Ap.Csel. 3:1-9.
Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak teeni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, akik bemennek a templomba. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére tőlük alamizsnát. Péte pedig mikor szemeit reávetette Jánossal egyben, monda: Nézz mireánk! Az annakokáért figyelmez oda reájuk, remélvén, hogy valamit kap tőlük. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincs nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobb kezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne velük a templomba, járkálván és szökdelve és dicsérve az Istent. És látá őt az egész nép, hogy jár és dicséri az Istent.
Péter és János nem fordultak imádsággal az Atyához Jézus nevében. Látjuk, hogy ebben az esetben nem ezt tették. Ez nem azt jelenti, hogy Péter és János ne imádkoztak volna.
Ellenkezőleg, éppen a templomba tartottak imádkozni.
Ebben az esetben mégsem kimondottan az imádság hozta meg az eredményt. Péter és János Szent Szellemmel teljesek voltak, és a Szellem bizonyára úgy vezette őket, hogy a hit parancsszavát adják ki Jézus nevében.
Megparancsolták a koldusnak Jézus nevében, hogy keljen fel és járjon. Jézus pedig megcselekedte azt, hogy dicsőítessék az Atya a Fiúban. Nemcsak a koldus, hanem az egész nép dicsérte az Istent.
Péter pedig a Salamon tornácában álmélkodó sokaságnak a következő magyarázatot adta arra nézve, hogy mi történt:
Ap.Csel. 3:16.
Az Ő neve erősítette meg ezt, akit ti láttok és ismertek; az Ő nevében való hit által; és a hit, mely Őáltala van, adta néki ezt az épséget mindnyájatok szemeláttára.
Még mielőtt a sokaság elhíresztelhette volna, hogy milyen csodaemberekkel találkoztak, Péter kijelenti mindenki hallatára: az Ő neve cselekedte ezt. Természetesen hitre ebben az esetben is szükség volt. Péter hozzá is teszi: az Ő nevében való hit által. Jézus már nincs jelen a tanítványokkal, az Ő neve mégis hatalmas csodákat cselekedett. Olyannyira, hogy a főpapok és vének megparancsolták a tanítványoknak: egyáltalán ne szóljanak e névben.
Ap.Csel. 4:18.
Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy egyáltalán ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.
A papok is jól tudták, hogy milyen hatalom van e névben.
-
Ragadjuk meg ezt a szellemi hatalmat, és éljünk vele.
-
Szóljunk e névben,
-
tanítsunk e névben, ha szükségét érezzük,
-
parancsoljunk e névben.
Jézus áll a neve mögött, és azt tanítja nekünk: Én megcselekszem azt. A hit parancsszava a hívő ajkán dicsőséget szerez az Atyának, mert Jézus megcselekszi azt.
Bátorításként a név használatára jöjjön most itt egy másik csodálatos példa:
Ap.Csel. 16:16-18.
Lőn pedig, hogy mikor mentünk az imádkozásra, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, akiben jövendőmondásnak szelleme volt, aki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával. Ez követvén Pált és minket kiált, modván: ezek az emberek a Magasságos Istennek szolgái, akik néktek az üdvösségnek útját hirdetik. Ezt pedig több napon át tette. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, monda a szellemnek: Parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.
Íme, egy újabb példa a hi parancsszavára Jézus nevében. Ez esetben Pál adta ki a parancsot, a végeredmény azonban ugyanaz volt. Jézus megcselekedte azt.
Vannak esetek a Bibliában, amikor a hit parancsszavát imádság előzi meg. Jól mutatja ez a példa, hogy ha szükségét érezzük az imádságnak, akkor először az imádságnak kell jönnie.
-
Az imádságban segítséget kérünk az Atyától Jézus nevében,
-
majd ezt követően fordulunk az elemekhez, helyzetekhez, ördögökhöz, és parancsolunk nekik Jézus nevében.
Jól meg kell értenünk, hogy a hitünknek két irányban kell működnie:
-
egyrészt abban, hogy imádság keretében kérünk az Atyától,
-
majd pedig ezt követően a hatalom gyakorlásában a hit parancszsava által az adott dolog irányában, amelynek engedelmeskednie kell.
-
Az Atyától kérünk Jézus nevében,
-
a világ elemeinek és életünk dolgainak pedig parancsolunk Jézus nevében.