Csendben figyeltem, amint István még sok hasonló kérdéssel birkózott. Tovább is éreztem
Bölcsesség jelenlétét, és tudtam, hogy ő mindezt sokkal jobban el tudná magyarázni. Végül
István újra rám nézett. Szeme elevenebben ragyogott, mint valaha.
Tudom, hogy a kérdések, amelyekkel birkóztam, nem is arról szólnak igazán, hogy kicsoda
Jézus, hanem hogy kinek mondták az emberek. Tudom, hogy igazat mondtál nekem. Tudom,
hogy Jézus adta vissza szemem világát, és ő a Bölcsesség; személyesen kell megismernem,
hogy kicsoda, keresnem és szolgálnom kell őt. Tudom, hogy téged is ő küldött el, hogy segíts
elindulnom.
Kérlek, mondd meg, mit tegyek?
- Bölcsesség most is itt van - kezdtem. - Ugyanúgy hallottad a hangját, amikor beszéltem,
ahogy én is hallottam őt rajtad keresztül. Már ismered a hangját. Ő a tanítód. Különböző
embereken keresztül szól majd hozzád, néha még azokon keresztül is, akik nem is ismerik Őt.
Legyél készséges szavának meghallására és az engedelmességre. A hit és az engedelmesség
egy és ugyanaz. Nincs valódi hited, ha nem engedelmeskedsz, és ha valódi a hited, mindig
engedelmeskedni fogsz.
- Azt mondtad, szolgálni fogod Őt. Ez azt jelenti, hogy többé nem magadnak, hanem Érte élsz.
Bölcsesség jelenlétében tudni fogod a jó és a rossz közötti különbséget. Amikor megismered
Bölcsességet, azt is megérted, hogy mi a gonosz. Fordíts hátat a múltban elkövetett
gonoszságaidnak, és állj ellene azoknak, amelyek a jövőben megkísértenek.
- Nem élhetsz úgy, mint a többiek. Arra hívattál el, hogy a Kereszt katonája légy. Amikor
megragadtad Nevét és azt az igazságot, hogy Ő kicsoda; amikor az a világosság kezdett
ragyogni a szemedben; amikor pár pillanattal ezelőtt békesség és elégedettség árasztotta el a
lelked, akkor újjászülettél, és új életet kezdtél. Bölcsesség már egy ideje beszélt hozzád,
irányított és tanított, de mostantól fogva benned él. Soha többé el nem hagy. De Ő nem a
szolgád, hanem te vagy az Övé.
- Valóban érzem Őt! - ismerte el István. - De annyira szeretném újra látni!
- Szíved szemévei bármikor láthatod Őt. Ez is elhívásod része: tisztábban látni Őt, és
szorosabban követni. Ez a célja vándorutadnak. Útközben még többet tanulsz Nevéről és a
Kereszt erejéről. Kiképzésed után ezzel az erővel térsz ide vissza, és sok foglyot segítesz
kiszabadítani.
- Itt leszel akkor is?
- Nem tudom. Időnként itt lesz dolgom, máskor pedig másoknak fogok segíteni vándorlásuk
közben. Lehet, hogy találkozunk valahol máshol, ahova az utad visz. Én magam is úton
vagyok. Ez is része a kiképzésemnek. Út közben több ajtón kell majd belépned, de sohasem
tudni, hova vezetnek. Lehet, hogy valamelyik ide hoz majd vissza. Lesz olyan ajtó is, amely a
pusztába vezet, azon mindenkinek át kell menni. Mások dicsőséges mennyei élményekhez
juttatnak. Állandó kísértés, hogy ezeket keresd, de nem mindig rájuk van szükségünk
küldetésünk betöltéséhez. Ne a külsejük alapján válassz az ajtók közül, hanem mindig kérd
Bölcsességet, hogy segítsen.
István a fal felé fordult. Láttam, amint elmosolyodik.
- Most már át tudok mászni azon a falon - mondta. - Már alig várom. Be kell vallanom, hogy
még félek, de már ez sem számít. Tudom, hogy képes vagyok túljutni
rajta, és alig várom, hogy meglássam, mi van a túloldalon. Szabad vagyok, már nem vagyok
fogoly!
Elindultam Istvánnal az első kerítés irányába. Meglepődve vette észre, hogy nem csak lyukak
tátongtak rajtuk, de valahányszor hozzájuk ért, a kerítés szétmállott, s így újabb lyukak
keletkeztek.
- Miből készültek ezek a kerítések?
- Téveszmékből és hitetésből - magyaráztam. - Valahányszor keresztülmegy rajtuk valaki,
lyuk keletkezik, amelyen át mások is megszökhetnek. Át mehetsz a már meglévő lyukakon,
vagy magad is újabb rést nyithatsz.
István kiválasztott egy szögesdróttal sűrűn befont szakaszt, kinyújtotta karját és egyenesen
belement. Hatalmas lyuk keletkezett a kerítésen, amint átjutott rajta. Tudtam, hogy egy nap
visszatér ide, és sokakat vezet ki ezen a résen, amelyet most nyitott meg. Öröm volt nézni.
Olyan erősen éreztem Bölcsesség jelenlétét, tudtam hogy ha megfordulok, meglátom. így is
volt. Az Ő arcán is ugyanaz a nagy öröm látszott, amit én éreztem.