Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.
– 1 Sámuel 16:7
Túl gyakran kérjük Istentől, hogy oldja meg a problémákat körülöttünk, amikor igazából Ő a bennünk lévő problémát akarja megoldani. Én is így voltam évekig a súlyommal kapcsolatban. Imádkoztam és imádkoztam, hogy Isten segítsen lefogyni. Mégis újra és újra kudarcot vallottam. Szó szerint több száz kilót adtam le és szedtem föl újra.
Végül egy nap komolyan eltökéltem magam. Azt mondtam Istennek: „Nem teszek egy lépést sem, amíg ki nem találom, mit tegyek!” Ezután böjtölni kezdtem, elzárkóztam a külvilágtól, és elhatároztam, hogy hallani fogok Istentől.
Mialatt böjtöltem, az Úr megmutatta nekem a probléma valódi forrását. Azt mondta, hogy bár le akartam fogyni, az étkezési szokásaimon hosszú távon nem szándékoztam változtatni. Olyan voltam, mint egy alkoholista, aki állandóan inni akar, és azt várja, hogy ez nem lesz hatással rá. Én kilencszer akartam egy nap enni, de nem szerettem volna többet nyomni nyolcvan kilónál!
Hirtelen megértettem, hogy Isten nem elégedett meg azzal, hogy megszabadít a fölösleges kilóimtól, amik „kívül” voltak – a bennem lévő falánkságtól akart megszabadítani. Ezért azon nyomban megtértem ebből a bűnből. (Ekkor értettem meg, hogy milyen nehéz egy alkoholistának beismerni, hogy alkoholista.) Majd ahelyett, hogy azt kértem volna Istentől, szabadítson meg a súlyproblémámtól, arra kértem, hogy szabadítson meg az étkezési problémámtól.
Meg is tette.
Ha úgy tűnik, hogy az imáid nem változtatják meg a körülötted lévő problémákat, akkor talán itt az ideje, hogy magadba nézz. Talán itt az ideje, hogy megkérd Istent, munkálkodjon a probléma gyökerén!
Igei olvasmány: Zsoltárok 139:1-10, 23-24