Az aggodalom a terhek zsákja. Tele van „mi-lesz-ha" és „hogyan" kérdésekkel. Mi lesz ha a fogyókúrám során kiderül, hogy a saláta jobban hizlal, mint a csokoládé? Hogyan fogjuk majd kifizetni a kisbabánk egyetemi tandíját? „Mi-lesz-hák" és „hogyanok"... a terhek zsákja.
Ormótlan. Vaskos. Csúnya. Kellemetlen. Nehéz cipelni és lehetetlen túladni rajta! Senkinek nem kellenek az aggodalmaid. Az az igazság, hogy neked sem. Nem kell, hogy figyelmeztessenek a magas árra, amit az aggódásért fizetünk, én azért mégis megteszem. Az aggódás megosztja az elmét. Megosztja az energiánkat a ma feladatai és a holnap problémái között. Ennek az az eredménye, hogy fél gőzzel élünk!
A Zsidók 4:16 arra bátorít, hogy „bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben" (Egyszerű Fordítás). Az isteni segítség mindig a legalkalmasabb időben jön! Isten a megfelelő dolgot teszi a megfelelő időben. Így már mindjárt más!
Az aggódást nem lehet lepasszolni, de le lehet győzni. Nem is kezdhetnénk jobb helyen, mint a Zsoltárok 23:2-nél: „csendes vizekhez vezet engem". Dávid kijelenti: „vezet engem". Isten nem mögülünk kiabál, hogy „Menj!", hanem előttünk jár és így szól: „Gyere!" Elöl megy és tisztogatja ösvényünket: „Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem" (Ézsaiás 45:2).
De nem ezt tette Izrael népével is? Megígérte, hogy mannát biztosít nekik minden nap. Azonban azt is a lelkükre kötötte, hogy egyszerre csak egy napi mannát gyűjtsenek. A Máté 6:34-ben Jézus ezt mondja: „Teljes figyelmetekkel arra figyeljetek, amit Isten éppen most tesz, és ne aggódjatok amiatt, hogy holnap mi történhet vagy mi nem. Isten segíteni fog elbánni minden adandó nehézséggel, amikor eljön az ideje" (The Message, angolból fordítva)