János ev. 15:7.
Ha bennem lakoztok, és az én beszédeim bennetek lakoznak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz számotokra.
Most már az ilyen kijelentéseket azzal a teljes bizonysággal tudtam megvallani, hogy Isten beteljesíti a beszédét.
Nagyon különös érzés uralkodott el a bensőmben. Szellememben tisztában voltam azzal, hogy bővölködöm, természetes szemem számára azonban - ezt világosan láttam - ez még nem nyilvánult meg.
Imádkozni kezdtem, és kértem az Atyától még egy darab földet. Így szóltam: "Nem tudom, hol van itt a környéken eladó földdarab, de azt tudom, hogy te tudod, és arra kérlek Jézus nevében, hogy segíts hozzá! Azt olvasom az Igédben, hogy az angyalok szolgáló szellemek, akiket azért küldtek ki, hogy szolgáljanak az üdvösség örökösei felé. Ezért aztán kimondom, hogy ez a szolgáló szellem cselekedni kezd, és el fogja érni, hogy ez a földdarab az ölembe potyanjon, Jézus nevében!"
Önmagamat is nagy izgalomba hozott ez a pozitív ima, és ezért a dologért soha többé nem imádkoztam.Elkezdtem dicsérni Isten azért, hogy megadta.
Körülbelül két hét telhetett el, és az igazat megvallva a dolog nem is nagyon jutott eszembe. Imádkoztam, és ezzel elintézettnek vettem a dolgot. Egyik reggel azonban csengett a telefon. Amikor fölvettem, kiderült, hogy egy hölgy keres. Bemutatkozott, és ezt mondta:
- Úgy döntöttünk, hogy eladjuk a farmunkat, és szeretnénk érdeklődni, nem akarja-e megvenni?
Leesett az állam a megdöbbenéstől, hiszen tudomásom volt róla, hogy sokan próbáltak már meg kisebb-nagyobb földdarabkákat megvenni attól a családtól, de mindhiába. Egy darabig csak hebegtem-habogtam, de végül sikerült kinyögnöm:
- De igen, érdekel a dolog.
Aznap estére meg is beszéltünk egy találkozót. Amikor letettem a telefont, a feleségem megkérdezte: - Mit akarsz tenni?
- Megveszem a farmot! - mondtam neki.
Erre nevetni kezdett, és megkérdezte:
- Már csak azt szeretném tudni, honnan veszel pénzt?
A válasz egyenesen a szellememből jött:
- A pénz nem probléma!
Az én szemem legalábbis annyira elkerekedett attól, amit mondtam, mint az övé. Biztos voltam benne, hogy egy ilyen mondat csak a szellememből származhat, mert a fejem tudta, hogy egy fillérem sincs. A szellem azonban már teljesen be volt programozva a bővölködésre.
A nagylányom is ott volt, és akkor hárman megfogtuk egymás kezét, megegyeztünk, és hittel kimondtuk: "A farm a miénk, Jézus nevében!" - A nap hátralévő része alaposan megpróbálta hitünknek e kinyilatkoztatását, de semmiképp nem akartuk visszavonni, amit egyszer kimondtunk. Pedig többször is nagy kényszerem volt rá, de ilyenkor inkább összeszorítottam a fogamat, és azért sem mondtam ki!
Ez az a pont, ahol a hit harcát olyan sokszor elveszítjük: néhány centivel az orrunk alatt (a szájnál)! Azon a hitet próbáló napon délután éppen hazafelé kocsikáztam, miközben minden külső körülmény arra utalt, hogy az áhított farm más kezére fog kerülni. A szellememben (nyelveken) imádkoztam, amikor egyszer csak Isten Szelleme így szólt ott belül: "Gyerünk, szólj a hegyhez!"
Pontosan tudtam, hogy ki az én hegyem: egy másik ember, aki ugyancsak pályázik a farmra. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak, úgyhogy megvallottam: "Az igazság Szelleme lakozik bennem, aki megtanít mindenre, és Krisztus értelme van bennem!"
Meglátogattam az illetőt, és meglepetésemre ezt mondta:
- Igazából nincs is olyan nagy szükségem arra a farmra. Ha neked kell, én visszavonom az ajánlatomat.
Így is történt, tehát a hegy elmozdult! És végül enyém lett a farm.
(Forrás: Charles Capps - A szó teremtő ereje c. könyv