Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik… betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.
– Márk 16:17-18
Régebben felzaklatott, ha valakire rátettem a kezemet, és az nem lett jobban. Egyszer imádkoztam, és kerestem Istent ezzel kapcsolatban, amikor így szólt a szellememhez: „A gyógyulás mindig eljön.”
Emlékszem, azt mondtam: „Hogy érted, Uram hogy a gyógyulás mindig eljön? Nem mindenki gyógyul meg.”
”Nem azt mondtam, hogy mindenki elfogadja a gyógyulást,” válaszolta. Majd nagyon komolyan szólt hozzám: „Én megteszem a részemet. És azt mondtam, ők meggyógyulnak!”
Ezek a szavak szíven ütöttek. Isten azt mondta, meggyógyulnak. Ő soha nem hazudik. Tehát ha Isten azt mondja, hogy meggyógyulnak, az azt jelenti, hogy a gyógyulás mindig eljön. Nem Isten tartja vissza. A „fogadók” azok, akik nem fogadják el.
Azóta soha nem volt problémám azzal, hogy rátegyem a kezemet az emberekre, és higgyek a gyógyulásukban. Akár jobban lettek, akár nem, továbbra is hitben álltam értük. Valójában tudom, hogy ha valaki betegen távozott az ima után, és bármikor a hitét egy vonalba hozza Istenével és az enyémmel – nem számít, ha csak öt év múlva is –, akkor meggyógyul.
Ha rátetted valakire a kezedet, és az illető nem fogadta el a gyógyulását, ne akadályozd meg Isten erejének áradását azzal, hogy ellankadsz a hitedben. Állj meg szilárdan. Továbbra is hidd el, hogy a gyógyulás eljön, és egyszer csak az a beteg ember úgy dönt, hogy egyetért veled!
Igei olvasmány: Márk 10:46-52
Soha ne add fel
