Gondoltam, talán megkérdezem az egyik őrt, miért kerültek börtönbe ezek az emberek. Ahogy
közeledtem a kerítésekhez, láttam, hogy lyukak tátonganak, így könnyű volt átjutni rajtuk.
Amint elértem a falat, láttam, hogy annyira össze-vissza építették, hogy könnyedén fel is
lehetett mászni rá. Bárkinek gyerekjáték lett volna megszökni innen, de meg se próbálta senki,
mert nem tudták, hogy foglyok.
Fentről körültekintve messzire el lehetett látni. A falakon túl még a nap is sütött. Az udvarra a
magas falak és az eget borító fellegek miatt nem jutott napfény. Messze a börtönudvar távoli
végében tüzeket láttam,, ahol a gyerekek csoportosultak. A felszálló füst sűrű felhőt alkotott,
amely a falak amúgy is nyomasztó árnyékát fullasztó füstköddé változtatta. Vajon mi éghet
ott?-
Elindultam a fal tetején, a legközelebbi őrtoronyhoz. Meglepetésemre az őr elegáns öltönyt és
olyasfajta gallért viselt, amit lelkészek vagy papok hordanak. Nem lepődött meg, amikor
észrevett, talán azt gondolta, én is őr vagyok.
- Uram, miért kerültek börtönbe ezek az emberek? - kérdeztem.
A kérdés nagyon felzaklatta. Láttam, amint a félelem és gyanakvás borul rá, mint egy sötét
takaró.
- Miféle börtön? - kérdezte. - Miket beszél itt összevissza?
- A rabokat kérdezem, akik itt vannak a börtönudvaron
- válaszoltam meglepő határozottsággal.
- Nyilvánvaló, hogy maga az egyik őr, mivel egy őrtoronyból figyeli őket, de miért visel ilyen
ruhát? - folytattam.
- Az evangélium szolgája vagyok, nem pedig börtönőr! Nem őrzöm őket, hanem a szellemi
vezetőjük vagyok. Ez pedig nem őrtorony, hanem az Úr háza! Fiam, ha azt
gondolod, hogy vicceset kérdeztél, akkor vedd végre észre, hogy nincs kedvem nevetni! - ezzel
rám szegezte a fegyverét.
- Kérem bocsásson meg a zavarásért - válaszoltam, mert úgy éreztem, mindjárt meghúzza a
ravaszt.
Ahogy elindultam a másik irányba, azt vártam, hogy bármelyik pillanatban eldördülhet a
fegyvere. Annyira bizonytalan volt, hogy gondolkozás nélkül lőtt volna, ha fenyegetve érezte
volna magát. Ugyanakkor azt is láttam, hogy őszinte volt. Tényleg nem tudta, hogy ő az egyik
őr