Ezután egy hatalmas, szokatlan kinézetű épületet láttam. Fel volt díszítve mindenütt. Rendkívül érdekelt, hogy mi lehet. Mennydörgést hallottam a belsejéből és villámokat láttam a hátsó falából kilövellni. Eddig hallható beszéd formájában társalogtunk Jézussal, de most csak ennyit gondoltam, vajon, mi lehet ez az épület? S Jézus azonnal válaszolt: „– Ez Isten trónterme!” Szívem megdobbant, de tovább haladtam felé. Szokatlan volt ez is, hogy ez előtt az épület előtt hat sor virágot láttam, melyek egészen a bejáratig szegélyezték az utat. A virágok színe szinte állandóan váltakozott a szivárvány minden színében – virág, bimbó és levél egyaránt. Az épület előtt 12 fa is áll, de nem földi jellegű fák, hanem mennyeiek: a bölcsesség fája, mely a szeretet gyümölcsét termi, és így tovább. A 12 fa Dávid csillagának formájában volt elrendezve. Ez az oka annak, hogy Izrael a mai napig is ezt a jelképet használja nemzeti szimbólumának. A kapu előtt két harcos angyalt láttam őrt állni, kihúzott kardokkal, melyek pengéi tüzes lángok voltak. (Emlékeztek ugye, hogy Mihály arkangyal a harcos angyalok parancsnoka. Ez a két angyal állandóan a Trónterem kapujában áll lángoló kardjával.)
Mikor Szentháromság Isten benső tanácsában van jelen ott, azért, hogy az emberek dicsőítését, vagy sírását, panaszait, meghallgassa, az angyalok kardjaiból különösen hosszú lángnyelvek csapnak ki. Mikor valaki beszélni akar ott Istennel, de nem alkalmas az időpont, az angyal azt mondja: „– Most nem lehet” – s feléje fordítja a lángoló kard hegyét, de ez nem fájdalmas érintés, csak figyelmeztetés, hogy nem alkalmas. (De az imák mindig bejutnak a trónterembe.)
Mit gondoltok, miért voltak Smith Wigglesworth és John G. Lake olyan nagy emberei Istennek? Mert mindig az Úrral jártak és beszélgettek Vele. Legjobban úgy ismerhetjük meg Istent, hogy szellemben imádkozunk, nyelveken szólunk. A nyelveken való imádkozás azonnal összeköt a Trónteremmel. Ahelyett, hogy imáinkat csak benső bizonytalansággal mondanánk el, irányítsuk egyenesen a Trónterembe azokat.