A szentség élete (Gloria Copeland)

Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
   János 14:21
        


Az életnek van egy olyan dimenziója, amelyet csak akkor tapasztalhatsz meg, ha eltökéled, hogy az életed minden területén az Atya tetszésére leszel. Ebben a dimenzióban Jézus valóságossá válik a számodra, és kijelenti, kinyilvánítja magát neked. 


Nem sokkal a századforduló után Isten kitöltötte a Szellemét, és szellemi ébredést indított az Azusa utcában. Csodálatos időszak volt, amikor az emberek élete teljesen megváltozott. Minden más elveszítette a fontosságát számukra. Természetfeletti dolgok történtek. Isten kinyilvánította magát nekik. 

Azokat az embereket, akik részesei voltak ennek az ébredésnek, „szent” emberekként ismerték a világban. Azért kapták ezt a címet, mert láthatóan különböztek mindenki mástól. Mindent elengedtek, amiről úgy gondolták, hogy nincsen Isten tetszésére. Annyira belemerültek a szellemi birodalom dolgaiba, hogy elvesztették az érdeklődésüket a természetes dolgok iránt. 

Kevés hívő tudja, mit jelent a szentség. Még kevesebben értik Isten Szellemének kiáradását, amit azok tapasztalnak meg, akiknek van bátorságuk belelépni abba.
 
A szentség egyszerűen azt jelenti, hogy elkülönültnek lenni Isten számára. Ezt teszed nap mint nap az életeddel. Isten Igéje és a Szellem vezetése alapján irányítod az életedet. A szentség azt jelenti, hogy úgy gondolkozol, mint Isten, elfordulsz a világ dolgaitól, és Istennel egyetértésben élsz. A szentség senkivel nem történik meg csak úgy. Elhatározásra van szükség hozzá. Hozd meg ezt a döntést ma!

Szeresd Istent teljes szívedből azáltal, hogy megtartod a parancsolatait. Meg fogja mutatni neked a szeretetét azáltal, hogy erőteljes, új módon nyilvánítja ki magát neked. Kiárasztja a Szellemét rád, ahogyan tette az Azusa utcai hívőkkel is, és szellemi ébredést fogsz megtapasztalni!

Igei olvasmány:  1 Thesszalonika 4:1-8  Pál első levele a thesszalonikaiakhoz  4. fejezet