Világméretű gazdasági zűrzavarnak nézünk elébe. Látásomban ezt a dolgot láttam a
legvilágosabban, és számos imádkozó életű keresztény osztja nézetemet.
Nem csupán az amerikai dollárra vár az elkerülhetetlen leértékelődés, hanem minden más
valutára is. Azt látom, hogy először Európát sújtja majd komoly gazdasági válság, s az nem
sokkal később Japánra, az Egyesült Államokra, Kanadára és az összes többi országra is
kiterjed.
Nem annyira gazdasági hanyatlás, azaz depresszió az, amit látok, mint inkább egy olyan
mérvű válság és recesszió, hogy az csaknem minden kereső állampolgárt érinteni fog
Amerikában és világszerte. A most óriási mennyiségű nyugati valutával rendelkező országok is
komoly bajban lesznek, különösen nagy kár éri az arab országokat.
Kétség nem fér hozzá, hogy pénzügyi válsággal és félelmekkel teli szűk esztendők
következnek az emberiségre. Hogy mennyire hamar, nem világos, de nincs már messze. A
világ legnagyobb közgazdászai értetlenül állnak majd a helyzet előtt, nem tudván mivel
magyarázni a zűrzavart, s a nemzeteken általános félelem lesz úrrá. A válságot egy hamis
gazdasági fellendülés előzi majd meg – ez azonban rövidéletű lesz.
Néhány jó év adatik a felkészülésre
A következő néhány év (1973-tól) a közelgő gazdasági katasztrófára figyelmeztető megannyi
előjel ellenére is az emberiség történelmének egyik legvirágzóbb időszaka lesz. Kövér és
bőséges évek lesznek ezek, s az emberek a megszorító pénzügyi intézkedések ellenére is
mértéktelenül költekeznek majd tovább. Az eladások rekordméreteket öltenek, s az emberek
többet költenek majd, mint valaha a modern korban. A felvett hiteleket alig lehet majd átlátni
és kézben tartani.
Nagyon világosan látom, hogy néhány év erejéig hihetetlen bőségnek és zavartalan gazdasági
fellendülésnek lehetünk majd tanúi. Az egyházak költségvetése megnő, hasonlóképpen a
bérek – s ugyanígy a missziós célra történő adakozás mértéke is.
Az infláció, a kiadások és a bérek mind magasabbra szöknek. Itt-ott az árakat is
hozzáigazítják majd a megváltozott helyzethez, ám a világgazdaság általában véve forrongó
katlanná változik.
Amikor 1973 áprilisában megkaptam a látást, a Szentlélek azzal kapcsolatban is világosan
intett engem, hogy bízzam Istenben: Ő kirendeli majd az anyagiakat, hogy szervezetünk a
szükségszerű jelzálogon kívül minden egyéb adósság alól fel tudjon szabadulni. Az Istentől
hallott üzenet igen pontos és lényegretörő volt, mégpedig a következő:
„Súlyos gazdasági válság közeleg, és hamarosan elkövetkeznek a szűk esztendők. Lesz
néhány kövér és gazdag év, melyek alatt fel lehet készülni a szűk esztendőkre. Azért
munkálkodjatok és imádkozzatok, hogy minden adósságot kifizethessetek, és készüljetek fel a
költségvetés hirtelen és drasztikus megcsappanására! Hamarosan nem fog úgy dőlni a pénz,
mint eddig, s ha nincsenek tartozásaitok, a nehéz évek alatt is végezni tudjátok majd a
szolgálatotokat. Ne riadjatok meg és ne féljetek – hanem készüljetek a válságra és
számítsatok rá!”
Számos vezető vállalat csődöt jelent
Hitem szerint az amerikai nemzet számos vezető és népszerű vállalat csődbe jutásának lesz
majd tanúja. Azt látom, hogy a hitelintézetek óriási problémával fogják szembetalálni
magukat. Sokan képtelenek lesznek visszafizetni súlyos tartozásaikat a vezető hitelkártyavállalatok
felé, melyek helyzete ennek következtében kaotikussá válik.
A nagyvállalatok mellett kisvállalkozások ezrei is fizetésképtelenné válnak. A legnagyobb
vallási felekezetek közül is kénytelen lesz három, vagy esetleg négy szűkös keretszervezettel
működni az anyagi források hiány miatt. Jó néhány gyülekezet tönkremegy, és számos
6
független misszióstársaságnak és egyházi szervezetnek kell visszavonulnia. A keresztény
rádió- és televízió-műsorok közül néhány kivételével mindegyik meg fog szűnni.
