Cigányokat térít a volt bőrfejű

„Én mindig az igazságot szolgáltam” – emlékezteti az örökre a karjába égetett Szálasi-idézet Kis Istvánt előző életére. Kamasz- és ifjúkorában szélsőséges, rasszista csoportba járt, szenvedélyesen gyűlölte a cigányokat és a zsidókat. Ma a Kegyelem Gyülekezet aktív tagja. Isten humorérzékének tartja, hogy ma a legfőbb feladata az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Országos Cigánymisszióján belül a fiatalokkal való foglakozás. Mint mondja, biztos benne, hogy volt értelme korábbi mély cigánygyűlöletének is: „a sötét oldalból” kiszabadulva ma talán jobban megérti, jobban tudja segíteni a roma fiatalokat. 
 

A bibliai elbeszélések szerint úgy kétezer évvel ezelőtt egy Saul nevű ifjú, „gyűlölettől lihegve” Jeruzsálemből Damaszkuszba tartott, hogy fogságba vesse a kivégzett Jézus követőit. Az úton éles fény formájában megjelent neki Jézus, s megkérdezte tőle: „Saul, Saul – miért üldözöl engem?” Saul összeomlott, tehetetlenné vált, megvakult, s magába fordult, majd egy bizonyos idő elteltével tanítvánnyá akart lenni. Hosszú időbe telt, míg a keresztények elhitték a megtérését. Hiteles változásának egyetlen feltétele volt: mindent bevallani. „Igen, Saul voltam, de Pál lettem” – vallotta. Csak így válhatott keresztény térítővé, apostollá, majd vértanúvá.

„Soha nem jönnek át ide”

Addig is körülnézünk a környéken. Nevéhez méltóan békés a kis alföldi mezőváros e vasárnap délután. A településszéli futballpálya melletti kocsmába térünk be. Mi vagyunk csak vendégek. Amíg a kávét kortyolgatjuk, szól a Nóta tévéből a lagzis giccs. Ennél sokkal jobb volt a fonóban az egyházi zene. „Azok soha nem jönnek át ide” – mondja kissé lenézően a fiatal kiszolgálólány a fonós társaságra utalva. Hát nem az ő célközönségük, az biztos. 
 
Mire visszasétálunk, már jönnek a gyülekezet tagjai: fiatalok, öregek, családosok. Magyarok és cigányok vegyesen. Ez utóbbinak persze semmi jelentősége nem lenne, csak a témánk kedvéért jegyezzük most meg. Az istentisztelet kétórás, sok zenével, és hosszú prédikációval. Amolyan „hitgyülis Vidám vasárnap”-hangulatú és -koreográfiájú a program, legalábbis a külső szemlélőnek ez „jön le”. A gyülekezet felállva vagy ülve, de átélve, tapsolva követi a történéseket. A végén úrvacsorát osztanak, és persze adakoznak a hívek. A főszereplő a gyülekezet vezetője Krizsanyik Győző és a zenekar. A mai téma az örök harc Isten és a Gonosz között. Úgy vélik, mindenki átállhat e harc győztes oldalára, de ehhez személyes döntésre van szükség. 

Kattintson a képgalériáért! Fotó: Kummer János / fn.hu

Már témánknál is vagyunk. A ceremónia után van módunk elbeszélgetni Kis Istvánnal az ő személyes döntéséről. A múltat firtattuk először. Békésen járt egy olyan általános iskolába, ahová már akkor is sok roma gyerek járt. Adódtak is kisebb konfliktusok, leginkább a „hívjál meg egy üdítőre”, vagy „adj egy bélást” témakörben. Ezek miatt az apróbb konfliktusok miatt fokozatosan gyülemlett az ellenérzés a kis Pistában a cigányokkal szemben. 

