A szeretlek, ha…. Szeretem, mert nekem jó, mert előnyöket biztosít, mert megfelel valamilyen feltételemnek. S nem szeretlek, ha….
Erre látunk példát a gyereknevelésben is – mármint abban az esetben, ha a gyereket nem önmagáért szeretik, – csak azért, mert van (ez a feltétlen) – hanem feltételekhez kötik.
Ennek az a lényege, hogy a gyerek hogyan látja a dolgot: a szülő érezheti úgy, hogy feltétlenül szereti a gyerekét, de ha nem tudja ezt megfelelően kifejezni, akkor csak az jön ki belőle, hogy szeretlek, ha rendesen tanulsz, vagy ha kiviszed a szemetet, nem veszekszel a testvéreddel stb., akkor a gyerekben kialakul a meggyőződés, hogy tennie kell valamit azért, hogy szeressék.
Az emberek saját magukhoz is így viszonyulnak. Szereti magát, ha…
Ha tótágast áll, agyondolgozza magát, sokat keres, stb. De tekintve, hogy ez nem igazi szeretet – akár saját magától jön, akár mástól – hanem „pót” – a pótcselekvésekre jellemző a dinamikája is: mindig nagyobb és nagyobb feltételnek kell megfelelni. Még többet szolgálni, méginkább feladni saját magát, el se képzelni, hogy neki magának mik lennének az igényei (azaz meg se ismerni önmagát) annak érdekében, hogy „megérdemelje” a szeretetet.
A legfontosabb aranyszabályok:
„Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük.”
„Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.”
“Ne tedd azt másnak, amit nem szeretnél, hogy ő neked tegyen.”
“Ami neked nem esnék jól, azt ne tedd felebarátodnak! Ez a Tóra alapja, a többi csak magyarázat és variáció.”
Nem az a lényeg, hogy nem teszel rosszat, hanem az a lényeg, hogy megteszed a jót.
Szeretni annyit jelent, mint jót tenni másnak.
Mindent lehet szeretetben is intézni.
Aki szeret, annak mindig van adnivalója. Igen, mert nem azt nézi, hogy a másiknak milye van, hanem azt, hogy mire szorul rá a másik. S mivel a szeretet leleményes, ha rászorulóval találkozik, mindig meg tudja látni önnön gazdagságát, mellyel segíteni képes ott, ahol kell.
Gyakran úgy teszünk, mintha tiszteletben tartanánk az aranyszabályt, de valójában csak kevesen alkalmazzák gondolkodásukban és cselekedeteikben.
A szeretet bátorság is.
Csak azt szerethetjük, ami/aki valamiért fontos a számunkra. Ám mindig fennáll a veszteség vagy a visszautasítás kockázata. Aki közeledni próbál egy másik emberhez, mindig vállalja azt a kockázatot, hogy a másik elutasítja. DE FIGYELEM! Ne akkor kezdjünk el rádöbbenni, hogy a társunk, aki szeretet minket, lehet, hogy tele van s volt hibákkal, de már késő neki elmondanunk, hogy mennyire szerettük őt! Szeressünk a mai nap! A mai órában! A mai percben! A mai másodpercben!
Kocsis Zoltán
Forrás: Superiol hírek