Sok bibliatudósnak okozott fejtörést, vajon Jézus első csodája miért éppen az volt, hogy borrá változtatta a vizet. Ez a tette nem eredményezett gyógyulást vagy megtérést. Sőt még Jézusnak sem hozott dicsőséget, mert mindenki a vendéglátót dicsérte a finom borért, és észre sem vették, hogy Jézus csodát tett.
Isten először a kegyelem alapján bánt az emberrel, amikor Ábrahámtól hitet kívánt, és ezt tulajdonította neki igazságul (Róma 4:3). Isten még akkor sem büntette meg Ábrahámot, amikor vétkezett, mert Lótot magával vitte, Hágárnak nemzett gyermeket, vagy azt hazudta a fáraónak, hogy Sára nem a felesége, hanem a húga. A kegyelem és az irgalom volt Isten alaphozzáállása az emberhez.
Amikor az izraeliták a pusztába értek, a Vörös-tenger és az Ígéret földje közé, akkor azt üzenték Istennek, hogy képesek megtenni mindazt, amit kér tőlük (2 Mózes 19:8), és mivel önigazultak voltak Isten a tízparancsolatot adta nekik. Természetesen egyetlen ember sem képes megtartani a törvényt, így az ember Isten ítéletét és haragját vonta magára.
Majd eljött Jézus, aki tökéletesen élt élete minden napján, betöltve a törvény minden követelését, és áldozatul adta magát az egész világért. Magára vette Isten haragját és bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne (2 Korinthusi 5:21).
Amikor Jézus első csodájaként borrá változtatta a vizet, akkor ezt egy metaforának szánta az üzenethez, amit majd hirdetni fog. Mivel Mózesen keresztül jött a törvény, így Mózest a törvénnyel azonosítjuk (János 1:17). Jézus viszont elhozta a kegyelmet. Amikor Mózes megérintette a vizet Egyiptomban, az vérré változott, ami ítéletet eredményezett (2 Mózes 7:20). Amikor Jézus megérintette a vizet Kánában, az borrá változott, ami örömet és boldogságot hozott. Jézus megmutatta, hogy a törvény bevezetése halált és kárhoztatást hoz, míg Isten csodálatos kegyelmének a bevezetése elhozza az életet és a békességet.
Isten valóban a legjobbat tartogatta utoljára. A kegyelem Isten végső megoldása az emberiség számára. Amikor hit által befogadjuk Jézust, akkor visszatérünk az eredeti ígérethez, amit Isten Ábrahámnak tett. Ez az ígéret nem függött Ábrahám engedelmességétől, hanem csak a hitétől (Galata 3:29). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nyugodtan lehetünk engedetlenek. Éppen, hogy Isten kegyelme az, ami valóban megtanít az Isten szerinti életre. Amikor befogadjuk a kegyelmét, akkor az Ő igazsága lesz az, ami kijön belőlünk (Titus 2:11-12).
Krisztus úgy töltött be téged a jóságával, mint ahogyan a kánai mennyegző történetében a kőedényeket megtöltötték vízzel. Jézus átalakított téged abból, aki voltál, hogy most dicsőséget tudj hozni Neki azáltal, aki Őbenne vagy. Hagyd, hogy most megérintse a lelkedet és az Ő nagyságát hozza ki belőled.