Találkozás a cigánymentes övezettel

Először a szomszéd srácok hoztak neki egy kazettát, amin a Mos-OI számai voltak. Magyarországon ők voltak az első skinhead zenekar (első koncertjük után államellenes izgatás miatt negyed évre lecsukták őket). Agresszív, egyszerű dalaik cigánymentes övezetről, a bevándorlók béréről (ami csak halál lehet), a fennálló rend elleni fellépésről és általában a skinhead életérzésről szóltak. Később gyorsan lettek követőik is. „Annyit tudtam kivenni a rossz felvételekből, hogy jó zúzós a zene, és erősen cigányellenesek a szövegek. Kezdett megtetszeni a dolog, gyorsan összekapcsoltam az iskolai afférokkal. Gondoltam, lehet benne valami.” 

Az 1990-es évek elején-közepén járunk, amikor volt egy országos divathulláma is a stílusnak. Egyre többen hordtak bomberdzsekit, bakancsot, fülbevalót, náci szimbólumokat mutató pólókat. Megjelentek Békésen is különböző újságok, egyre több skinhead tűnt fel az utcákon. Kis István szerint ekkor még „kevésbé szilárd volt az eszme”, inkább a zene és a divat mentén terjedt ez a fajta lázadás. Őt is egyre inkább megérintette minden külsőségével, baráti körével együtt.

„Általában jól elagyabugyáltak”

Budapesten időnként már a MIÉP tartott nagygyűléseket. A Csurka-párt és a kisgazda párt körül ott nyüzsögtek az immár az ultranacionalista-hungarista-újnáci ideológiákban megmerítkező skinhead csoportok is. Egy-egy ilyen zenekar a pártoknak köszönhetően nagy tömegek előtt lépett fel. (A pártok pedig a zenekarok rajongóit köszönhették a fellépéseknek.) 

Békésre is elért ez az újabb hullám. Ekkor cukrász középiskolába járt Kis, ahol megint találkozott új elvbarátokkal. „Hasonlóan gondolkodtak, összehaverkodtunk, mi voltunk a suli skinheadjei. Bakancsban jártunk és bomberdzsekiben, kitűzőket hordtunk, kopaszra borotváltuk a fejünket. Látható külső jelei voltak a hovatartozásunknak. Ez volt a probléma is, mert a romák persze rögtön felismertek bennünket. A megjelenésünk eleve provokálta őket. Sokszor ránk támadtak, főleg, ha kevesebben voltunk. Amikor sokan voltunk, akkor inkább elkerültek. Volt adok-kapok, minket sem kellett félteni, de legtöbbször jól elagyabugyáltak bennünket. Ezáltal természetesen még jobban gyűlöltem őket.” 

Ideológiailag fejletten

Az igazi mély megmerítkezés a „mozgalomban” akkor jött el Kis számára, amikor egy cigányverésért lecsukott régi ismerőse kiszabadult a börtönből. „Találkoztunk, beszélgettünk. Ő mesélt arról, hogy a mozgalom már sokkal komolyabb, mint régen, érdemesebb lenne nekünk is komolyabban venni. Hozott új könyveket, kazettákat, újságokat, s ezekhez már mély, koherensnek tűnő eszme is kapcsolódott, nem csak a ’büdös cigány, öljük meg őket’. Az egyik kedvencem Szálasi Ferenc volt, az ő mondatát tetováltattam a kezemre, mert ő volt az a nemzetvezető, aki a magyarországi nemzetiszocializmust összefogta. Kezdett átbillenni bennem, hogy nem is igazán a romákkal van a baj, hanem a zsidókkal.” 

Holokauszttagadó filmeket nézett, arról olvasott, hogyan próbálja „leuralni” a nemzeteket a zsidóság. „Néztem a tévét, a sok butítást, ami megy. Kinek a kezében van a tévé? A zsidókéban, persze. Ez bennem lecsapódott, összeállt, ezért álltam oda teljes mellszélességgel az ügy mellé.”

