Napok óta mély depresszióban éltem. Minden sivárnak tűnt és még az emberek hangja is
zavart. Minden felidegesített, ami nem úgy történt, ahogy terveztem. Mindenkiről a
legrosszabbat gondoltam. Komoly erőfeszítésembe került, hogy magamba fojtsam e sötét
gondolatokat. Úgy éreztem, a pokolba süllyedtem, és ott is napról napra egyre mélyebbre
kerülök. Végre az Úrhoz kiáltottam. Megint az ajtó előtt találtam magam, Bölcsesség mellett.
- Uram, sajnálom, hogy jelenlétedtől majdnem egészen a pokolig süllyedtem.
- Az egész Föld még mindig a Gonosz kezében vesztegel
- felelte, - és minden nap a pokol peremén jársz. Az élet ösvénye - amely e világon átvezet -
keskeny, és mindkét oldalát mély szakadék szegélyezi.
Ezért ne térj le róla se jobbra, se balra.
- Az egyikbe bele is estem és nem találtam a kiutat.
- Senki sem tud a maga erejéből kikapaszkodni ezekből a szakadékokból. Éppen úgy estél bele,
hogy a saját utadat követted, ezért a magad erejével soha tudsz kikapaszkodni. Én vagyok az
egyetlen kiút Amikor belecsúszol a szakadékba, ne próbáld megérteni a helyzetedet, és ne
keress kiutat, mert hiába: csak mélyebbre merülsz a mocsárba. Inkább kiálts Hozzám
segítségért! Én vagyok a Pásztorod, és mindig segítek, ha Engem hívsz segítségül.
- Uram, nem akarom az időmet arra pazarolni, hogy mindent megértsek, de nagyon szeretném
tudni, hogyan eshettem ilyen hamar ennyire mélyre. Miért tértem le az élet ösvényéről, és
estem az árokba ily hirtelen. Te vagy a Bölcsesség, és tudom, hogy bölcs dolog kérdezni.
- Bölcs dolog tudni, hogy mikor kérdezz, és mikor kérj segítséget. Most bölcsen kérdeztél. De
a választ csak jelenlétemben értheted meg. Amikor lecsúszol mindig eltorzul a gondolkodásod.
A szakadékból nem láthatod tisztán az igazságot. A depresszió az a fajta becsapottság és
megtévesztés, amely abból származik, hogy a saját perspektívádból nézed a világot. Az
igazságot csak úgy láthatod meg, ha az Éti szememmel nézel mindent: onnan, ahol Én ülök - az
Atya jobbján. A kerubok is ezt mondták: „Dicsősége betölti az egész Főidet." (Ézsaiás 6)
Emlékszem, fiatal hívő koromban azt gondoltam, hogy a kerubok a megtévesztés áldozatai.
Hogyan mondhatják, hogy „Dicsősége betölti az egész Földet," amikor a világ körülöttem tele
van háborúkkal, járványokkal, bántalmazott gyermekekkel, hűtlenséggel és gonoszsággal? De
az Úr egy nap így szólt hozzám: ,Azért mondják a kerubok, hogy dicsőségem betölti az egész
Földet, mert jelenlétemben laknak. Amikor te is megtanulsz a jelenlétemben maradni,
dicsőségemen kívül nem látsz majd semmi mást."
- Uram, már emlékszem, hogy erre tanítottál, de nem e szerint éltem. Az életem legnagyobb
részét úgy töltöttem, hogy a dolgokat a sötét oldalukról láttam. Azt hiszem, hogy a legtöbbször
nem is az ösvényen jártam, hanem valamelyik szakadékban vesztegeltem.
- Ez így van - felelte az Úr. - Nagy ritkán kikászálódtál ugyan, de pár lépés után a másik
szakadékba csúsztál az ösvény túloldalán. Még így is jutottál valamire, de most eljött az ideje,
hogy végre az úton maradj. Ne vesztegesd az idődet többé a szakadékokban.
Ahogy folytatta, teljesen lenyűgözött a kedvessége és türelme.
Most legutóbb miért csúsztál le?- kérdezte.
Ahogy jobban belegondoltam, felismertem, hogy egy idő után már csak az érzések és
élmények érdekeltek, s nem az, hogy megismerjem Őt, az élmények Forrását.
- Levettem Rólad a szemem - vallottam be.
- Tudom, hogy ez túl egyszerűnek hangzik, de tényleg csak erről van szó. Már ennyi Is elég
ahhoz, hogy lesodródj az élet ösvényéről. De majd ha megtanulsz állandóan Bennem maradni,
nem tátsz mást, csak dicsőségemet. Ez nem azt jelenti, hogy nem veszed észre a körülötted lévő
háborúkat, zűrzavart, sötétséget és megtévesztést, hanem azt, hogy mindig látni fogod az Én
megoldásaimat is. Ha Bennem maradsz, meglátod, hogyan győzi le az igazság a megtévesztést,
és hogyan jön el az Én Királyságom.
- Uram, amikor itt vagyok Veled, mindez sokkal valóságosabb, mint bármi, amit eddig
átéltem, de amikor a Földön járok, az itteni dolgok csupán távoli álomnak tűnnek. Tudom,
hogy ez maga a valóság, a Föld pedig mulandó. Ha ez a hely valóságosabb volna számomra a
Földön is, akkor jobban tudnék bölcsességedben járni, és az élet ösvényén maradni. Azt
mondtad, hogy kérni mindig bölcs dolog. Most azt kérem, hogy amikor újra a földön leszek,
tedd ezt a világot valóságosabbá számomra, hogy tökéletesebben járhassak Veled. Kérlek
abban is segíts, hogy képes legyek másoknak is bemutatni ezt a valóságot. A Földön egyre
sűrűsödik a sötétség, s csak kevesen látnak keresztül rajta. Kérlek, adj nekünk többet erődből,
hadd lássunk többet dicsőségedből, és hadd ismerjük meg igazságos ítéleteidet, amelyek orcád
elől jönnek ki.
- Akkor jársz Velem és akkor látod meg dicsőségemet, amikor a szerint élsz, amit a szíved
szemével látsz. A szíved szeme az ablak, amelyen át beleláthatsz a Szellemnek ebbe a
birodalmába. A szíved szemét megnyitva bármikor odaléphetsz Kegyelmem Trónja elé. Ha
Hozzám jössz, valóságosabb leszek számodra, és több erőt bízok rád.
Szavai hallatán újra az ítélet Terme felé fordultam és az ott álló sokaságra néztem: az ÚR
királyai, hercegei, barátai, szolgái. Olyan csodálatos és dicsőséges dolgokat éltem át közöttük,
hogy szerettem volna Örökre itt maradni. Hihetetlen, hogy ez a hely csak a Menny kezdete!
Mégis, minden szépsége ellenére a Menny igazi csodája az, hogy az ÚR velünk van! Itt, a
Menny előcsarnokában ő a Bölcsesség és ő a Bíró.
- Uram - tudakozódtam, - itt Te vagy a Bölcsesség és Te vagy a Bíró, de a Menny többi
részében miként ismernek Téged?
- Én VAGYOK a Bölcsesség, és Én VAGYOK a Bíró mindenütt, de ennél még sokkal több is
VAGYOK. Mivel megkérdezted, megmutatom neked, hogy ki VAGYOK. Tudnod kell azonban,
hogy még csak most kezdesz megismerni Engem, mint Bölcsességet és Bírót Idővel többet látsz
majd Belőlem, de előbb még többet kell tanulnod ítéleteimről.