A szűkös anyagiak bizonytalanság- és félelemhullámot vonnak maguk után. Azok, akiknek
még lesz pénzük, félreteszik és kuporgatják azt szükség esetére.
Az Amerikai Egyesült Államok kormánya „túlreagálja” majd a zűrzavaros gazdasági
fejleményeket.
Pánikhangulatban meghozott, elhamarkodott döntéseket látok különböző kormányszervek
részéről – ám ezek a gazdaság megtámogatására irányuló, kapkodó törekvések visszafelé
sülnek majd el.
Az Egyesült Államok elnöke egyszer vagy talán kétszer jelentkezik majd az országos rádió- és
televízió-csatornákon, hogy biztosítsa a polgárokat: minden a legnagyobb rendben van, és
még csak ezután következik a legnagyobb gazdasági fellendülés. Ám nem éri el a célját. Az
emberek kétségbe vonják majd szavait, s félelmüknek forradalmi lázban adnak hangot az
elnökválasztáson.
Komoly károkat szenved az autóipar, különösen a szabadidős gépjárműveket gyártó cégeket
éri nagy veszteség. Halomban fognak állni az alkatrészek, de az eladás drasztikus mértékben
visszaesik.
Csaknem az összes gazdasági mutató sötét jövőt fog jósolni. Kezdetben még vegyes lesz a
kép, de a válság végül szinte az ipar teljes egészére kihat.
Vidékre költözési hullám
Az emberek hirtelen vidéki farmokat, telkeket és házakat kezdenek vásárolni. Ezrek próbálnak
majd elmenekülni a városokból abban a reményben, hogy a természethez és a földhöz
visszatérve biztonságra lelhetnek. Egyre sürgetőbb késztetést éreznek rá, hogy „kiszálljanak
az egészből”. Titokban sokan arról kezdenek álmodozni, hogy maguk termelik meg a
családjuk számára szükséges húst és zöldséget, azaz önellátóvá válnak, ezért aztán óriási
összegeket invesztálnak majd vidéki telkekbe és szántóföldekbe. A vidéki szántóföldek
továbbra is egy vagyonba fognak kerülni, a legtöbb nagyváros 150 kilométeres körzetébe eső
mezőgazdasági területek ára pedig egyenesen az egekbe szökik majd – magánszemélyek
számára megfizethetetlen mértékben.
Szakszervezetek szemben a problémával
A szakszervezeteknek újabb okokból kifolyólag kell majd tartózkodniuk a sztrájktól. Az
alkalmazottak többé nem engedhetik meg maguknak, hogy akárcsak egy hétre is
beszüntessék a munkát. A kormány keményen lép majd fel a sztrájkolókkal szemben, s a
sztrájkoló szakszervezeti tagoktól megvonja az élelmiszerjegyeket és más nekik járó
juttatásokat. Az infláció újabb krízishelyzetet teremt a dolgozók és a vezetők között, s a
szakszervezeti tagok sztrájkja egyes területeken üzemek teljes és végleges bezárásához – így
sokak munkanélkülivé válásához vezet majd.
A munkásosztály vezetőit is magával ragadja majd a gazdasági zűrzavar hulláma; sokuk
tanácstalan lesz a szükséges intézkedéseket illetőleg. Igen lehetetlen helyzetben fogják találni
magukat, mivel nem engedhetik meg többé maguknak, hogy sztrájkoljanak – ám ugyanakkor
azt sem, hogy ne sztrájkoljanak.
Az elhúzódó sztrájkok megbéníthatják az ipart, és csak még tovább fokozhatják a
gazdaságban uralkodó zűrzavart.
A részletek nem világosak előttem, azt viszont látom, hogy a szakszervezetek rendkívül nehéz
helyzetbe kerülnek. A munkavállalók és munkaadók közti megegyezés szép álom csupán, és
nem is számíthatunk másra, mint egyre súlyosbodó problémákra.
Lehet, hogy hamarosan tanúi leszünk minden idők legnagyobb károkat okozó szakszervezeti
megmozdulásainak.
Akik nem készülnek fel, komoly károknak néznek elébe
Azokat az embereket érik majd a legsúlyosabb károk, akik mértéktelenül költekeznek, és
csupa felesleges dolgokat vásárolnak maguknak. Nehéz idők várnak a spekulánsokra, számos
épületrenoválással foglalkozó magánszemély és cég teljesen csődbe megy.
