Sokszor várunk arra, hogy a Szent Szellem mozduljon. Pedig a Szent Szellem mindig munkálkodik. Mindig mozdul, Ő mindig mozdul! És várjuk, hogy az ajándékok megnyilvánulhassanak, pedig azok mindig munkában vannak, de a baj abból ered, hogy mi nem vagyunk abban a szférában, ahol ezek megjelennek. Ha belépsz abba szférába, jelek és csodák fognak követni. Érzéketlenné válsz ennek a világnak a csábításaira és az emberek bírálatára. Ennek a világnak az érdekességei el fognak tűnni előled és teljességgel mennyei Atyáddal, Istennel leszel közösségben, és Reá leszel hangolva. Ez a test nem te vagy. Te szellemi lény vagy. Te csak élsz ebben a testben és van elméd is. De szükséges, hogy a szellemi lényed uralja a testedet és az elmédet.
Nem lesz szükséged látomásra vagy külön kijelentésre az Úrtól, de fontos, hogy vezetésed legyen a Szent Szellemtől. Ez fontos és ez tanulásunk folyamatához is hozzátartozik. Én is várok arra a pillanatra, amikor Isten csak gondol valamit, és én már tudom is, mi az. A Biblia prófétái így éltek. Sokszor egyszerűen tudták, hogy mit kell tenniük és megtették. Például, amikor Illés feltámasztotta a kisfiút a halálból, csak azt mondta: „Szellem jöjj vissza ebbe a testbe!” – és a gyermek élt. Így kell, hogy mi is éljünk, olyan közel az Istenhez, hogy szólnia se kelljen: „– Menj, imádkozz ezért vagy azért a személyért!” Isten mindig a jelenben dolgozik. A mennyben nincs múlt, sem jövő. Minden a jelenben van. Ma van a megfelelő nap, most meggyógyultál! MOST! MOST!
Mi hozzászoktunk ennek a világrendnek az idejéhez, de ha átkerülünk Isten világrendjébe, ahova tartozunk, Isten időbeosztása szerint fogunk járni: a MOST-ban. Ott mindig minden a JELEN-ben van. Mindig jelenben járunk. Isten Szellemének ebben a nagy mozdulásában nekünk is el kell jutnunk erre a pontra, hogy Isten használni tudjon bennünket. El kell jutnunk oda, hogy akárcsak Ábrahám és Énók, mi is egy meghitt, közeli kapcsolatban legyünk és járjunk, sőt beszélgessünk is Vele, mint Istenünkkel és Barátunkkal.