Tetszett az erő, a határozottság, a bakancs - Kis István 
Fotó: Kummer János / fn.hu

Egyre mélyebben ásta bele magát az akkor már a családi kocsmában dolgozó Kis a mozgalomba, belépett a békési MIÉP-be is. Gyűlésekre járt, nemcsak Békés megyében, eljutott pesti megmozdulásokra is. Nem értett mindenben egyet Csurkáékkal, túl lazának érezte az irányt, de mint mondja, közelebb állt hozzá, mint bármelyik más párt nézetrendszere. A mozgalomban leginkább a katonai jelleg vonzotta Kist. „Tetszett az erő, a határozottság, a bakancs, a fekete egyenruha, a sportos testalkat. Felnéztem a nagydarab, tetovált emberekre, azokban láttam az igazi férfit.” Zenekart is alapítottak a – később a skinhead szubkultúrában országosan is ismertté vált – helyi Titkos Ellenállás nyomán. De nem volt komoly eredménye a zenei próbálkozásnak.

Miért lennék bűnös?

Az ateista középosztályi családban felnőtt Kisnek van egy nővére, Mara, aki az öccse mozgalmárkodása idején tért meg. „Ő beszélt először a Bibliáról, Istenről, és arról, hogy bűnös vagyok. Ezen nagyon kiakadtam. Furcsa szavak voltak nekem, hiszen én teljesen másképp gondolkodtam a bűnről. Kocsmában dolgoztam, pontosan fel tudtam sorolni, ki a bűnös: a drogos, a börtöntöltelék, az alkoholista satöbbi. De én miért lennék bűnös?” 

Hosszú ideig folyt az a játszma a testvérek között, hogy megpróbálják meggyőzni egymást. A fiú Szálasi könyveit, holokauszttagadó filmeket, skinhead zenéket adott a nővérének, aki viszont a Bibliát próbálta megismertetni az öccsével. „Részemről általában ordibálásba futott egy-egy ilyen vita.” Nővére érvei leperegtek Istvánról. Egy ízben meghívott Mara egy cigányt a házba, ezen István nagyon kiakadt, nagy balhét csinált, ami majdnem verekedésbe fulladt. Még nagyobb megrázkódtatás volt a mozgalmárnak, amikor nővére kiment Angliába dolgozni egy zsidó családhoz. „Kijelentettem, hogy itt vége a kapcsolatunknak, nem is köszöntem neki sokáig.” 

Pistám, nem emlékszel, megtértél

„19 éves koromban elváltak a szüleim, nem igazán értettem, hogy miért. Akkoriban szakítottam a barátnőmmel is. E mellett láttam a mozgalmon belül is, hogy jó-jó, mi akarunk valamit, de néha a koncerteken összeverték egymást az elvbarátok is. Mi akarunk politikai hatalmat átvenni, miközben a lányokon összeveszünk, és matt részegre isszuk magunkat? Ezek a csalódások mind nagy törések voltak a számomra. Kezdtem rájönni, lehet, hogy tényleg bűnös vagyok. Megloptam anyámat, hazudtam neki, s egyszer kezet is emeltem rá. A kocsmában is lenéztem az embereket, ott is néha elszabadultak az indulatok, az alkoholistákkal csúnya dolgokat csináltunk. Rengeteg gyűlölet volt bennem, és kezdtem arra rájönni, hogy ez így nem biztos, hogy jó. Kezdett érlelődni bennem, hogy bűnös vagyok.”

