Az Ábrahámi szövetség
Az Ábrahámmal kötött szövetség tette lehetővé Izrael létrejöttét.
Izrael nemzete nem jöhetett volna létre, ha Isten nem kötött volna velük szövetséget.
Emlékszünk: Izsák azután született meg, hogy Ábrahám már százéves volt, Sára pedig elmúlt kilencvenéves.
Izsák, az izraeli nemzet atyja, a csoda gyermeke volt.
A nép Egyiptomba került, miután Izsák unokái elérték a férfikort. Majd négyszáz év múlva kiszabadíttattak
Egyiptomból, miután több mint háromszáz évig szolgaság igája alatt voltak. Ilyen hatalmas szabadítást soha
egy nemzet sem élt át. Páratlan és egyedülálló volt ez a nemzeti megtapasztalás az emberiség történetében.
Ők ki lettek szabadítva, mert Isten vérszövetségi népe voltak. Mózes második könyvének második
fejezetében olvassuk, hogy Isten meghallotta az izraeliták fohászkodását Egyiptomban, és azt mondta, hogy
megemlékezett az Ő szövetségéről, amit Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött.
Isten elküldte Mózest Egyiptomba, hogy szabadítsa meg Ábrahám vérszövetségi leszármazottait.
Isten nem szeghette meg a szövetséget. Ő nem feledkezhetett el róla, nem tehette meg, hogy nem vesz róla
tudomást.
Ő olyan Isten, aki megtartja a szövetséget.
Izrael mögött ez a szent szövetség állt, amire maga Isten tette rá a pecsétet azzal, hogy teljesen és tökéletesen
elkötelezte magát a szövetség mellett.
Isten és Izrael egymáshoz voltak kötve.
Ameddig Izrael megtartotta a szövetséget, nem volt az izraeliták között beteg ember.
Amikor Ő ezt mondta: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód” – ez elegendő volt.
Jahve volt az egyedüli gyógyítójuk.
Nemcsak a gyógyítójuk volt, hanem Ő volt a segítőjük, Ő volt a védelmezőjük. Nem volt köztük meddő
feleség, nem volt csecsemőhalál, az emberek nem haltak meg fiatalon, csak ha megszegték a szövetséget. 11
Ameddig megtartották a szövetséget, a világ összes hadserege is kevés lett volna ahhoz, hogy akárcsak egy
kis falut is elfoglaljon tőlük.
A csatában lehetetlenség volt Izrael harcosait megölni.
Ők a vérszövetség részesei voltak.
Mózes kivezette őket Egyiptomból a kietlen pusztába, ahol a szövetség alapján Isten látta el őket és állataikat
vízzel, és mannát küldött az embereknek.
Amikor kijöttek Egyiptomból, az olyan jelek és csodák által történt, ami megdöbbentette az egész akkori
világot, és amire azóta is csodálattal és döbbenettel gondol a világ.
Isten megtartotta őket, mint egy nemzetet, mert az Ő szövetségi népe voltak.
Amikor bűnt követtek el, azaz megszegték a szövetséget, elvitték őket fogságba, Babilonba. Vétkeztek a
szövetség ellen, ítéletet hoztak saját magukra.
Ennek ellenére Isten megemlékezett arról a szövetségről, amit évekkel azelőtt kötött Ábrahámmal. Kaptak
Istentől egy kinyilatkoztatást.
Mi ezt „Ószövetség”-nek hívjuk. Ezt hívjuk úgy, hogy: „a törvény, a próféták és a zsoltárok”. Izrael ezt a
kinyilatkoztatást, ezt a törvényt kapta Istentől, mert Izrael népe volt a vérszövetség népe.
Majd később Isten nekik adta Jézust, mert ők voltak a vérszövetség népe.
Jézus lett a megalapítója az új szövetségnek. Nekünk azért lehet Újszövetségünk, mert nekik volt ábrahámi
szövetségük.
Mi ugyanazon áldásokba lépünk be, mint ők, sőt, még nagyobbakba is, mert olyan új szövetségünk van,
aminek Jézus a kezese.