Ahogy Bölcsesség szavait hallgattam, nehéz volt elképzelni, hogy bárki, akár a tanúk nagy
fellegéből is, hatalomra, vagy rangra vágyna az Ő jelenlétében. Úgy tűnt, hogy minden
pillanatban egyre nőtt dicsősége és hatalma, pedig tudtam, hogy még mindig nem látom teljes
dicsőségében. Ahogy a világegyetem is elképesztő ütemben folyamatosan tágul, és mérete
számunkra felfoghatatlan, hasonlóképpen az a kijelentés, amit az Úrról kaptunk, az
örökkévalóságon át fog növekedni.
- Hogyan lehetséges, hogy gyarló emberi lények képviseljenek Téged? - kérdeztem.
Ha Atyám csak a kisujját megmozdítja, az egész világmindenség megremeg. Ha egész
nemzeteket rázol is meg a szavaiddal, az itt senkit nem hat meg. De amikor földi testvéreim
közül akár a legkisebb is kifejezi szeretetét, azzal örömet szerez Atyámnak. Amikor akár a
legszerényebb gyülekezet Atyám iránti tiszta szeretettel Neki énekel, akkor lecsendesíti az
egész mennyet, hogy mindenki rájuk figyeljen. Jól tudja, hogy itt, dicsőségét látva, senki sem
állhatja meg, hogy ne dicsőítse Őt, de amikor a sötétségben és nehézségek között élők tiszta
szívből énekelnek Neki, jobban megérinti, mint a Menny egész sokaságának dicsérete.
Atyámat sokszor annyira megérintik a Földről felszálló töredékes dicséretek, hogy ezt látva az
egész Menny örömében sírni kezd. Amikor néhány szent a Földön megpróbálja kifejezni az
Atya iránti imádatát, ez sokszor Őt magát is sírásra indítja. Valahányszor látom, hogy test-
véreim ilyen mélyen megérintik imádatukkal Őt, csekélynek tűnik az az ár, amit a kereszten a
fájdalommal és szomorúsággal fizetnem kellett ezért. Semmi nem okoz nekem nagyobb örömet,
mint amikor Atyámat imádjátok. Azért mentem a keresztre, hogy rajtam keresztül
imádhassátok Őt. Ebben az imádatban ti, az Atya és Én egyek vagyunk.
Amikor erről beszélt, olyan erős érzelem sugárzott Belőle, amilyet még sohasem tapasztaltam
itt sem. Nem sírt, nem is nevetett. Nyugodt hangon beszélt, de amit az imádatról mondott, az
olyan mélyről tört fel Belőle, hogy alig tudtam elviselni. Tudtam, hogy ez Isten Fiának leg-
mélyebb szeretete: az Atyának akar örömet szerezni. Az Atya pedig a földön élő és állandó
támadások között küszködő hívők őszinte imádatának örül a legjobban.
Mióta itt voltam, most éreztem először, hogy bármilyen dicsőséges is a Menny, vissza akarok
menni a Földre. Arra vágytam, hogy részt vehessek testvéreimmel együtt az Atya dicsőítésében
és imádatában, akár a legszerényebb gyülekezetben. Lenyűgözött, hogy imádatunkkal valóban
megérinthetjük az Atyát, s hogy ebben a sötét korszakban egyetlen földi ember imádata többet
jelent számára, mint a mennyei millióké. A Földről most olyan módon érinthetjük meg az Atya
szívét, ahogyan később talán soha többé! Annyira elborított ennek az igazságnak a felismerése,
hogy önkénytelenül arcomra estem, és mély álomhoz hasonló állapotba kerültem.
Láttam az Atyát. Milliók és milliók álltak előtte. Dicsősége és jelenlétének ereje oly félelmetes
és hatalmas volt, hogy trónusa előtt az egész Földgolyó csak kis homokszemnek látszott, vagy
még akkorának sem. Amikor korábban hallottam a hangját, úgy éreztem magam, mint egy
atom a Nap előtt, most azonban, hogy megláttam Őt, a Nap is csak egy atomnak tűnt Hozzá
képest. Galaxisok függönye vette körül, királyi palástja élő csillagok milliárdjaiból állt.