Még csak ezután következik minden idők legnagyobb mértékű építkezési hulláma – amelyet a
Biblia is előre jelez. Ám ezt megelőzően – és pedig hamarosan – számos nehézség fog
felmerülni az építőiparban. A nagy lendülettel induló lakásépítési programok lelassulnak. Az
egész építőipar igen szorult helyzetbe kerül. Komoly veszteségek érik azokat a keresztény
szolgálattevőket is, akik drága épületeket építtetnek az Úr nevében, ám ezt világos isteni
indíttatás nélkül teszik. Akik csupa hiúságból óriási összegeket felemésztő projektekbe fognak,
vagy nem teljes mértékben Isten akaratának megfelelően cselekszenek, végül anyagi csődre,
katasztrófára számíthatnak.
Ha valakit egyértelműen arra indít az Úr, hogy építkezésbe kezdjen vagy továbblépjen –
tegyen is eképpen. Ám mindvégig legyen biztos benne, hogy Isten világos és pontos
útmutatása szerint jár el! Máskülönben a vállalkozás kudarcba fullad, ő maga pedig csődbe
jut.
Most nem annak van itt az ideje, hogy adósságokba verjük magunkat – a felkészülés ideje ez,
amikor éppen ellenkezőleg: inkább meg kell szabadulnunk súlyos anyagi terheinktől.
Ahogy megkaptam ezt a látást, vitatkozni kezdtem magammal, hogy ugyan mire fel
merészelem én akadályozni azoknak a törekvését és látását, akik nagy dolgokat akarnak
véghezvinni Istenért, s akiknek ennek érdekében komoly összegeket kell befektetniük. Magam
is tapasztaltam, micsoda megelégedéssel tölti el az embert, amikor létrehoz és kiépít egy
intézményt Isten dicsőségére. Mindig a hitről és a határozott kilépésről prédikáltam, és soha
nem merném egyetlen hívőnek sem azt tanácsolni, hogy álljon el a szándékától, vagy
halogassa a cselekvést, amikor Isten világosan megmondta neki, hogy induljon.
De ez a látás annyira kristálytisztán él bennem, hogy muszáj beszélnem róla. Egyfajta
mennyből adatott kötelességemnek érezem figyelmeztetni a szolgálattevőket és egyházi
szervezeteket, hogy minden terjeszkedési programot és komoly összeget igénylő projektet
vessenek alá hosszas és alapos felülvizsgálatnak. Vannak ugyanis építkezések, amelyeket el
kell most halasztani vagy teljesen felhagyni a gondolatukkal.
Eljött az ideje, hogy a keresztény szervezetek sokkal inkább ember-, mintsem
épületközpontúak legyenek. Az előttünk álló szűk esztendőkben elsősorban a személyektől
személyek felé irányuló szolgálatban kell növekednie az egyháznak. Sok vallási szervezet
kétségkívül úgy vészeli majd át a szűk esztendőket, hogy csak a kamatokat fizetik óriási
összegű hiteleik után. Ez ahhoz fog vezetni, hogy folyton csak a létfenntartáshoz szükséges
anyagi forrásokat igyekeznek majd előteremteni, s a missziós célok eközben háttérbe
szorulnak.
Még az arany sem nyújt majd biztonságot
Most még magasan szárnyal az arany ára, ám azoknak, akik ebbe az árucikkbe fektetnek be
biztonságuk megalapozása érdekében, óriási csalódásban lesz részük. Az arany ára ugyan
csillagászati magaslatokba emelkedik majd, de nem fogja hosszú távon tartani az értékét. Az
ezüst is értékes fémnek fog számítani, és felmegy majd az ára, de igazi biztonságot sem az
arany, sem az ezüst nem jelent majd. Az arany és ezüst értékének ingadozó és bizonytalan
ára is része lesz a teljes képnek, a világméretű gazdasági zűrzavarnak.
Akár hiszi tehát az olvasó, akár nem – még az arany sem lesz értékálló. Az aranyban utazó
áruhalmozók súlyos veszteséget szenvednek. Ez az egyik legjelentősebb jövendölés ebben a
könyvben.
Új pénzrendszer a világon
Felmerül majd az igény a világ összes pénzrendszerének egybeolvasztására egy egységes
rendszer keretén belül. Noha az eljövendő nagy válságot közvetlenül megelőzően a dollár
megerősödni látszik, váratlanul krízishelyzet alakul ki, amely az egész üzleti világot megrázza.
Évekbe telik majd, amíg az emberek ismét megbízható valutának fogják tartani az amerikai
dollárt.
