A prófécia célja

 

A prófécia célja általában a bátorítás, felépítés, felnevelés. Életem és szolgálatom nagy része 
beteljesedett próféciákra épül. Szolgálatunknak szinte minden jelentősebb pontját próféciákon 
keresztül előre megmutatja az Úr, beleértve azt is, hova menjek szolgálni vagy tanítani.
Fontolóra sem veszem, hogy bármit tegyek anélkül, hogy az Úr előre mondta volna. Jézus 
ugyanezt tette. Nem az emberi igények szerint cselekedett; hanem látta, hogy az Atya mit tesz, 
és ő is ugyanazt tette. Az időnk már túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokba fogjunk, amelyeket 
isten nem mondott nekünk. Határozzuk el, hogy mindig megkérdezzük az Urat, mielőtt csi-
nálnánk  valamit,  mert ez tesz  bennünket  gyümölcsözővé adott lehetőségeink között és a 
rendelkezésünkre álló idő alatt.
Ismerek olyanokat, akik prófétai kijelentés alapján sikeresen építették fel szolgálatukat vagy 
gyülekezetüket. De ismerek olyanokat is, akik hajótörést szenvedtek, vagy nagy vargabetűket 
tettek, mert rosszul ítélték meg a prófétai kijelentéseket. Ezeknek á problémáknak a nagy része 
onnan származott, hogy bár valódi kijelentést kaptak Istentől, mégsem tudták helyesen 
értelmezni, illetve alkalmazni. Lehet, hogy vannak akiknek ez túl bonyolultan hangzik, de a 
Szentírás világosan mondja, hogy szükségünk van a próféciákra, amelyeket meg kell ítélnünk, 
és helyesen kell alkalmaznunk. Ha ettől a bibliai bölcsességtől eltérünk, azt drágán kell 
megfizetnünk.
Jézus azt mondta: „Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek 
hatalmát.” (Mt 22:29). Manapság sokan követnek el hibákat azért, mert ismerik ugyan az 
írásokat, de nem ismerik Isten hatalmát. Akik pedig ismerik Isten hatalmát, gyakran azért 
követnek el hibákat, mert nem ismerik úgy a Bibliát ahogy kellene. Ha szeretnénk ezeket a 
hibákat elkerülni, akkor mind az írásokat, mind Isten hatalmát ismernünk kell. A prófécia soha 
nem helyettesítheti a Bibliát, és a Biblia sem a próféciát.
Sok-sok órát töltöttem konzervatív evangéliumi felekezetek, gyülekezetek és missziók 
vezetőivel, akikhez Isten álmokon, látomásokon és próféciákon keresztül kezdett szólni - noha 
ez többnyire nem illett bele a teológiai felfogásukba. Az utóbbi időben ez oly gyakorivá vált, 
hogy azon tűnődtem, van-e még egyáltalán olyan közöttük, akihez Isten nem szólt még így. 
Szinte állandóan keresnek bennünket (a „Morning Star" központot) azok, akik szeretnék 
megérteni, hogy mi is történik velük. Azt nem is sejtik, hogy nekünk is éppen annyira szüksé-
günk van a konzervatív evangéliumi keresztények segítségére, mint nekik azokra, akiknek már 
van valami tapasztalatuk a prófétai ajándékok használatában. Ahhoz, hogy az Eklézsia* elérje 
azt az érettséget, amire rendeltetett, létre kell jöjjön az egység azok között, akik ismerik az 
írásokat, és azok között, akik ismerik Isten hatalmát. Ez a folyamat az utóbbi időben 
felgyorsult.
Gondosan kutattam a Bibliát, hogy lássam, az átéléseimből leszűrt tanításaim összhangban 
vannak-e az írásokkal, s arra a meggyőződésre jutottam, hogy igen. Bevallom, hogy néhány 
ilyen prófétai átélés után teljesen új színben láttam meg néhány igerészt, de azt gondolom, 
hogy a prófétai kijelentéseknek éppen ez az egyik célja.
A prófétai kijelentésekre nem szabad hitünk alapigazságait (doktrínákat) építeni. Erre a 
célra a Bibliát kaptuk, és hiszem, hogy a Bibliában lévő alapigazságok köre teljes, és semmit 
nem szabad hozzátenni. Azonban maga a Szentírás is tele van olyan prófétai kijelentésekkel, 
amelyek azért adattak, hogy megvilágítsák az Ige egyes részeit.
Nagyszerű példa erre az Új Szövetségben Péter apostol elragadtatása, melynek hatására 
elutazott Kornéliusz házához, s ezzel megnyitotta a hit ajtaját a pogányok számára. Ez a 
profetikus élmény és annak gyümölcse világossá tette a Jeruzsálemi Gyülekezet számára, az Úr 
azt akarja, hogy a pogányoknak is hirdessék az evangéliumot. Erre a profetikus átélésre 
azonban nem alapítottak új hittételt, csupán megértették, amit az írások mondtak, s amit maga 
az Úr is tanított nekik, amíg velük volt, de amiről az apostolok már elfeledkeztek.
Hasonlókat tapasztaltam én is e két könyvben leírt átéléseim hatására: sokszor emlékeztettek a 
saját magam által hirdetett, vagy másoktól hallott olyan tanításokra, melyek csak felületesen 
valósultak meg az életemben . Ezért profetikus átéléseim sokszor nagyon megrázóak voltak 
számomra, ugyanakkor életbevágóan fontos kiigazítást, sőt ítéletet jelentettek életemre, illetve 
tanításaimra vonatkozóan. Mivel a kijelentéseket én kaptam, ezért magamra vettem őket, és 
nem feltételezem, hogy ezek a helyreigazítások és feddések mindenkire egyformán 
vonatkoznak. Azonban hiszem, hogy közülük sok, vagy talán a legtöbb, általánosan 
alkalmazható a mai hívőkre.
A beszélgetésekben számos visszatérő téma található. Nem csak mondatok ismétlődnek, 
hanem bizonyos témák más-más nézőpontból újra felbukkannak, vagy pedig különböző 
helyzetekben újabb megfogalmazást nyernek, ügy gondolom, az Úr talán az én lassú és nehéz 
felfogásom miatt tette, mint ahogy például Péter apostolnak is újra és újra el kellett ismételnie 
bizonyos dolgokat. Tisztában vagyok vele, hogy az ilyesfajta ismétlések nem javítják a könyv 
stílusát, ám ezúttal nem a szép stílus volt a célom. Valójában, ahányszor megismétlődik 
valami, annyiszor növekszik a valószínűsége, hogy meg is gyökerezik bennünk. Ezért aztán 
megpróbáltam pontosan úgy ismételni mindent ahogy, és ahányszor csak hallottam.