Ismét Bölcsesség mellett álltam. Sokáig nem szólt semmit, de nem a szavakra volt szükségem,
hanem arra, hogy az imént látottak átitassák a lelkemet. Megpróbáltam felfogni, milyen óriási
dolgot bízott ránk az Atya azzal, hogy imádói lehetünk. Számára a Nap egy atomhoz hasonló, a
csillagrendszerek pedig mint a homokszemek, mégis meghallgatja imáinkat, szüntelen
gyönyörködik bennünk, és biztosan gyakran szomorú miattunk. Sokkal hatalmasabb, mint azt
az emberi elme képes lenne felfogni, mégis az érzelmekben leggazdagabb íény a
mindenségben. Megérinthetjük őt! Minden emberi lény örömet, vagy fájdalmat okozhat Neki.
Mindezt - teológiailag - eddig is tudtam, de most olyan módon éltem át, hogy az minden más
dolog látszólagos fontosságát félresöpörte.
Szavakkal nem tudom elmondani nektek, de akkor végérvényesen megértettem, hogy a Földön
számomra kijelölt időt arra kaptam, hogy az Atya imádatával töltsem. Teljesen új kijelentést
kaptam:
-
Örömet szerezhetek az Atyának!
-
Jézusnak is örömet szerezhetek!
Most fogtam fel, miért mondta Jézus, hogy ezért ment a keresztre. Minden áldozatot megér, ha
csak egy pillanatra is megérinthetjük az Atya szívét. Nem akartam egyetlen pillanatot sem
eltékozolni, hiszen arra fordíthatom, hogy őt imádjam. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy minél
nagyobb a sötétség körülöttünk, és minél keményebb megpróbáltatások közepette imádjuk őt,
annál inkább megérintjük az Atyát. Most már szinte vágyakoztam a megpróbáltatások után,
hogy azokban is imádjam Őt.
Ezzel együtt mégis úgy éreztem magam, mint Jób, mikor azt mondta, hogy bár korábban csak
hallásból ismerte az Urat, most, hogy meglátta őt, bánkódik a porban és hamuban. Olyan
voltam, mint Fülöp, aki, bár hosszú időt töltött el Jézussal, mégsem fogta fel, hogy az Atyát
látja Benne. Milyen döbbenetes lehet a tompa értelmünk az angyalok számára! Ekkor
Bölcsesség újra megszólalt.
Gondold meg, hogy enyéim közül a legkisebbek is megérinthetik az Atya szívét Ez önmagában
is mindennél értékesebbé teszi őket Még egyszer meghaltam volna a kereszten akár egyért is.
Átérzem a fájdalmaidat is. Ismerem a megpróbáltatásaidat, mert részt veszünk bennük. Minden
lélek fájdalmát és Örömét átérzem. Ezért állandóan közbenjárok értetek. Eljön az idő, amikor
mindenkinek letörlöm a könnyeit. Lesz idő, amikor újra csak az örömöt ismeritek. Addig
azonban felhasználhatjuk a fájdalmat is. Ne vesztegesd el a próbák nyújtotta lehetőségeket!
Azzal szerezheted Nekünk a legnagyobb örömet, ha megpróbáltatásaid közepette fejezed ki
hitedet és imádatodat.
- Fel kell ismerned Engem a szívedben, és meg kelt látnod másokban is. Vegyél észre a
hatalmasban és a kicsinyben egyaránt Amiképpen más és más oldalamról mutatkoztam meg
neked azokban, akiket itt megismertél, úgy különböző embereken keresztül és különböző
körülmények között fogsz Velem találkozni a Földön. Az legyen a legfőbb célod, hogy felismerj,
meghalld a hangom, és kövess Engem.
Amint megfordultam, hogy Bölcsességre tekintsek, eltűnt. Körülnéztem, és mindenütt éreztem
a jelenlétét, de sehol nem láttam. Aztán visszafordultam a tanúkhoz, akik előttem álltak. Ott
volt. Nem láttam Őt, de az eddiginél sokkal valóságosabb módon volt jelen mindegyikükben.
Ahogy a Reformátor beszélni kezdett, a saját hangján szólt, de úgy hallottam benne Bölcsesség
hangját, mint amikor szemtől szembe beszélt velem.
- Bölcsesség mindvégig bennünk volt. Benned is ott van, és azokban is, akikhez vissza kell
térned. Időről időre újra meg fog jelenni, de tudnod kell, hogy amikor nem saját formájában
látod, még jobban felismerheted ott, ahol lakik - népében. Ő maga a Bölcsesség. Tudja jól,
hogy hogyan, mikor és ki által szóljon hozzád. Az is része az üzenetének, hogy kiken keresztül
szólít meg. Emlékezz, hogy mit mondott, amikor Jeruzsálemet siratta: t
- „Áldott aki az Úr nevében jön." - Nem látod meg Őt, ha nem ismered fel azokban, akiket
hozzád küld.
- Könnyű most benned meglátnom Őt és hallanom hangját - feleltem - de sokkal nehezebb
lesz azokban felismernem, akik még nem dicsőültek meg.
- Persze, hogy nem könnyű - felelte Angelo. - Az Úr felismerése a királyokhoz méltó feladat,
azokhoz, akik Vele együtt fognak uralkodni. Akik szeretik Őt és az igazságot, azok sokkal
inkább fogják Őt keresni, mint a földi királyok a kincseket, vagy hódításokat.