Mi áll a név mögött?
Még sohasem dúlt ilyen éles harc a galileai férfi isteni mivoltával kapcsolatban, mint manapság.
Az egyház hatalmas teste nincs egységes állásponton — ahogy soha nem is volt — ebben a kérdésben;
azzal sincsenek tisztában, hogy hova vezethet ez a harc.
Sajnos beálltunk azok közé a félértelmiségiek közé, akik tagadják Krisztus Istenségét.
Az ország különböző részein zajló viták inkább a modern politikai demagógia egymást legázolni
kívánó taktikai harcaihoz hasonlíthatók, mint józan okfejtéshez, amelynek során érdemben megvizsgálják e
kérdést.
A galileai férfi Istensége a kereszténység próbaköve.
Ha sikerül efelől kétséget támasztani, a kereszténység elveszti szívét és hatékonyságát, halott vallássá
válik.
Tagadhatatlan, hogy az Ő Istenségének megkérdőjelezése már elkezdte éreztetni ellenhatását a
társadalomra.
Ha Jézus nem isten, akkor Ő nem is Úr.
Ha Ő nem Úr, akkor nem avatkozhat erkölcsi életvitelünkbe.
10 Ha Ő nem Úr, akkor azok a törvények, amelyek az Ő tanításainak alapját képezték, elvesztették az
erejüket.
Akkor a házasságot övező magasztos erkölcsi eszméknek sincs biztos alapja.
Ha a názáreti Jézus nem Istentől való kinyilatkoztatás isteni hatalommal, akkor Ő csak egy közönséges
ember.
Ha Ő csak egy közönséges ember, akkor meg kell semmisíteni mindazt, amit felépítettünk köré; mi
azonban ezen Ember köré építettük fel modern civilizációnkat.
Ő ihlette meg a fiatalembereket; akik tisztán és mocsok nélkül meg tudták tartani magukat, mivel az Ő
csodálatos életére tekintettek, és arra törekedtek, hogy elnyerjék az Ő tetszését.
Fiatal nők a szobájuk rejtekében a galileai férfi arcára vetették tekintetüket és ígéretet tettek, hogy
megőrzik női mivoltuk tisztaságát, hogy méltók legyenek annak az embernek a szeretetére és bizalmára, aki
kétezer évvel ezelőtt meghalt az emberiségért.
Gyerekeket ösztönzött engedelmességre és tisztaságra ennek az embernek a példája és tanítása.
Üzletemberek visszariadtak attól, hogy kétes üzletekbe menjenek bele, mert tudatában voltak annak,
hogy egy napon találkoznak majd ezzel az Emberrel, és akkor számot kell adniuk a cselekedeteikről.
A társadalom különböző rétegeihez tartozó emberek érezték úgy, hogy valami különös rokonságban
vannak azzal az Emberrel, aki a tömegben is magányosan járt Galilea partvidékein.
Sértésnek számít, ha azt mondjuk hogy Ő csupán egy jó ember volt.
Meghazudtoljuk Őt, ha azt mondjuk, hogy Ő volt az emberek között az, akiben legjobban
megnyilvánult az Istenség.
Jézus vagy az, amit Ő mondott magáról, vagy nem.
A négy evangéliumon kívül nincs más feljegyzésünk az Ő mondásairól, ill. cselekedeteiről; és ha
ezeket visszautasítjuk, akkor csupán egy mítikus képünk marad meg az Emberről.
Ha kétségbe vonunk egyet is ezek közül, akkor jogunk van mindegyiket kétségbe vonni. Ő ezen a négy
életrajzi íráson áll, vagy bukik.
Ha Ő nem az Isten fia, akkor ki Ő?
Én azt akarom hinni, hogy Ő a megtestesült Isten, hogy Ő megoldotta a bűn problémáját, hogy Ő
meghalt az én bűneimért, és feltámadt az én megigazulásomért.
Én azt akarom hinni, hogy Ő ma ott ül Isten jobbján, mint az emberi faj közbenjárója és szószólója.
Én azt akarom hinni, hogy amit Ő mondott a mennyről, az az igazság: „Az én Atyámnak házában sok
lakóhely van; Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek,
ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”
A kételkedés semmilyen garanciát nem ad a jövőmre nézve.
A civilizáció nemcsak hogy köréje épült fel, de Ő maga is beépült a civilizációba.
Ha leromboljuk az Ő személyiségét, az Ő rangját, az Ő helyét, akkor a civilizációnak is szét kell esnie.
Az a bűnözési hullám és törvénytelenség, ami ma végigsöpör az egész országon, csupán mellékterméke
annak a modernista felfogásnak, ami kétségbe vonja az Ő sérthetetlenségét.