- Van egy másik fajta bölcsesség is, amely nem Istentől származik, és van egy másik személy
is, aki szintén „Bölcsességének nevezi magát, de hazudik: ő nem az igazi Bölcsesség, hanem az
ellenségünk. Nehéz felismerni, mert megpróbál ugyanúgy megjelenni, mint Bölcsesség, és
nagyon jól álcázza magát. A világosság angyalaként jelenik meg, és általában igazat mond; az
igazságnak egy bizonyos formáját kínálja fel, és bizonyos bölcsességgel szól. Nagyon hosszú
időre volt szükségem, hogy meg tudjam különböztetni szavait a valódi Igazságtól és a valódi
Bölcsességtől. Megtanultam, hogy még mindig becsaphat, ha akár egy pillanatra is azt
gondolom, hogy már teljesen kiismertem. Bölcsesség elmondta, hogy sohasem járhatunk túl az
ellenség eszén. Az egyetlen védelmünk, ha megtanuljuk felismerni, majd ellenállunk neki.
István tágra nyílt szemmel figyelt. Arcára volt írva, hogy pontosan érti minden szavamat.
- Tudom kiről beszélsz! - vágott közbe. - Rengeteg emberrel találkoztam a börtönben, aki őt
követte. Mindig egy magasabb rendű bölcsességről, magasabb rendű ismeretről beszéltek.
Külsőre nemes, korrekt embereknek látszottak, de éreztem, hogy valami nincs rendben körü-
löttük. Valahányszor Bölcsességről beszéltem nekik, mindig azt felelték, hogy ők is ismerik
„Bölcsességet"; és hogy ő a „belső útmutatójuk". Mindenesetre, ha rájuk hallgattam, sohasem
éreztem, hogy szabadságra vezetnének, mint ígérték, hanem még inkább megkötöztek.
Sötétséget éreztem körülöttük, nem pedig azt a világosságot, amit Bölcsesség körül. Tudtam,
hogy ez a két személy nem lehet azonos.
- Jézus a valódi Bölcsesség, most már te is tudod. Igazán bölcs akkor vagy, ha őt keresed.
Minden bölcsesség, ami nem Hozzá vezet, hamis. Jézus mindig megszabadít, a hamis
„Bölcsesség" pedig megkötöz. A látszat azonban ennek sokszor az ellenkezője: az igazi
szabadság köteléknek látszik, a valódi kötelék pedig először szabadságnak tűnik.
- Ajjaj, ez nem lesz könnyű! - sopánkodott István.
- Nem. Könnyű nem lesz, és nem is kell, hogy az legyen. A gyanakvás nem ugyanaz, mint a
megkülönböztetés ajándéka, de ha gyanakodni akarsz, inkább arra gyanakodj, ami könnyűnek
látszik. Nem találkoztam még semmivel, ami könnyű lett volna, ha a helyes ajtón léptem be, és
a helyes ösvényen jártam. Ha a könnyebb utat választod, garantáltan eltévedsz. Katonának
hívtak el, és majd harcolnod kell. Most az egész világ a hamis „Bölcsesség" uralma alatt van,
tehát le kell győznöd a világot, hogy teljesítsd a küldetésed.
- Már eddig is sokkal nehezebb dolgokkal kellett megküzdenem, mint valaha - elmélkedett
István. Igazad van. Nehéz, de megéri. Még sohasem éltem át ilyen örömöt, elégedettséget és
reményt. Szabadságban élni nem könnyű. Nehéz eldönteni, melyik hegyet válasszam. Mielőtt
elindultam, tudtam, dönthetek úgy, hogy nem mászom meg a falat, ügy éreztem, hogy
bensőmben falként emelkedett a döntéstől való félelem. Viszont, miután döntöttem, tudtam,
hogy képes vagyok átjutni rajta. Lesz ez könnyebb valaha is?
- Nem hiszem, de a „nehéz" valahogy egyre nagyobb sikerélményt jelent majd. Nincs
győzelem harc nélkül, és minél nagyobb a csata, annál nagyobb a győzelem. Minél többször
győzöl, annál inkább várod a következő csatát, és annál magasabbra emelkedsz, hogy az igazán
nagy harcokat megvívd. Egyedül az a bizonyosság könnyíti meg a harcot, hogy az ÚR mindig
győzelemre vezérel minket. Ha közel maradsz Hozzá, sosem szenvedsz vereséget. Minden
csata és minden próba után sokkal közelebb kerülsz Hozzá, és sokkal jobban megismered Őt.
- Mindig érezni fogom azt a sötétséget, amikor a hamis Bölcsesség megpróbál félrevezetni?
- Nem tudom. Annyit tudok, hogy akkor érezzük a sötétséget, amikor az ellenség önmagunkra
tereli a figyelmünket. Amikor az első emberpárt rávette, hogy a Jó és Gonosz Tudásának
Fájáról egyenek, az első dolguk az volt, hogy magukra néztek. Ha a hamis „Bölcsesség" rá tud
venni bennünket, hogy önmagunkat állítsuk a középpontba, bizonyos, hogy az ő fogságába
kerülünk. A Megtévesztő mindig azzal próbálkozik, hogy magadra terelje a figyelmedet.
