Az Úr dicsősége egyre nőtt, miközben beszélt. Oly hatalmas lett, időnként attól féltem, hogy
teljesen megemészt. Lángolt, de nem tűzre hasonlított - belülről kifelé égett. Tudtam: vagy ez a
dicsőség emészt meg, vagy az a gonosz, amivel az ajtón túl kell szembenéznem. Szavai áthatok
és lebilincselőek voltak, de tudtam, most a legfontosabb, hogy dicsőségét szemléljem.
Elhatároztam, amíg csak tudom, őt fogom nézni.
A Napnál is fényesebbnek tűnt. Ragyogása miatt nem láthattam minden vonását, de ahogy
tovább néztem, szemem valamelyest hozzászokott ragyogásához. Szeme a tűzhöz hasonlított,
de nem vörösen, hanem kéken izzott, mint a láng legforróbb része. Rettenetes volt a tekintete,
mégis végtelenül vonzó és csodálatos.
Haja fekete volt és csillogó. Először azt hittem, hogy csillagok díszítik, de később láttam, hogy
olajtól csillog. Tudtam, hogy ez az egység kenete, amit korábban már megmutatott egy
látomásban. Ez az olaj drágakövekhez hasonlóan ragyog, de sokkal gyönyörűbb és értékesebb
minden földi kincsnél. Amint arcába néztem, éreztem, hogy beborít ez az olaj - így a fájdalom,
amit dicsőségének tüze okozott, sokkal elviselhetőbb volt. Békességet és nyugalmat árasztott
rám, de csak akkor, ha arcába néztem. Amint elfordultam, abbamaradt.
Késztetést éreztem, hogy lábaira tekintsek. Ezek is tűzlángokhoz hasonlítottak, de inkább
bronzhoz, vagy aranyhoz hasonló színben égtek. Gyönyörűek és egyben félelmetesek is voltak,
mintha a legrémítőbb lépésekre készülnének. Amint lábát néztem, úgy éreztem, hogy föld-
rengés rázza meg bensőmet. Tudtam, hogy lépteivel mindent meg fog rendíteni, ami csak
megrendíthető. Csupán egy pillanatig bírtam, azután az arcomra borultam.
Amikor felnéztem, újra az ajtót láttam. Most még kevésbé volt vonzó, mint korábban. Ennek
ellenére elhatároztam, hogy belépek rajta, még mielőtt meggondolnám magam. Az volt az
elhívásom, hogy belépjek az ajtón - ha nem teszem, nem engedelmeskedem. Jelenlétében az
engedetlenség puszta gondolata is aljas önzésnek tűnt, amely visszataszítóbb volt, mint a földi
csatába való visszatérés.
Amint az ajtóra tekintettem, egy újabb, eddig ismeretlen hangot hallottam. Odafordultam, hogy
lássam, ki szól. Az egyik legszebb férfi, akit valaha láttam - fenséges volt és erőteljes.
- - Ábel vagyok - mondta. - Az a hatalom, amellyel az ÚR nemsokára felruházza népét, a
valódi egység kenete lesz. Mi még csak ketten voltunk testvérek a földön, mégsem tudtunk
egymással békében élni. Az én időmtől mindmáig az emberiség a növekvő sötétség útján jár.
Az emberölés pusztítása olyan mértékben szabadul rá a Földre, mint még soha. Az eddigi
Világháborúitok csak szülési fájások, amelyek az elkövetkezendőkre mutatnak előre. De soha
ne feledd: a szeretet erősebb a Halálnál. Az a szeretet, melyet az Atya szolgái kapnak,
felülkerekedik majd a Halálon. Mondj el nekem mindent, amit rád bíztak - kértem, tudván,
hogy még sok mondandója van.
- Kiontott vérem még mindig beszél. Minden mártír vére kiált a mai napig. Az üzeneted
tovább fog élni, ha jobban bízol az Istenben rejlő életedben, mint a földi létben. Ne félj a
Haláltól, és le fogod győzni. Az előttetek álló korban, amikor a Halál elszabadul a földön,
azoké lesz a legerőteljesebb üzenet, akik nem rettennek meg a Haláltól.
Eszembe jutott az összes háború, éhínség és járvány, amely csupán az én századomban sújtotta
a földet. - Hát mennyi halál jöhet még? - kérdeztem.
Ábel kérdésemet látszólag figyelmen kívül hagyva folytatta, de megértettem, hogy ez maga a
válasz.
- A véres áldozatot már bemutatták értetek. Bízz a Kereszt hatalmában, mert az nagyobb az
életnél is. Ha a Keresztben bízol, nem halhatsz meg soha. A földiek ugyan egy időre hatalmat
kapnak, hogy elvegyék földi életed, de nem olthatják ki igazi életed, ha magadhoz ölelted a
Keresztet.
- Az ÚR népe tökéletes és teljes egységre jut a Földön. Ez éppen akkor fog bekövetkezni,
amikor Isten ítéletei a Földet sújtják. Akik egységben vannak, nem csak átvészelik az ÚR
ítéleteit, hanem bővölködni fognak miattuk. Ezzel is figyelmezteti az ÚR a Földet. A
figyelmeztetések után a következő jel maga isten népe lesz. A sötétségben támadó
megosztottság és konfliktusok miatt, Isten népének egysége olyan jel lesz amit az egész föld
látni fog. Tanítványait szeretetükről ismerik meg, a szeretetben pedig nincs félelem. Csakis az
igazi szeretet hozhat igazi egységet. Akik szeretnek, sosem zuhannak le. Az igazi szeretet nem
hidegül meg, hanem folyton növekszik.