Tegyük fel, hogy adsz nekem egy ajándékot. Mondjuk, kapok tőled egy új nyakkendőt. Kiveszem a dobozából és megnézegetem. Megköszönöm neked, majd a pénztárcám után nyúlok, és megkérdem: „Mennyivel tartozom?” Azt gondolod, viccelek, és ezt mondod: „Ez ajándék. Nem kell kifizetned.”
„Értem” – válaszolok, de a következő kérdésemmel elárulom, hogy mégsem értem. „Csekket írjak inkább?” Teljesen ledöbbensz. „Nem akarom, hogy fizess nekem. Azt szeretném, ha elfogadnád az ajándékomat.”
„Akkor talán segíthetnék neked a házkörüli munkában, a nyakkendőért cserébe” – mondom.
„Te még mindig nem érted? Neked akarom adni ajándékba. Egy ajándékot nem lehet kifizetni.”
„Ó, bocsáss meg! Megígérem, hogy én is veszek neked egy nyakkendőt viszonzásul.”
Ekkora, már teljesen sértve érzed magad. Azáltal, hogy megpróbáltam kifizetni az ajándékodat, ledegradáltam a kegyelmedet. Megfosztottalak az adás örömétől.
Milyen gyakran megraboljuk Istent. Gondoltál már arra, micsoda sértés Számára, ha megpróbálunk fizetni a jóságáért? Isten a jókedvű adakozót szereti, mert Ő egy jókedvű adakozó. Ha mi, gonosz létünkre örömünket leljük abban, hogy adunk, akkor Ő mennyivel inkább? Ha minket bánt, hogy az emberek az ajándékunkat megvesztegetésnek látják, akkor mennyivel inkább bántja Őt?
Kérlek, most néhány pillanatig gondolkodj el Jézusnak az emberek kérdésére adott válaszán.
„Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?” Jézus ezt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy…” (János 6:28-29)
Szinte látjuk, ahogy az emberek közelebb hajolnak, és a gondolataik cikáznak. „Vajon, mit akarhat, hogy tegyünk? Többet imádkozzunk? Többet adakozzunk? Tanuljunk? Utazzunk? Memorizáljuk a Tórát? Mit akarhat, hogy tegyünk?
Az ördög terve ravasz. Ahelyett, hogy elvonna minket a kegyelemtől, megkérdőjelezteti velünk azt, vagy rávesz arra, hogy megpróbáljuk kiérdemelni… aztán végül soha nem ismerjük meg a kegyelmet.
Mit akar hát Isten, hogy tegyünk? Mi a Neki tetsző dolog?
„Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6:29)