Hajlamosak vagyunk arra, hogy Jézust csak kicsit avassuk be az életünk részleteibe. Azt gondoljuk: „Ha tudná azt a bizonyos dolgot rólam, biztosan elfordulna tőlem.”
Lehet, hogy azt gondoljuk, először meg kell tisztítanunk magunkat, mielőtt valódi kapcsolatot ápolnánk Jézussal. Tudjuk, hogy szeret minket, de még sincs elég bizalmunk ahhoz, hogy megtegyük a következő lépést.
A János 8-ban egy asszonyról olvasunk, akit házasságtörésen értek, és akit a vallási vezetők Jézus elé vonszoltak. Nyilvánosan ítéletet hoztak felette: a törvény szerint meg kellett volna kövezni. Kikérték Jézus véleményét, azonban Jézus csak egyszerűen letérdelt és ujjával elkezdett a porba írni. Amikor tovább faggatták, felállt és így szólt az asszony vádlóihoz: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ” (János 8:7). És lehajolva tovább írt a földre. Micsoda megkönnyebbülést érezhetett az asszony, amikor a vádlói egyenként odébb álltak!
Képzeljük el, amint ott állt remegve, amikor Jézus felállt és rá nézett. Valószínűleg már hallott Jézusról. Hallotta, hogy csodákat tett, hogy némelyek azt állították róla, hogy Ő a Messiás, és hogy a vallási vezetők le akarták Őt tartóztatni. Azonban, az a pillanat sorsfordító volt számára: most már nem csak hallott Jézus szeretetéről, hanem valóságosan megtapasztalta azt. A bénító bűntudatot és kárhoztatást felváltotta a vele szemtől-szemben álló isteni kegyelem! Ezt követték Jézus megnyugtató szavai: „Senki sem ítélt el téged?" Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!"” (János 8:10-11).
Az asszony szíve egyből nyitottá vált Isten kegyelmére és szeretetére. A legintimebb bűnét nyilvánosságra hozták, őt pellengérre állították az egész közösség előtt, de Isten irgalma elárasztotta a szívét, és gyöngéden megbánáshoz vezette őt. Nekünk is ezt kell hinnünk Krisztus szeretetéről. Nincsen kárhoztatás Jézus Krisztusban. Isten szeret! Nincs olyan területe az életednek, amit ne hozhatnál Elé. Nincsen túl nagy bűn! Nincs olyan bűnöd, amit Ő ne bocsátana meg. A Biblia azt mondja: „Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk" (Róma 5:8). Még mielőtt tudtunk volna Róla, Ő már szerelmes volt belénk!
Victoria Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu