Fogalmam sincs, mennyi ideig tartott ez az imádat. Lehet, hogy csak percekig, de lehet,
hogy hónapokig. Ebben a dicsőségben egyszerűen nem érzékeltem az idő múlását.
Behunytam a szemem, mert az a dicsőség, amit a szívemmel láttam, ugyanolyan sugárzó
volt, mint amit a szememmel láttam. Amikor újra kinyitottam, meglepődtem, hogy az Úr
már nincs ott középen. A helyén egy csapat angyal állt. Egyikük közelebb jött, és ezt
mondta:
- Csukd be újra a szemed.
Amikor megtettem, nem kis megkönnyebbülésemre újra láttam az Úr dicsőségét. Most,
hogy megtapasztaltam ezt a dicsőséget, úgy éreztem, többé már nem élhetek nélküle.
Akkor az angyal megmagyarázta:
- Amit a szíved szemével látsz, az sokkal valóságosabb, mint az, amit a testi szemeddel
érzékelsz.
Én magam is hányszor tanítottam ezeket, az igazságokat, mégis milyen kevéssé éltem
szerintük! Az angyal folytatta:
- Ezért mondta az Úr az első tanítványainak, hogy jobb nekik, ha Ő elmegy, mert akkor
elküldi hozzájuk a Szent Szellemet. Az Úr benned lakik. Mindezeket magad is ,sokszor
tanítottad, de ezentúl élj is ezek szerint, mert ettél az Élet Fájáról.
Azután az angyal visszavezetett a kapuhoz. Tiltakoztam, hogy nem akarok elmenni erről a
helyről. Meglepődve nézett rám, majd megragadott a vállamnál fogva, és egyenesen a
szemembe nézett. Ekkor ismertem fel benne Bölcsességet.
- Ezt a kertet soha nem kell elhagynod, a szívedben van, mert maga a Teremtő lakik benned.
A legjobb részt kívántad: azt, hogy imádhassad át, és a jelenlétében lakozhass örökké. Ezt
soha senki nem veheti el tőled. De el kell vinned azokra a helyekre, ahol a legnagyobb
szükség van rá.
Tudtam, hogy igaza van. Elnéztem mellette az Élet Fája irányába. Erős vágyam támadt, hogy
mielőtt elmegyek, még gyorsan összegyűjtsek annyi gyümölcsöt, amennyit csak tudok.
Ismerve gondolataimat, Bölcsesség szelíden megrázott.
- Nem. Még ez a gyümölcs is megrohad, ha félelemből gyűjtöd. Ez a gyümölcs és ez a fa
benned él, mert á lakik benned. El kell hinned végre!
Behunytam a szemem, és próbáltam újra látni az Urat, de nem sikerült. Amikor felnéztem,
Bölcsesség még mindig engem nézett. Nagy türelemmel folytatta:
- Megízlelted a mennyei birodalom levegőjét, és senki sem akar visszamenni a csatába,
miután ezt átélte. Soha senki nem akarja elhagyni az Úr szemmel látható jelenlétét.
Minekutána Pál apostol itt járt, élete hátralévő részében azon vívódott, hogy maradjon-e, és
munkálkodjon, az Eklézsiáért vagy visszatérjen ide, hogy beléphessen örökségébe. De
öröksége annál jobban gyarapodott, minél tovább szolgált a földön. Most, hogy már igazi
imádó szíved van, mindig ide fogsz vágyódni, és ez állandóan elérhető számodra, amint
belépsz az igazi imádatba. Minél inkább őrá nézel, annál többet meg fogsz látni az á
dicsőségéből, tekintet nélkül arra, hogy éppen hol vagy.
Bölcsesség szavaira végre lecsillapodtam. Újra behunytam a szemem, hogy megköszönjem
az Úrnak ezt a csodálatos élményt, és az életet, amit tőle kaptam. Ekkor újra láttam az Úr
dicsőségét, és minden előbbi érzelem újra elárasztott. Szavai olyan hangosan és tisztán
szóltak hozzám, hogy bizonyos voltam benne, hogy mások is hallják:
- Soha nem hagylak el, el sem távozom tőled.
- Uram, bocsáss meg hitetlenségemért - válaszoltam. - Kérlek, segíts, hogy soha ne
hagyjalak el, és ne pártoljak el tőled. Csodálatos, ugyanakkor megpróbáló élmény volt.
Itt a "valóságos világ" nem volt többé valóságos. Ez a szellemi világ sokkal
valóságosabb volt, mint a földi, olyannyira, hogy el, sem tudtam képzelni, hogy
visszatérjek abba a másik világba. Ámulatba estem, ugyanakkor szörnyű félelem töltött
el, hogy minden pillanatban fölébredhetek, és akkor kiderül, hogy mindez csupán álom.
Bölcsesség tudta, mi zajlik bennem.
