- Igen. Helyes, hogy így érzel - mondta végül a sas. - Addig nem vagyunk teljesek, és az
imádatunk sem teljes, amíg az egész test helyre nem áll. Még a legdicsőségesebb
imádatban, a Király közvetlen jelenlétében is érezni fogjuk ezt az ürességet mindaddig,
amíg egyek nem leszünk, mert a Királyunk is ugyanezt érzi. Mindannyian bánkódunk a
testvéreink miatt, akiket az ellenség fogva tart, de még inkább azért, mert a Királyunk is
bánkódik. Te is, bár mindegyik gyermekedet szereted, mégis azért az egyért bánkódsz,
aki beteg vagy sebesült. Ugyanúgy az Úr is szereti mindegyik gyermekét, de most a
sebesültekre és elnyomottakra figyel a leginkább. Az Ő kedvéért egészen addig
folytatnunk kell a harcot, amíg mindannyian helyre nem állnak. Ameddig egyetlenegy
gyermeke is sebesült, addig Ő is sebesült.