A tradíció azt mondja: "Ha betegnek érzed magad, akkor nem gyógyultál meg."
Én azonban az Igét választottam.
A tradíció így beszél: "Ha imádkozol valamiért, és a helyzet még rosszabb lesz, akkor csak bombázd tovább a menny kapuit!"
Az Ige azonban ezt mondja:
Márk ev. 11:24.
Amikor imádkozol, higgyed, hogy megkapod, amit kérsz, és úgy is lesz!
Úgyhogy, ha szükségem van valamire, az első az, hogy odafordulok az Igéhez, hogy lássam, mit mond arról az Ige. Ezt követően úgy imádkozom, ahogyan az Ige mondja:
Filippi 4:19.
Az én Istenenm betölti minden szükségemet az ő gazdagsága szerint.
Az ima egy olyan izgalmas élménnyé kezdett válni, amelynek során teljesen megfeledkeztem a körülményekről. Nagy kihívás volt megvallani, hogy mindenben bővölködöm, és a szükséget nem ismerem, amikor a szükségek nagyon is láthatóan körülvettek.
Zsolt. 23:1.
Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm,
mondogattam, amikor mindenütt szükségek vettek körül.
Ézsaiás 54:17.
Egyetlen ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés,
hangoztattam, amikor úgy tűnt, hogy minden ellenem dolgozik, méghozzá nagyon is jó hatásfokkal.
Az egyik reggel, ahogy éppen megvallottam az Igét, hirtelen félbeszakítottam magam, és Istenhez fordultam:
- Uram, te tudod, hogy mindez, amit én itt megvallok, az én életemre nem igaz!
Az a vallásos tradíció buggyant ki belőlem, amelynek hatására úgy éreztem, hogy hazudok. Azt tudtam, hogy a Biblia igaz, és azt is, hogy amit mondok, az a Bibliában van.
Az Úr így válaszolt:
- Semmi baj, fiam, csak mondogasd tovább, amit az Ige mond, mindaddig, amíg részeddé nem válik, és akkor igaz lesz a te életedben is!
Úgyhogy tovább folytattam a megvallásokat:
Bővölködöm, és nem ismerem a szükséget, az én Istenem betölti minden szükségletemet,egészen addig, amíg ez az igazság meg nem formálódott a szellememben, és részemmé nem vált. És egyszer csak rádöbbentem: a hitnek olyan területére hatoltam be, amelyről korábban azt sem tudtam, hogy létezik.
(Forrás: Charles Capps - A szó teremtő ereje c. könyv