- Igen, most álmodsz - mondta. - De ez az álom sokkal valóságosabb, mint az, amit te
valóságnak gondolsz. Az Atya azért adott álmokat az embereknek, hogy ezzel segítsen nekik
meglátni az O lakóhelyéhez vezető ajtót. Mivel az emberek szívében lakozik, az álmok
kinyithatják a szíved ajtaját, és így eljutsz Hozzá. Ezért jelennek meg olyan gyakran az Isten
angyalai álomban az embereknek. Az álomban átugorhatják az emberek bűnbeesés miatt
megromlott elméjét, és közvetlenül a szívükhöz szólhatnak.
Amikor kinyitottam a szemem, Bölcsesség még mindig a vállamat fogta.
- Én vagyok a legfőbb ajándék, akit feladatod elvégzéséhez kaptál - mondta. - Megmutatom
az utat, és rajta foglak tartani, de egyedül szeretet által maradhatsz hűséges. Az Úrnak
félelme a bölcsesség kezdete, és a legnagyobb bölcsesség szeretni Őt.
Akkor Bölcsesség elengedett, és a kapu felé indult. Vegyes érzésekkel követtem.
Emlékeztem a csata örömére, a hegyre vezető utunkra, és mindez hívogató volt, de nem
lehetett összehasonlítani az Úr jelenlétével, és azzal az imádattal, amit az előbb
megtapasztaltam. Itt hagyni mindezt a legnagyobb áldozat volt, amit valaha meg kellett
hoznom. Akkor eszembe jutott, hogy mindez bennem van, és csodálkoztam, hogy ilyen
hamar elfelejtettem. Óriási csata tombolt a bensőmben a testi szememmel és a szívemmel
érzékelhető valóság között.
Meggyorsítottam lépteimet, és Bölcsesség mellé érve megkérdeztem:
- Huszonöt éve imádkozom, hogy elragadtassam a harmadik égig, mint Pál apostol. Ez a
harmadik menny?
- Ez csak egy része - válaszolt ő -, a harmadik menny sokkal, nagyobb ennél.
- Láthatok majd belőle többet is? - kérdeztem.
- Igen, sokkal többet is láthatsz. Gyere velem, megmutatom - válaszolt.
A Jelenések Könyvére gondoltam.
- János látomása a harmadik mennyből való volt? - kérdeztem.
- Igen, egy része a harmadik mennyben játszódott, de a látomás legnagyobb része a második
mennyből való. Az első menny az ember bukása előtt létezett. A második menny az a szellemi
birodalom, amely a gonosz uralma alatt áll a földön. A harmadik menny, ahol az Atya
szeretete és uralma fog újra győzedelmeskedni a földön a Király által.
- Milyen volt az első menny? - érdeklődtem, de amint kimondtam, valami furcsa
hidegséget éreztem a bensőmben.
- Bölcs dolog, ha most nem ezzel foglalkozunk -, válaszolt Bölcsesség fokozódó
komolysággal a hangjában. Úgy tűnt mintha kérdésemmel kissé kizökkentettem volna. -
Bölcs dolog arra törekedni, hogy megismerd a harmadik mennyet, mint ahogy tetted is.
Nagyon sok mindent nem ismerhetsz meg belőle ebben az életben. Mégis ezt a harmadik
mennyet, a KIRÁLYSÁGOT kell hirdetned ebben az életben. Az eljövendő korszakban majd
többet megtudhatsz az első mennyről, de most ez nem válna hasznodra.
Elhatároztam, hogy nem fogom elfelejteni azt a hideg borzongást, amit az előbb éreztem, és
Bölcsesség bólintott, amiből megértettem, hogy helyesli.
- Milyen nagyszerű társam vagy! - tört ki belőlem, ahogyan felismertem, milyen értékes
ajándék ez az angyal. - Te valóban a helyes úton tartasz engem.
- Igen, valóban - válaszolta.
Szeretet sugárzott ebből az angyalból, ami különös volt, mert egyetlen más angyalnál sem
éreztem még ezt. Ők általában inkább kötelességtudatból cselekedtek, mintsem szeretetből.
Bölcsesség úgy válaszolt a gondolataimra, mintha kimondtam volna őket.
- Bölcs dolog szeretni, és nem lennék Bölcsesség, ha nem szeretnélek. Szintén bölcs dolog
meglátni Isten kedvességét és keménységét. Bölcsesség szeretni és félni Őt. Ha másképpen
cselekszel, akkor máris a megtévesztés csapdájába estél. Ez a következő lecke, amit meg kell
tanulnod - mondta félreismerhetetlen komolysággal.
- Mindezeket tudom, és én magam is sokszor tanítottam mondtam. Most először éreztem úgy,
hogy Bölcsesség talán mégsem ismer igazán.
- Én már nagyon régóta veled járok, és jól ismerem a tanításaidat - válaszolta Bölcsesség.
-Most meg fogod tanulni, hogy a saját tanításaid közül néhány mit jelent valójában. Ahogyan
magad is sokszor mondtad: ha csak az értelmeddel hiszel, az nem vezet el az
igazságossághoz. Csak úgy juthatsz oda, ha a szíveddel is hiszel.
Kissé szégyenkezve kértem bocsánatot, amiért kételkedtem benne, s Ő kedvesen
megbocsátott. Csak ekkor döbbentem rá, hogy életem nagy részében mindvégig kételkedtem
benne, sokszor saját káromra.