Most jutottunk el ahhoz a tanulsághoz, amelynek érdekében elmeséltem életemnek ezt a periódusát. Amikor a dokumentumokon az utolsó aláírásokat végeztük, elárulták nekem, hogy igazából eszük ágában sem volt eladni a farmot. Volt azonban egy örökösük, akinek pénzre volt szüksége, ezért aztán az egyik családtag így szólt: "Nézzünk utána mennyit ér, és aztán én megveszem, hogy a családban maradjon."
A farm ugyanis már száz éve állt a család tulajdonában. Meghirdették, de csak azért, hogy lássák, mennyit ér. Nem is gondolták volna, hogy annyit ér, amennyit én ajánlottam érte. Elgondolták, hogy ha az így nyert pénzt beteszik a bankba, az évi kamata kétszer annyi lesz, mint amennyiért bérbe tudnák adni. Végül így szóltak: "Bolondok lennénk, ha ennyiért nem adnánk el!"
Jó üzlet volt nekik is, de nekem is, mert két éven belül a farmok árai kis híján megduplázódtak. Voltaképpen az hozott engem a leginkább izgalomba, amikor rádöbbentem, hogy a farm mindaddig nem is volt eladó, amíg a hit fel nem gerjedt a szellememben, és ki nem mondatta velem azt a képet, amelyet Isten Igéje festett meg bennem: "Megveszem a farmot! A farm az enyém!"
Hála Istennek azért, hogy az Ő beszédének ereje hitet teremt! Az az ima, amelyet a mozgásba lendült hitemmel elmondtam, hozta elém ezt a páratlan lehetőséget. Mindaddig azonban az egész helyzetnek semmiféle valóságos alapja nem volt, amíg én nem bizonyultam hajlandónak a hit beszédével megtámogatni. Akkor és csakis akkor vált valósággá. A hit volt az alap.
Van, amikor emberek ezzel jönnek: "Én is megpróbáltam valami ilyesmit, de nekem nem jött be. Neked hogyhogy bejött?" A kulcs Isten Igéjében van.
Én úgy döntöttem, hogy elhiszem, amit Isten Igéje mond rólam.
Ez nem azért van, mert én olyan okos vagyok. Egy évvel korábban még annak rendje és módja szerint elszúrtam volna az egészet saját szám beszédével. Nem is a képességem vagy a tehetségem játszott a dologban szerepet. Egyedül az számított, hogy átprogramoztam a szívemet Isten Igéjével, és abból kiindulva cselekedtem, hogy az Ige igaz. Jézus mondta, hogy Isten jó dolgai a szívünkből származnak.
Péld. 4:23.
Teljes igyekezettel őrizd meg a szívedet; mert abból származnak az élet forrásai (erői).
Máté 12:35.
...egy gonosz ember pedig szívének gonosz kincséből hoz elő gonosz dolgokat.
Ha valaki szeretne képet alkotni arról, hogy milyen gonosz dolgokról lehet itt szó, Mózes 4. könyvének 13. fejezete segítségére lehet ebben. Az itt leírt történetben emberek úgy beszéltek, hogy azt Istengonosz beszámolónak minősítette. Mózes kémeket küldött ki az Ígéret földjére, és útjuk végeztével a tizenkettőből tízen gonosz beszámolót adtak át a népnek. Arról beszéltek nekik, amit láttak, amithallottak és amit éreztek.
De hát mi ebben a gonoszság?
Az, hogy mindaz, amit ők láttak, hallottak és éreztek pontosan az ellenkezője volt annak, amit Isten megmondott.
Isten azt mondta: "Nektek adtam a földet." Mózes azért küldte őket előre, hogy tervezzék meg a stratégiát; tervezzék meg, hogyan foglalják el.
Nem azért kellett odamenniük, hogy megállapítsák, el tudják-e foglalni a földet. Az volt a feladatuk, hogy nézzenek körül, és aztán mondják meg a népnek, hogyan fogjanak hozzá.
Ezek a kémek azonban ezzel jöttek vissza: "Huhú! Hát ott óriások vannak! Mi csak szöcskéknek látszottunk az ő szemükben!"
No de hála Istennek! A hit egy hegyet is meg tud mozdítani, egy óriás meg sem kottyanhat neki!
Isten gonosz beszámolónak minősítette, amikor a tíz kém elmodta, mit látott, mit hallott és mit érzett.
Mindnyájan voltunk már így ... Odamentünk Istenhez, hogy gonosz beszámolókkal fárasszuk. Így imádkoztunk: "Nem jött be, Uram! A helyzet egyre rosszabb! Pedig annyit imádkoztam, és mégsem megy!"
De hát miből gondolod, hogy nem megy?
Erre rendszerint ez a válasz: "Hát az a helyzet, hogy a dolog egyre rosszabbul fest, és úgy érzem, nagyon rossz irányba haladunk."
Na, épp ez a gonosz beszámoló!
Nem indulhatunk ki sem a látottakból, sem az érzéseinkből! Csakis abból indulhatunk ki, amit az Ige mond! Csak azt szabad mondanunk, amit az Ige mond! Az Ige azt mondja, hogy menni fog! Álljunk erre rá!
(Forrás: Charles Capps - A szó teremtő ereje c. könyv