Istenem, ha létezel…
„Biztos voltam benne, hogy Isten arra választott ki, hogy segítsek másoknak kiutat találni…” – írja önéletrajzi regényében Jean-Michel Pannier. Ez a vallomás főleg azok számára lehet meglepő, akik állandó bűntudattal küszködnek. Jean-Michel életében ennek épp az ellenkezője történt. Számára a megtérése első és legfontosabb következménye az volt, hogy rádöbbent személyes értékeire.
Az evangélista hippiként élte életét a '60-as évek Franciaországában. Gyermekkorától kezdve az alkoholizmus és a kábítószerezés határozta meg mindennapjait. Kereste élete értelmét, vágyott a szeretetre és az elismerésre, de ezt nem kapta meg. Ezért hozzácsapódott egy utcai bandához, mely fosztogatásból és orgazdaságból tartotta el magát.
Jean-Michel időközben utazgatni kezdett. Így jutott el Katmanduba, ahol végezni akart magával; elege lett a züllésből.
Isten kegyelme azonban rátalált és visszahúzta a halál torkából. Épp egy pagoda tetejéről készült leugrani, ezzel a sóhajtással: „Istenem, ha létezel, könyörülj rajtam és mentsd meg az életemet”. Ekkor egy természetfeletti erő megragadta és három méterrel hátrébb dobta.
A damaszkuszi úton
Megannyi viszontagság után hazafelé vette az irányt. A francia határnál egy olyan kerülő úton indult el, amit normál körülmények között soha nem választott volna. Végül ez lett az ő „damaszkuszi útja”, az a hely, ahol személyesen találkozott Jézus Krisztussal. Ehhez Isten egy fiatalokból álló csoportot használt, akik éppen Dél-Franciaországban evangélizáltak. Köztük volt egy Magyarországról emigrált magyar is, László, aki később elmondta, hogy élete legnagyobb szellemi átélését jelentette, amikor közvetlen közelről láthatta Jean-Michel megtérését: „Ott találtunk rá az út szélén. Lótuszülésben ült mint egy kegyes hindu. A haja hosszú volt, a ruhája kifakult és összefüggéstelenül beszélt a drogok és a démoni befolyás hatása alatt.” Jean-Michel később így vallott ugyanerről a pillanatról: „Eleinte semmit sem értettem a vallásos dumájukból, de egy szó megragadt a beteg agyamban: »Camembert sajt«. Megkínáltak azzal a francia sajttal, amiről már hónapok óta álmodoztam. Kitalálták mire van szükségem! Vacsora után megkérdezték, hogy imádkozhatnak-e értem. »Na, besétáltam a csapdába« – mondtam magamban. »Kielégítették a szeszélyemet, hogy utána erőszakkal megtérítsenek.« Ennek ellenére mégis megengedtem nekik, hogy imádkozzanak, mire ők néhány egyszerű szót mondtak ki fölöttem, a nyomorult csavargó fölött. Abban a pillanatban éreztem, ahogy birtokba veszi tagjaimat az Istentől származó forróság.”
Bocsánatot kért – megkapta
Jean-Michel másnap elkísérte a fiatalokat az egyik helyi evangéliumi gyülekezetbe. Épp Úrvacsorához készültek, amikor a pásztor felhívta a jelenlévőket, hogy kérjenek bocsánatot Istentől és egymástól is. Erre a résztvevők felálltak a helyükről és odamentek egymáshoz. Hozzá is odament valaki és bocsánatot kért, amiért elítélte őt csavargó külseje miatt. „Majdnem hanyatt estem, mert idáig senkinek nem jutott eszébe, hogy bocsánatot kérjen tőlem” – emlékezett vissza a jelenetre. Kis idő múlva egy hang szólította meg: „Neked nem kellene bocsánatot kérned Istentől és az emberektől?” Aztán egy másik hangot is hallott: „Te csak a társadalom és a szüleid elutasításának vagy az áldozata!” A vívódás közben egyszer csak mintha pikkelyek estek volna le szemeiről. Élete eseményeit látta, amikor lopott, verekedett, és azt is, amikor drogdílerként gyilkolt. Sírva kérte Isten bocsánatát, akinek megígérte, hogy egész életében az örömhírt fogja hirdetni az elveszetteknek.
Jean-Michel élete azóta gyökeresen megváltozott. Az egykori csavargónak Isten feleséget, gyermekeket, házat, autót adott és lehetővé tette, hogy több mint 60 országban hirdesse az örömhírt. Jean-Michel Dél-Franciaországban él feleségével, Danièle-vel, akivel 38 éve mondták ki a boldogító igent. Négy gyermekük és nyolc unokájuk van.
Forrás: Élő víz