Izrael, a vérszövetség népe
Szeretném felhívni a figyelmedet néhány csodálatos dologra Izraellel, a vérszövetség népével kapcsolatban.
Ez a szövetség garantálta számukra a fizikai védelmet. Védelmet az ellenségeiktől, a járványoktól és a
betegségektől.
Elmentek Egyiptomba, és több mint hárommilliós nagy néppé lettek. Isten pedig kihozta őket olyan hatalmas
csodák által, amelyek ámulatba ejtik az emberi értelmet.
Azért tette ezt meg, mert vérszövetségi kapcsolatban volt Izraellel, és ez a szövetség arra kötelezte, hogy
megszabadítsa őket.
Ahogy ott álltak a Vörös-tenger partján, miután kiszabadultak szolgaságukból, Isten azt mondta: „Én vagyok
az Úr, a te gyógyítód.”
Majd megígérte nekik, hogy az egyiptomiak egy betegsége sem sújthatja őket.
Ő volt a vérszövetségi gyógyítójuk. Az emberi értelem alig képes ezt felfogni.
Tudjuk, hogy negyven évig vándoroltak a pusztaságban.
Isten felhőt adott nekik, hogy megvédje őket a perzselő sivatagi naptól, éjszaka pedig tűzoszlopot, hogy
legyen világosságuk és fűtésük.
Isten adott nekik élelmet és vizet. Ő gondoskodott minden szükségletükről.
A törvény és a papság
Majd nekik adta Isten a vérszövetség törvényét. Mi ezt „mózesi törvény”-nek hívjuk, mert Mózes
közvetítésével jutott el Izraelhez. 12
Ez a törvény azért adatott nekik, hogy elkülönítse őket a világ többi népétől. Ez tette őket különleges néppé,
akikre Isten ki tudta árasztani különleges áldásait. Mindez pedig a vérszövetség áldásai alapján történt.
A szövetség volt az a pont, ami körül Izrael egész élete mozgott.
Miután megadatott a törvény, megtörtént a törvény megszegése. Elengedhetetlenül fontos volt a papság
létrejötte.
Az emberi nem története során eddig sohasem volt Istentől elrendelt papság, most azonban Isten kijelölte a
papságot és a főpapot.
A papsággal együtt adattak az engesztelési áldozatok. Soha ezt megelőzően nem létezett az engesztelő
áldozat vagy az engesztelés nagy napja.
Azelőtt csak a hála- és az égőáldozatokat ismerték.
Most azonban Isten elrendelt egy különleges áldozatot, aminek során a vér elfedi a megszegett törvényt és
befedi a szellemileg halott Izraelt, hogy Isten tudjon közöttük lakni.
Az engesztelés-nek fordított héber szó azt jelenti: befed, elfed. Isten az engesztelést a vérben lévő élet miatt
adta. Ez a vérben lévő élet szolgált arra, hogy befedje a szellemileg halott Izraelt és a megszegett törvényt,
valamint Izrael alkalmatlan voltát; hogy ne álljanak befedetlenül Isten jelenlétében.
A vérszövetség papságának élén a főpap végezte szolgálatát. A főpap volt a szövetség kezese. Ő közvetített
Isten és a nép között.
A főpap évente egyszer léphetett be a szentek szentjébe, hogy elvégezze az éves engesztelést.
Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a főpap szolgálatban állt, hacsak a nép nem követett el valami súlyos
törvényszegést.
A főpap évenként egyszeri szolgálata igen különleges volt.
Ő végezte el az elfedezést, vagyis az engesztelést a népért, és megvallotta a nép bűneit a bűnbak fejére téve a
kezét, majd kiküldte azt a pusztába, hogy elpusztuljon.
Az ő jelenléte volt szükséges ahhoz, hogy fenntartsák a közösséget és biztosítsák védelmüket.
Az engeszteléssel és a papsággal együtt jártak a vérszövetségi áldozatok.
Mózes harmadik könyvének első hét fejezete öt nagy áldozatot említ: egészen elégő áldozat, ételáldozat,
hálaáldozat, a vétkekért való áldozat és a bűnért való áldozat.
Ezek az áldozatok voltak a közösségi áldozatok és a megtört közösség áldozatai.
Ezek a nép mindennapi életével voltak kapcsolatosak.
Amikor egy izraelita közösségben volt Istennel, hozhatott egészen elégő áldozatot, ételáldozatot, vagy
hálaáldozatot.
Ha vétkezett felebarátja ellen, hozhatott vétekért való áldozatot.
Amikor Isten szent dolgai ellen vétkezett, a bűnért való áldozatot hozta.
Ebben az utolsó típusú áldozatban – bizonyos körülmények között – a főpap is szolgálhatott.
Ők a vérszövetség tagjai voltak, és közösségben kellett maradniuk a vérszövetség kötelezettségeivel és
kiváltságaival.
A szövetség áldásai
Isten kötelezettséget vállalt, hogy megvédelmezi őket a környező népek hadseregeitől.
Isten kötelezettséget vállalt földjük termékenységéért.
Isten a szövetség által kötelezettséget vállalt arra, hogy igen megsokasítja nyájaikat és csordáikat.
Isten áldásosztó keze volt felettük.
Ők lettek a legkülönb és leggazdagabb nép. 13
Jeruzsálem lett a világ leggazdagabb városa.
Bőséges esőt kaptak domboldalaik, völgyeikben gazdagon burjánzott az élet.
A világon nem volt még egy olyan város, mint az övék, és nem volt még egy olyan nép, mint ők.
Isten az ő Istenük volt, ők pedig Isten szövetségi népe voltak.
Amikor megtartották a szövetséget, egy ember képes volt ezret megfutamítani a csatában, két ember pedig
tízezret is.
Dávid idejében, amikor a szövetség igazsága élő erővé lett a nemzetben, Dávid vérszövetségi harcosai
egyenként meg tudtak ölni nyolcszáz embert egyetlen csata során.
Fegyver nélkül úgy szakították szét az oroszlánt, mintha csak egy kecskegida lett volna.
Nagy fizikai erejük és bátorságuk volt. Isten oltalmazta őket, ezért lehettek a leghatalmasabb harcosok,
akiket valaha ismert a világ.
Ők voltak Isten különleges népe. Ők voltak Isten szívének kincsei.
Az ítélet
Nincs annál tragikusabb esemény az emberiség történelmében, mint Jeruzsálem városának pusztulása és
lakóinak elhurcolása Babilonba; mindez pedig azért, mert vétkeztek a szövetség ellen.
Az ég olyan lett, mint a sárgaréz, a föld kiszáradt, mint a vas, eső helyett port fújt a szél, betegségek kínozták
őket, ellenségek rohanták le őket, míg hatalmas városuk, a leggazdagabb város, amit a világ valaha ismert,
romhalmazzá lett.
A templom, ami több pénzbe került, mint bármely más akkori építmény, teljesen elpusztult, porrá és hamuvá
lett.
Megszegték a szövetséget.