Küldetésünket nem önmagunkért kell teljesítenünk, hanem az Úrért és népéért.
- Volt már, aki teljesítette küldetését anélkül, hogy becsapták volna?
Nem hiszem. Még Pál apostol is beismerte, hogy Sátán meghiúsította bizonyos terveit. Több
esetben rászedte Pétert; ezt a Bibliában is feljegyezték, bár lehet, hogy több ilyen eset is
előfordult, amit nem írtak le. De ne aggódj túlságosan amiatt, hogy ez veled is megtörténhet.
Ez az ellenség egyik legravaszabb csapdája. Sokakat megtéveszt azáltal, hogy azt sugallja,
inkább féljenek az ő megtévesztésétől, mint amennyire a Szent Szellemben bíznak, Aki elvezet
bennünket minden igazságra. Akik már beleestek ebbe a csapdába, azokat nemcsak egyre
szorosabban megkötözi a félelem, hanem mindenkit megtámadnak, aki a hit szabadságában jár.
Egészen biztos vagyok benne, hogy nem jutsz túl magasra azon a hegyen, és téged is
megrohannak.
- És ők is ismerik Jézus nevét? - kérdezte István kissé zavartan. - Ismerniük kellett a nevét,
hogyha átjutottak a falon, és olyan messzire elértek. Tehát korábban tényleg ismerték a nevét,
nem?
-
Biztosan. No de nézz csak körül a völgyben! Mit látsz a hegyek tövében?
-
Kis börtönöknek tűnnek. Úgy látszik, még sok hasonló hely van, mint ahonnan éppen
kiszöktem!
-
Éppen ezért lepődtem meg, amikor azt mondtad, hogy Bölcsesség szerint az az egyetlen
börtön, de miután egy kis időt ott töltöttem, megértettem, hogy mire gondolt. Nézd a magas
falakat! Nézd a kerítéseket Mind egyforma. Ha útközben elkapnak, nem ide hoznak vissza,
mert tudják, hogy inkább a halált választanád, hanem elvisznek egy másik börtönbe. Amikor a
közelébe érsz, kívülről nem látszik rajta, hogy börtön, de belülről mind ugyanolyan:
viszálykodó csoportok és félelmeik fogságában élő emberek.
-
Köszönöm, hogy megmutattad ezeket - hálálkodott István. - Amikor a fal tetejéről néztem a
völgyeket és a hegyeket, észre se vettem a börtönöket. Szóval, azt mondod, hogy útközben rám
rontanak, és megpróbálnak betuszkolni az egyik börtönbe? Ráadásul Jézusra fognak
hivatkozni?
Az Úr, maga is figyelmeztet bennünket, ahogyan meg van írva, hogy az utolsó időkben sokan
jönnek majd a Nevében, akik azt állítják, hogy valóban ő a Krisztus, de mégis sokakat
félrevezetnek. Hidd el nekem, rengeteg ilyen ember van, ráadásul általában nem is tudatosan
vezetik félre a többieket. Viszont van egy közös vonásuk: akárhánnyal találkoztam, mind
félbehagyta az útját, mielőtt teljesítette volna küldetését. Csak hittel lehet mozgásban maradni,
ők pedig inkább a félelmet követték a hit helyett. Összetévesztették a félelmet a hittel és azt
gondolják a félelem falairól, amelyek börtöneiket zárják körül, hogy az igazság erődítményei.
Ha a félelem így eltorzítja a látásod, mindjárt ekképpen látod az ellenség magaslatait. Kevesen
vannak közöttük, akik mindezt tudatosan és rosszindulattal csinálják. A többség őszinte, de
áldozatul esett az egyik legerősebb megtévesztésnek, amely a megtévesztéstől való félelem.
- Megküzdjek velük?
- Teljesen megértem a kérdésed, én magam is sokszor feltettem. Oly sok ember hitét teszik
tönkre, és sokkal több kárt okoznak a vándorokban, mint az összes okkult csoport és szekta
együttvéve. Eljön az idő, amikor minden ilyen botránykövet eltávolít az Úr, de addig is célja
van velük: hogy megnehezítsék az utat.
- Bölcsesség valóban azt akarja, hogy nehezebb legyen? Már az is elég nehéz, hogy
megvívjunk a saját félelmeinkkel. Miért akarná tovább nehezíteni, hogy küzdenünk kelljen
ezekkel a félelmetes emberekkel is?
-
Az út éppen annyira nehéz, vagy könnyű, amennyire Ő akarja. Az egész életünk
egyetlen utazás, amely arra szolgál, hogy felkészítse a Magasságos fiait és lányait, hogy Vele
együtt uralkodjanak az eljövendő korban. Minden megpróbáltatásnak az a célja, hogy az Ő
képmására formáljon át bennünket. Az egyik első dolog, amit meg kell tanulnunk az úton,
hogy egyetlen próbát se vesztegessünk el, hanem ragadjuk meg azt a lehetőséget, amit
nyújtanak. Ha nehéz az utad, az csak azt jelenti, hogy Isten magas célt tűzött eléd.