Hitem szerint a Római Birodalom fel fog támadni halottaiból, s ez az új birodalom szolgál majd
hatalmi alapul annak a világméretű hatalommal rendelkező vezetőnek, aki a gazdasági rendet
lesz hivatott visszaállítani. Egész biztosan bevezet majd egyfajta „sétáló hitelkártya”
rendszert, amikor is láthatatlan számokat ütnek a homlok és a kézfej bőrére, amelyeket
kizárólag fotószkennerrel lehet majd leolvasni. Elképzelhető, hogy a kódot három hat-hat
számjegyből álló számsor alkotja majd. E „jegy” viselését mindenkire nézve kötelezővé fogják
tenni, senki sem adhat és vehet majd e láthatatlan tetoválás nélkül.
Létre fog jönni egy nemzetközi hitelrendszer, s a különböző országok meghatározott
hitelkerettel gazdálkodhatnak majd. Bár az egyetemes pénzrendszer megvalósulása talán még
távoli, a nemzetközi hitelrendszer hamarosan létrejön, és előrajzolja a jövendő világméretű
pénz- és kereskedelmi rendszer körvonalait.
Készüljünk fel rá, hogy hallani fogunk világi szintű kereskedelmi egyezményekről, amelyek
betartatását egy nemzetközi irányítótestület „felügyeli” majd. Szigorú irányelveket fektetnek
le a nemzetközi kereskedelemben, és a „világpiacot” a hatalomban érdekelt „nagyok” vonják
ellenőrzésük alá.
Hogy egyszerűbben fogalmazzak: hamarosan tanúi lehetünk egy kereskedelmi világszabályzat
megszületésének, melynek betartatásáért egy legfelsőbb titkár fog felelni – akit minden a
nemzetközi kereskedelemben érdekelt állam példátlan nagyságú, senki eddigihez nem fogható
hatalommal ruház fel.
Öngyilkosság túladagolással
A gazdasági hanyatlás és zűrzavar sokakat magával ragad majd, akik nem készültek fel a
lehetséges következményekre. Ebből fakadóan nő az öngyilkosságok száma. Nem ismétlődnek
meg a Nagy Gazdasági Válság idején oly gyakori esetek, amikor is a tönk szélére jutott
üzletemberek ablakokból kiugrálva vetettek véget az életüknek, és nem is fejükhöz fegyvert
fogva, a ravasz meghúzásával szállnak majd ki a süllyedő hajóból. Az altatók és nyugtatók
túladagolása fog elterjedni az öngyilkosság új módszereként. Máris kialakulóban van ez a
trend, és a helyzet csak még rosszabb lesz. Az üzleti világ számos jól ismert alakja követ
majd el öngyilkosságot narkotikumok túladagolásával.
Mivel sok tehetős üzletembernek magánorvosa van, a közvélemény nem értesül majd
„véletlenszerű” haláluk módjáról. Sok esetben nem hozzák majd nyilvánosságra a halál okát,
de a gyógyszer-túladagolás annyira elterjed, hogy lehetetlen lesz eltitkolni a dolgot.
Ellenállás a környezetvédőkkel és ökológusokkal szemben
Az eljövendő gazdasági zűrzavar ellenállást vált majd ki az üzleti világot bíráló
környezetvédőkkel szemben. Amíg általánosságokkal foglalkoztak, elfogadták őket, sőt nagyra
becsülték munkájukat, ám amikor indítványaik már az amerikaiak pénztárcájára is kihatással
lesznek, egyszerre elveszítik népszerűségüket.
Látom, hogy nagy erejű ellenhadjárat indul majd az ökológusok és környezetvédők ellen, és
szakértők támadják az említett ügynökségek felfedezéseit. Televíziós beszélgető show-kon,
újságcikkeken és más nyilvános fórumokon keresztül ellentábor szerveződik azokkal szemben,
akik a környezetszennyezés veszélyeivel fenyegetnek és a környezetvédelem oldalán
szólalnak fel. Divatossá válik aláásni a szakértői bizottságok állításait és ellenkampányba fogni
az állami, regionális és helyi érdekeltségű környezetvédők programjaival szemben.
Súlyos kritika éri majd a Sierra Clubhoz hasonló környezetvédő csoportokat. Azzal fogják
vádolni őket, hogy eltitkolják természetes forrásaink javulását, s az emberek őket hibáztatják
majd az egyre zavarosabb gazdasági helyzetért. Ezeket a csoportok teszik meg bűnbakokul az
energiaválságért, a hús- és élelmiszerhiányért és az állások megszűnéséért egyaránt.
