkor nem azt mondtuk, amit a
szemeinkkel láttunk, hanem amit Isten mondott. Teltek múltak a hónapok és minden maradt a régiben. Hol van a csoda,
hol késlekedik? Ott volt a mi szánkban. „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van” - mondja a Biblia. (Péld.18.21.) A betegség tünetei
ellenére, mi az Isten ígéretei mellé álltunk. Isten számon tartja az ő Igéit, hogy beteljesítse azokat. (Jer.1.12.) Isten mosolyogva figyelt, és Jézus
közel volt hozzánk. Lisa öt hónap múlva, az ágyon hason fekve, felemelte a fejét. A Mennyek Istene kezdte valóra váltani az ígéretét. A feleségem
eközben pontosan tudta, hogyha egy gyerek nem tud egyedül ülni hét hónapos koráig, akkor nagy baj van.
Elmúlt az ötödik hónap. Azután a hatodik. Az ördög újra és újra azt hajtogatta, hogy a gyerekünk soha sem lesz olyan, mint a többiek. De a
csoda, a mi szánkban volt. Mi pedig újból és újból megvallottuk a szabadulást. Közben ezeknek a hónapoknak az utolsó, kritikus napjai is
kezdtek eltelni, amikor Lisának már tudnia kellett volna egyedül ülni. Akkor egyszer csak megfordult, és magától felült.
Biztos vagyok abban, hogy azok az angyalok, akik figyelték ezeket az eseményeket, mennyei hálára fakadtak dicsérve Istent az ő szeretetéért
és az Ő Igéjéhez való hűségéért.
Biztos vagyok abban, hogy a mi áldott Jézusunk is örömmel nézte a mi boldogságunkat, mert az Ő testében hordozta vétkeinket, betegségeinket,
fájdalmainkat, és Ő fizette meg a mi gyógyulásunk árát. Ez volt a fordulópont. Ettől kezdve a kislányunk normálisan fejlődött. Ma
már egy csodálatosan szép nő, férjnél van, és teljes odaadással szolgálja az Urat. Minden tekintetben egészséges emberré formálta őt az Úr. A
gyermekorvosunk azt mondta, hogy Isten csodát tett vele. A csoda a mi szánkban volt.
Mi kimondtuk és a gyógyulás megtörtént. Itt nem valamiféle pozitív gondolkodásról volt szó. Emlékeztetünk benneteket Isten örökké való
Igéjére:
„ Elküldte az Ő Igéjét és meggyógyította őket.” (Zsolt. 107.20.)
„ Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Máté 24.35.)
„ Örökké megmarad a Te Igéd a menyben” (Zsolt. 119.89.)
Keresd meg Isten neked szóló ígéreteit és tegyél megvallást róluk éjjel és nappal. Állj rá az Isten Igéjére. Isten az Ő Igéjéből jót fog kihozni a
számodra. Dániel történetében, aki három héten át imádkozott egy bizonyos dologért, azt olvassuk, hogy Isten ezt mondta neki:
”Azon a napon, amikor elkezdtél könyörögni ezért a dologért, a feleletet már elküldtem, de a sátán megakadályozta, hogy eljusson hozzád a
válasz” (Dániel 10.12.)
Előfordulhat, hogy a te esetedben is éppen ez a helyzet, de te csak továbbra is valld meg az Igét. A felelet úton van. Ha a szívedben már
hiszed, akkor tudod, hogy ha továbbra is megvallod az ő ígéreteit, azok valóra fognak válni. Ha Isten minden egyes alkalommal azonnal
meggyógyítana minket, akkor semmi türelmünk nem volna másokkal szembe. Nem növekednénk hitben és szellemben. Tudom, lesznek majd
olyan nehéz időszakok, amikor úgy látod, hogy Istenen és az Ő Igéjén kívül senkiben sem bízhatsz, de ez elegendő, ha bátran megvallod az Ő
ígéreteit és kijelented, hogy ezt a csodát Isten neked adta