Kezdett érlelődni bennem, hogy bűnös vagyok
Fotó: Kummer János / fn.hu

Egy délután, amikor otthon volt a nővére, megkérdezte tőle, hogy ha istent megismerhetné személyesen, akkor érdekelné-e? Most nem volt elutasító. Úgy érezte, igaza van a nővérének. „Oké-oké, de mit csináljak, tetovált vagyok, fülbevalóm van, menjek be egy templomba, vagy mi van? – tette föl a kérdést. A testvére mondta, hogy semmit, csak fogadja el Jézust megváltónak. Odaadott neki egy kis zöld füzetet, ráírta a hátuljára, hogy „Jézus szeret téged, és soha nem hagy el”. Pár nap múlva a gyűlölet eltűnt belőle. „Szerettem anyukámat, a tesómat. Találkoztam az utcán egy cigányasszonnyal (korábban lenéztem, grimaszokat vágtam ilyenkor minimum), s most azt éreztem, hogy semmi gyűlölet nincs bennem. Nem tudtam magamba hova tenni ezt a dolgot. Felhívtam a tesómat, hogy valami nem stimmel. Ő visszakérdezett: Pistám, nem emlékszel, megtértél?” 

Tudják, honnan jött

Nagyon elkezdte érdekelni, hogy ki az az Isten, ki az a Jézus. Lelkesen lapozgatta a Bibliát, előadásokra járt. Majd belépett egy gyülekezetbe is. Később elvégzett három évet a Keresztény Népfőiskolán. Megismerte a Kegyelem Gyülekezetet, jött az Országos Cigánymisszió. Ma már e közösségnek az egyik motorja, legfőképp a cigány fiatalokat segíti, téríti, patronálja. Énekel a gyülekezeti zenekarban, akciókat, konferenciákat szervez. Sokszor megy ki a telepre, beszélget cigányokkal. Ilyenkor mindig rögtön az elején feltárja a múltját, fontosnak tartja, hogy tudják, honnan jön, ki volt. 

„Lássák meg ők is, hogy Isten hatalmas, és bárkit meg tud változtatni. Gyilkost, rablót, piást, bárkit. A romák közül is. Általában először ledöbbennek, amikor ezt meghallják, de végül mindig nagy örömmel fogadják, hogy Isten ilyet tett. Rossz élményem nem volt még emiatt.” 
Úgy véli, hogy a cigányság nagyon nyitott szellemileg.”Sajnos a rossz oldal felé is könnyebben elmennek, a kártya, pia, jóslás, babona felé, de az Isten felé is ugyanilyen nyitottak.” 

A régi cimborák azonban árulónak vagy bolondnak tartják, velük már megszakadt a kapcsolat. 

Két emberi igazság feszül egymásnak

Érzékeli, hogy az országban egyre több a szélsőséges elveket valló fiatal, nő a cigányok és zsidók elleni gyűlölet. Nem politizál, de károsnak tartja, hogy egy ilyen elveket valló párt ma a Parlamentben van. 

„Mindenki hajtja a maga igazát. A magyarok azt mondják, nem mernek a gyerekek iskolába menni, mert ott molesztálják őket a cigányok. A cigányok meg a gárda miatt nem mernek kimenni az utcára. És mindkettőnek igaza van. Két emberi igazság feszül egymásnak.” Kis István válasza erre természetesen az, hogy ilyenkor kellene a Biblia, az Isten igazságára támaszkodni. Az ugyanis szerinte elég konkrétan tanít egymás szeretetéről, elfogadásáról, a gyengébbek segítéséről. Ez az első lépés, de szükség van a munkahelyteremtésre, oktatási, szociális segítségekre is - véli. 

Én a Biblia Istenéről beszélek, ők meg nem is tudom milyen istenről
Fotó: Kummer János / fn.hu

A cigánybűnözésről szónokló nemzeti-keresztény Jobbik Kis szerint félreérti a Biblia tanításait. „Szálasi naplójából is kitűnik, hogy mélyen vallásos ember. Voltak elképzelései a magyarok Istenéről. De nem ugyanarról az Istenről beszélünk. Én a Biblia Istenéről beszélek, ők meg nem is tudom milyen istenről. A Jobbiknál ugyanez a helyzet. Kiforgatják Isten igéjét, még akkor is, ha ott a Biblia a kezükben. Az Újszövetség a szeretetről szól, s ők vagy elvbarátaik mégis masíroznak az utcákon és megfélemlítik az embereket. Ez számomra megdöbbentő.”