Akár hisszük, akár nem, a jövőben kétségbe vonják, háttérbe szorítják, és az esetek
többségében határozottan elutasítják majd az ökológusokat és környezetvédőket. Már most is
befolyásos erők dolgoznak azon, hogy a közvéleményt a környezetvédők ifjú generációjának
túlontúl messzire menő javaslatai ellen hangolják.
Bajban lesznek a „pozitív gondolkodásmód” szószólói
Akik azt prédikálják, hogy minden sikerünk a pozitív gondolkodásmód eredménye, rájönnek
majd, hogy van az éremnek egy másik oldala is. A komoly veszteségek, lehetetlen helyzetek
és kudarcok sok jóhiszemű embert megingatnak majd abbéli – téves – meggyőződésében,
hogy sikereiket és anyagi jólétüket saját pozitív gondolkodásuknak köszönhetik.
Jézus Krisztus maga is a helyes gondolkodásmód mellett foglalt állást. Isten azt mondja az
Igében, hogy „nem a félelemnek lelkét” kaptuk, hanem „az erő, a szeretet és a józanság
lelkét.” De sajnos sokan az elme hatalmát kezdték el dicsőíteni. Azok, akik a bibliai tanítással
összhangban beszélnek a pozitív gondolkodásmódról, olyan igazságokat kínálhatnak fel
embertársaiknak, melyek az eljövendő válság idején is meg fogják tartani őket. Ám azokról,
akik minimálisra csökkentik Isten szuverenitását, és gondolati folyamatokra cserélik fel az
elengedhetetlen szívbéli megújulást, kiderül majd, hogy hamis tanítók. A pozitív gondolkodás
Isten szerinti életvitel nélkül nem képes reményt adni a világméretű és magánéleti válságok
idején.
Amikor kedvezőek a gazdasági körülmények, és minden a legnagyobb rendben van, bárki
szónokolhat a pozitív gondolkodás mellett, ám hogy valójában mi is az igazság, csak akkor
látszik meg, amikor elkezdenek szétesni a dolgok, és minden balul sül el – és amikor egyedül
egy természetfeletti beavatkozás segíthet. Az emberiség komoly gazdasági hanyatlásnak néz
elébe, és ezt a tényt bizony a világ összes pozitív gondolata sem képes megakadályozni. Nincs
az a prédikátor, filozófus vagy író, aki meg tudná változtatni a dolgok Istentől rendelt
menetét.
Még több zavargás és tüntetés
A zavargások és tüntetések, a hatvanas évek fosztogatásai és zendülései ma már
történelemnek számítanak, pedig az efféle események korántsem a múltéi csupán – újabb
hullámuk várható. Ezúttal Puerto Ricoiakat, kubaiakat és mexikóiakat látok elsősorban. A
közelgő gazdasági zűrzavar egy újabb tüntetés-, zavargás- és polgári rendbontáshullámot
indít majd útjára.
Csökkenteni és szűkíteni fogják a szociális segélyprogramokat, ami a kisebbségi csoportokra
lesz leginkább kihatással. Ezek a csökkentések számos kormányprogram megszűnésével
egyetemben széleskörű munkanélküliséghez vezetnek az ilyen csoportok körében.
Soha nem hittem benne, hogy a városaink utcáin látott erőszakban, vérontásban és
zavargásban kimerült volna a gonoszság tárháza. A leghatározottabban ellenzem az efféle
cselekedeteket, és imádkozom, hogy Isten óvjon meg bennünket mindettől, de tudom: a
legrosszabb még csak ezután jön – s ez a meggyőződésem szilárdabb, mint valaha.
Azt is látom továbbá, hogy Dél-Amerika számos nagyvárosában is komoly zavargások lesznek.
A következő évtized folyamán Dél-Amerika puskaporos hordóhoz válik hasonlóvá, amelynek a
robbanása minden irányban beteríti a nemzeteket.
Az Egyesült Államokat hibáztatják
Habár a jövendő válságot európai gazdasági mozgások és döntések idézik elő, az országok
többsége az Egyesült Államokat fogja hibáztatni a történésekért. Franciaország lesz az egyik
legádázabb Amerika-ellenes állam az egész világon. Az európai illetve japán politikusok és
üzletemberek Washingtonra és az amerikai bankárokra hárítják majd a felelősséget.
Tovább fokozza majd a zűrzavart az amerikai csapatok Európából történő hirtelen kivonása.
