Amíg Brazíliában éltünk, előfordult, hogy tolmácsolnom kellett, amikor vendégelőadó érkezett. A hallgatóság előtt állt az előadó, a magával hozott üzenettel, én pedig mellette voltam, nyelvi tudással felszerelve.
Az volt a feladatom, hogy az üzenetét közvetítsem a hallgatóságnak. Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy a mondandója megfelelően átjöjjön rajtam keresztül. Nem tehettem hozzá és nem vehettem el az üzenetéből. Amikor gesztikulált, én is gesztikuláltam. Amikor felemelte a hangját, én is azt tettem. Amikor halkabban beszélt, én is halkabban beszéltem.
Amikor Jézus a földön járt, folyton Istent „tolmácsolta” számunkra. Mindenben követte a Mennyei Atyát. Annyira szinkronban volt az Atyával, hogy bátran kijelenthette: „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van” (János 14:11). Olyan volt, mintha hallott volna egy hangot, amit mások nem érzékeltek.
Valami hasonlót tapasztaltam az egyik repülőutam során. Hallottam, hogy valaki nevetésben tör ki. Elég rázós utunk volt, sokszor légörvénybe keveredtünk, így nem igazán volt humorosnak nevezhető a helyzet. De valaki mögöttem jól szórakozott. Rajta kívül senki más, csak ő. Végül hátrafordultam, hogy megnézzem, mi olyan vicces. A fiatalember fejhallgatót viselt, és nagyon úgy tűnt, hogy egy humoristát hallgat. Mivel ő hallotta azt, amit én nem, másként viselkedett, mint én.
Ugyanez igaz volt Jézusra. Mivel Ő hallotta, amit mások nem, másképpen viselkedett, mint ők. Emlékszünk, amikor mindenki a vakon született miatt aggódott? Jézus nem. Valahogyan tudta, hogy ez a vakság Isten dicsőségét fogja szolgálni (János 9:3). Emlékszünk, amikor mindenki le volt taglózva Lázár halála miatt? Jézus nem. Ahelyett, hogy barátja betegágyához rohant volna, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia” (János 11:4). Olyan volt, mintha Jézus hallott volna valamit, amit senki más. Hogyan lehetne ennél bensőségesebb egy kapcsolat? Jézusnak töretlen közössége volt az Atyával.
Gondolod, hogy az Atya ugyanerre vágyik velünk kapcsolatban is? Abszolút! Pál azt mondja: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez” (Róma 8:29). Hadd emlékeztesselek arra, hogy Isten úgy szeret, ahogy vagy, de túlságosan szeret ahhoz, hogy így hagyjon. Azt akarja, hogy olyan legyél, mint Jézus; ugyanarra a bensőséges közösségre vágyik veled, mint a Fiával.
Max Lucado
Magyar fordítás: ahitatok.hu