A Biblia két szövetségből áll, két szerződésből, két egyezségből.
Az első szövetség Ábrahám és Jahve között volt. Ennek pecsétje a körülmetélkedés. (1 Mózes 17)
Ezt gyakran hívják „a törvény szövetségének vagy „a mózesi szövetség”-nek. Mindkét elnevezés helytelen.
Az „ábrahámi szövetség” a helyes elnevezés, és a Mózes által adatott törvény hozzátartozott ehhez a
szövetséghez.
Amikor az izraeliták megszabadultak Egyiptomból, nem volt törvényük, nem volt kormányzatuk, így Jahve
adott nekik törvényt.
Mi ezt hívjuk „a mózesi törvény”-nek. (2 Mózes 20)
Ez a szövetségi törvény – papságával, áldozataival, szertartásaival és felajánlásaival.
Ahogy megadatott a törvény, azonnal meg is szegték, így Isten gondoskodott az engesztelésről, (vagyis az
elfedezésről) a megszegett törvény miatt. (2 Mózes 24)
Az engesztelés szó jelentése: elfedezés. Ez nem újszövetségi szó, nem található meg az Újszövetség görög
nyelvében.
Miért?
Mert Jézus Krisztus vére megtisztít a bűntől, nem csupán elfedi azt.
Az első szövetség nem törölte el a bűnt, csak elfedte.
Nem adott örök életet vagyis újjászületést, ennek csupán az ígéretét adta.
Nem adott közösséget Istennel, csak az előképét adta meg.
Védelmet azonban adott Izrael népének, betöltötte fizikai szükségleteiket. Isten volt Izrael gyógyítója,
gondviselője és oltalmazója.
Nem lehet különválasztani Mózes törvényét a szövetségtől, így amikor a szövetség betöltetett, a törvény is
betöltetett és félre lett állítva. 15
Zsidó 10,1 „Minthogy csakugyan a törvényben csak az elkövetkező javaknak az árnyéka van meg, és nem a
dolgok való alakja, világos, hogy ugyanolyan áldozatokkal, melyeket évről-évre visznek szakadatlanul, nem
lehet befejezettekké (tökéletessé, megigazulttá) tenni azokat, akik Istenhez közelednek.”
Az egész törvény és az első szövetség csupán árnyék volt.
Az áldozatok sohasem tudták tökéletessé tenni az embereket a szövetség alatt. „Ha nem így volna, akkor már
megszűntek volna hordani az áldozatokat, mert azoknak a szolgálattevőknek lelkiismerete, akik egyszer
megtisztultak, többé nem tudott volna vétkekről.” (Zsid. 10,2)
A bikák és a bakok vére nem tisztította meg a lelkiismeretet, nem szüntette meg az emberek bűntudatát.
Itt arra mutat rá az Ige, hogy létezik egy olyan áldozat, ami megszünteti a bűntudatot, hogy az ember meg
tudjon állni Isten jelenlétében a kárhoztatás érzése nélkül.
Róma 8,1 „Nincs azért most már kárhoztató ítélet azok számára, akik Krisztus Jézusban vannak”
Róma 5,1 „Mivel tehát hit(hűség)ből igazultunk meg, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus
által (Krisztuson keresztül)”
Róma 3,26 „és hogy kimutassa igazságosságát a mostani időszakban az Isten hosszútűrése, hogy igazságos
legyen és igazzá nyilvánítója annak, aki Jézus hit(hűség)éből való”
A szenthely szolgálója
Az első szövetséget Ábrahám vére és Isten áldozati állata pecsételte meg.
Ezt az új szövetséget Isten saját Fiának, Jézus Krisztusnak a vére pecsételi meg.
Zsidó 8,1 „Olyan főpapunk van, aki az egekben a Felség trónjának jobbjára ült”
Ő az igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr épített, és nem Mózes.
Minden a főpap körül összpontosult az Ószövetség alatt. Ha a főpap elbukott, a nép nem tudott Istenhez
közeledni.
Az Újszövetség alatt is minden a főpap körül összpontosul, viszont a mi Főpapunk sohasem vallhat kudarcot
népe képviseletében.
Zsidó 8,6 „Erre a főpapra azonban annyival különb papi szolgálattétel jutott, amennyivel hatalmasabb
szövetségnek közbenjárója lett. Ezt a szövetséget a törvényalkotás hatalmasabb ígéretekre alapozta.”
A főpap földi közvetítő volt Izrael és Jahve között. Jézus viszont az Újszövetség közvetítője.