Az európai Közös Piac vezetői tőkét kovácsolnak majd az Amerika-ellenes közhangulatból –
ezáltal próbálnak szilárdabb hatalmi bázist teremteni maguknak és magukhoz ragadni a
világkereskedelmet. A világ gazdasági bázisa Európára tevődik át.
Felépülés a recesszióból
Elképzelhető, hogy a világgazdaság teljes mértékben felépül majd az eljövendő válságból, és
talán lesz még egy vagy két ciklusa a kövér és a sovány esztendőknek. A jövőt egyedül Isten
maga ismeri – én csupán egy ködös bepillantást nyertem a következő évtizeden túli
időszakba. Mintha egy részleges és csaknem teljes felépülés képe látszana kirajzolódni
előttem az elkövetkező válság után – de a zűrzavar nem fog maradéktalanul megszűnni a
világgazdaságban egészen az Antikrisztus idejéig. Mostantól fogva mindvégig a jövőbeli
gazdasági helyzet miatti félelem és bizonytalanság érzete nehezedik rá az egész világra. Soha
többé a világtörténelem során nem vetik majd az emberek teljes bizalmukat a világ
gazdaságaiba. Minden kisebb fellendülés magában fogja hordozni az újabb összeomlás
veszélyét. Az embereknek megbénul a szíve a félelemtől a gazdaság szétesésének
katasztrofális következményei láttán.
Jön majd egy időszak, amikor az embereket teljesen leköti a vásárlás, az eladás, az ültetés, a
házasodás és a válás – de ez a hamis jólét ideje lesz csupán. A Biblia előre tudatja velünk,
hogy Jézus Krisztus e hamis jólét idején jelenik majd meg a felhők között, hogy magához
ragadja a keresztényeket!
Vigyázzunk: a kuporgatás nem fog segíteni!
Nem annak van itt az ideje, hogy felhalmozzuk a pénzt, mert az nem nyújt majd számunkra
igazi biztonságot. Minden esélye megvan, hogy egy napon államilag biztosított
megtakarításainkat se fizessék ki. Az egyetlen igazi biztonságot a föld fogja jelenteni. A
felhalmozott pénz úgy tűnik majd el és lesz semmivé, mint a homok a lyukas zsákból.
Most fontos igazán, hogy a keresztények imádkozzanak, mennyit is adjanak a gyülekezetnek
és a misszióra! Most minden egyes centet céllal kell adnunk Isten munkájára. Többé nem lesz
elfogadott az Úr szemében, hogy gondolkodás nélkül adakozzunk bármilyen célra, csak hogy
könnyítsünk lelkiismeretünkön, vagy bedobjuk valahová a tizedünket. Azoknak, akik a kövér
esztendők alatt engedelmeskednek Istennek és jókedvvel adakoznak, a szűk esztendők idején
sem kell majd soha kenyérkéregetőkké lenniük. Azok az igazán bölcsek, akik felismerik, hogy
nehéz idők következnek, és felkészülnek rá.
Hadd adjak néhány tanácsot mindazoknak, akik elhiszik az ebben a fejezetben leírtakat.
Hiszem, hogy e tanácsok is az Úrtól valóak.
Ne vegyél semmit, csak ha szükséged van rá! Kerüld az adósságot – ha lehetséges, teljes
mértékben! Adj vagy cserélj el minden kérdéses befektetést! Fizess vissza annyi tartozást,
amennyit csak tudsz, bármekkora áldozatba kerüljön is ezt megtenned, s csökkentsd
minimálisra készpénzszükségletedet!
Kurtítsd meg a költségvetésed, és a lehető legkisebb számú alkalmazottal dolgozz! Ne
halmozz fel hitelkártya-adósságot, és ne halogasd a kifizetéseket! Mostantól kezdve különösen
veszélyesnek számít a hitelkártyákon keresztül felvett kölcsön!
Ne pánikolj – csupán legyél nagyon óvatos! Vásárolj magadnak egy jó és megbízható autót, és
tarts ki mellette! Jó ideig ne akard lecserélni, ragaszkodj hozzá!
Semmiképp se csald meg Istent! Mindig tisztességesen könyvelj a menny felé. Ettől függ
jövőbeli biztonságod! Adj a lehető legnagylelkűbben a misszióra és az Isten szerinti
gyülekezeti munka támogatására. Adj, és neked is adatni fog!
A következő üzenetet kaptam minden igaz hívő számára:
„Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és
megjárják.” (Péld 27,12)
