"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, és a ti egész valótok: szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére" (I. Thess. 5:23)
Az ember hármas lény:
- szellem (az igazi belső valónk)
Isten is szellem és Ő minket az Ő képére és hasonlatosságára teremtett.
"Az Isten szellem: és akik Őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják." (János 4:24.)
"...teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt." (I. Móz. 5:1)
- van lelke (gondolataink, érzelmeink, akaratunk)
- fizikai testben él
Amikor az ember "újjászületik", Isten újjáteremti a szellemét, Isten tulajdonságait, szeretetét és örök életét ölti magára.
De a szellemünk újjáteremtésénél a testünk és a lelkünk nem születik újjá. Lelkünket nekünk kell napról napra megújítani, Isten Igéjével táplálni.
"Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást. Mint most született csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;" (I. Péter 2:1-2)
"Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá..." (I. Péter 2:5)
Fizikai testünkről a Biblia a következőket mondja:
"Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és ahalottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál a győzelemben." (I. Kor. 15:50-54)
A szellemünk a lelkünkön keresztül működik.
A lélek viszont a fizikai testen keresztül működik.
A fizikai halálnál az ember szelleme és lelke elhagyja a fizikai testet, és ha újjászületett, akkorhazaköltözik Jézushoz a Mennyországba, az örökkévaló othonunkba.
De ha valaki nem született újjá, akkor a lelke és a szelleme az örök kárhozatra, a pokolra kerül.
Jézus így tanít erről:
A gazdagról és Lázárról
"Volt pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És volt egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pediga gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban." (Lukács 16:19-24)
A gazdag embernek ugyan már nincs teste - mivel meghalt -, mégis megvan az emlékezete, az érzelmei, a pokol forróságát is érzi, szenved. Emlékszik testvéreire, akiknek üzenni szeretne, nehogy a hitetlenségük miatt ők is a pokolba jussanak.
(Forrás: Jim Sanders: Evangélium dióhéjban c. könyv)