A sas mellett ültem, és előbbi szavain gondolkodtam. Végül megkérdeztem:
- Tudom hogy most Bölcsesség szól hozzám rajtad keresztül, mert az Ő hangját hallom,
amikor beszélsz. Annyira magabiztos voltam a legutóbbi csata előtt, de majdnem én is
beleestem az elbizakodottságnak ugyanabba a csapdájába, ami most ezeket a harcosokat
fogságban tartja. Nagyon könnyen elbuktam volna, ha Bölcsesség nem állít meg.
Cselekedeteimet sokkal inkább az ellenség iránti gyűlölet motiválta, mint az, hogy
kiszabadítsam a testvéreimet. Mióta ehhez a hegyhez jöttem, és harcoltam a nagy
csatában, csak most kezdem látni, hogy a legtöbb dolog, amit jól tettem, rossz
indítékokból származott, és a legtöbb hiba, amit elkövettem, jó indítékokból történt.
Minél többet tanulok, úgy érzem, annál kevésbé bízok magamban.
- Látszik, hogy sok időt töltöttél Bölcsességgel - válaszolt a sas.
- Igen, Ő velem volt már sokkal hamarabb is, mint hogy felismertem, de attól tartok, még
akkor is a legtöbbször ellene álltam és visszautasítottam. Érzem, hogy valami nagyon
fontos dolog még hiányzik, amire szükségem lesz, amikor visszatérek a csatába, de nem
tudom, mi az.
A hatalmas sas, ha lehet, még áthatóbb tekintettel nézett rám, ahogy válaszolt:
- Amikor Bölcsesség a szívedben szól hozzád, felismered a hangját, és gyorsan tanulsz,
mert viseled a köpenyt. Amit most érzel, az az igazi hit.
- Még hogy hit?! - vetettem ellene. - Én éppen komoly kétségekről beszélek!
- Elég bölcs vagy ahhoz, hogy kételkedj magadban. De az igazi hit Istenbe kapaszkodik,
és Rá támaszkodik, nem pedig rád, vagy a saját hitedre. Közel jársz ahhoz a fajta hithez,
amely
el tudja mozdítani ezt a hegyet a helyéről, és ennek meg is kell történnie, mert itt az ideje,
hogy elvigyük olyan helyekre, ahol még soha nem volt. Abban azonban igazad van, hogy
valami nagyon fontos dolognak még mindig híjával vagy, amire a későbbiekben
szükséged lesz. Kijelentést kell kapnod. Feljutottál a hegy tetejére, és minden igazságból
merítettél az úton, jártál az Isten kertjében, ízlelvén az Ő feltétel nélküli szeretetét, és
számos alkalommal találkoztál az Ő Fiával. Mindezek ellenére Isten szándékainak és
terveinek még mindig csak apró morzsáit ismered, és azokat is csak felületesen.
Tudtam, hogy mennyire igaza van, ezért a sas szavai megnyugtattak.
- Olyan sokszor rosszul ítéltem meg embereket és helyzeteket. Bölcsesség már annyiszor
megmentette az életemet, de a hangját még mindig csak nagyon halkan hallom a
bensőmben, s a saját gondolataim és érzéseim még mindig túlkiabálják az Ő hangját.
Sokkal tisztábban hallom Őt rajtad keresztül, mint a saját szívemben, s így tudom, hogy
nagyon közel kell hozzád maradnom.
- Azért vagyunk itt, mert szükséged van ránk - válaszolt a sas.
- Azonban nekünk is szükségünk van rád. Vannak olyan ajándékaid, amelyek nekem
hiányoznak, és nekem is vannak olyan ajándékaim, amelyeknek te vagy híjával.
Megtapasztaltál olyan dolgokat, amelyeket én nem, én pedig átéltem dolgokat, amelyeket
te nem ismersz. Minket sasokat neked adott az Úr mindvégig, téged pedig nekünk. Egy
ideig nagyon közel leszek hozzád, azután majd más sasokat kell elfogadnod helyettem.
Minden sas különböző. Együttesen adatott meg nekünk, hogy megérthessük az Úr titkait,
nem pedig külön-külön.