Jelenlétében minden, de minden eleven volt: trónja, koronája, és a jogar is, melyet kezében
tartott - mind éltek. Az egész örökkévalóságon át Előtte állnék, csodálnám és gyönyörködnék
Benne; nincs magasabb cél az egész univerzumban, mint Őt imádni.
Akkor az Atya valamire Figyelmes lett, s az egész Menny elcsendesült és odafordult: a
keresztet nézték. Minden fájdalma és a körülötte gomolygó sűrű sötétség közepette is úgy
szerette a Fiú, és ezt a szeretet úgy fejezte ki, hogy az mélyen megindította az Atyát: egész
lénye rázkódni kezdett. Vele együtt a Menny és a Föld is megremegett. Majd a szemét is
becsukta: ekkor sötétség borult a Mennyre és a Földre. Az Atya érzelmei annyira erősek
voltak, hogy valószínűleg nem éltem volna túl, ha csak egy pillanattal is tovább szemlélem ezt
a látványt.
Ezután hirtelen egy kis gyülekezetben találtam magam. Ahogy ez gyakran előfordul a prófétai
átélésekben, mindent tudtam azokról, akik ebben a szegényes kis szobában dicsőítették az Urat.
Mindnyájan súlyos megpróbáltatásokon mentek keresztül, de ezzel senki sem törődött. Nem is
a szükségeikért imádkoztak. Mindenki azon igyekezett, hogy az Úr iránti háláját kifejezze,
boldogan és őszinte örömmel énekeltek.
Majd a Mennyet láttam: mindenki könnyezett. Aztán újra az Atyát láttam, és mindjárt
megértettem: azért sírnak, mert látják az Atya szemében a könnyeket. Ez a látszólag levert,
küszködő kis közösség oly mélyen meg indította az Atya szívét, hogy könnyeket csalt a szemé-
be: de nem a fájdalom, hanem az öröm könnyeit! Amikor láttam, mennyire szereti ezt a kis
gyülekezetet, az Ő imádóit - én is sírva fakadtam.
Az eddig átéltek közül semmi sem ragadott meg ilyen mélyen. Az, hogy az Urat már itt a
Földön imádjuk, sokkal kívánatosabbá vált számomra, mint a Menny teljes dicsőségében való
lakozás. Tudtam, hogy olyan üzenetet kaptam, amely segíthet a földi szenteknek az előttük álló
harcokra való felkészülésben, de ennél sokkal fontosabbnak tűnt, hogy imádatunkkal ennyire
megindíthatjuk az Atyát. A legalázatosabb hívő is megörvendezteti az egész Mennyet az Atya
iránti valódi imádatával, de ami még ennél is fontosabb, megérinti az Atyát. Ezért van az, hogy
az angyalok sokkal szívesebben vállalják egyetlen földi hívő szolgálatát, mint a galaxisok
igazgatását.
Láttam, amint Jézus az Atya mellett áll és látva, hogy az a kis csoport milyen örömet okoz az
Atyának, hozzám fordult:
- Ezért mentem a keresztre. Ha csak egy pillanatra szereztem volna örömei Atyámnak, akkor is
megérte volna. A ti imádatotok minden nap örömet szerezhet Számára. Amikor a nehézségek
közepette is imádjátok 0tt az jobban megérinti, mint az egész Menny imádata. Itt, ahol
dicsőségét szemtől szemben táthatják, az angyalok nem is tehetnek mást, mint hogy imádják
Őt. De amikor nem látod dicsőségét, megpróbáltatások között küszködsz, és mégis imádod Őt,
az a szellemben és igazságban való imádat. Az Atya ilyen imádókat keres. Ne vesztegesd el a
megpróbáltatás időszakait! Imádd az Atyát, ne azért, amit kapsz Tőle, hanem pusztán azért,
hogy örömet szerezz Neki! Akkor vagy a legerősebb, mikor örömet okozol Neki, mert az Úr
öröme a te erősséged.