Egy darabig csendben haladtunk Jézussal. Aztán Jézus hozzám fordult, egyik kezével mindkét kezemet megfogta, másikat fejemre helyezte és így szólt: „– Roberts, nagy munkára kenlek fel téged. Nagy munkára hívlak el. Úgy kell futnod, mint még senki másnak, úgy kell prédikálnod, mint még senki másnak, más kell, hogy legyél, mint a többiek. Nehéz idők fognak jönni, de tekintsd úgy, mint felfelé vezető lépcsőfokokat és nem úgy, mint buktatókat. Menj hatalommal, menj hittel! Fuss úgy, mint ahogy más még nem futott! Menj és cselekedj, ahogy én cselekedtem.” Mikor Jézus először mondta, hogy „Fuss!”, kenet és tűz ömlött ki Belőle, s áramlott át rajtam, tetőtől talpig betöltve valómat. Azóta ahányszor beszélek Istenről akár egy, akár 3000 ember előtt, érzem ezt a tüzet, ahogy a Zsidókhoz írt levélben 1:7-ben áll: „…teszi az Ő szolgáit tűz lángjává.” Olyan forróság tölt el, hogy a veríték kiver, és teljes bensőmet eltölti a kenet.
Testvérek, be kell kerülnünk Isten tüzébe! A tűz az, ami elemészti a gonoszt és a pelyvát (Máté 3:12) az életünkből, az tisztít meg, hogy tisztán és szentül állhassunk meg Isten előtt. Látod, nem járhatsz bűnben Isten előtt. Ha megpróbálod, a tűz meg fog emészteni. De, ha hagyod, hogy a Szent Szellem tüze járja át testedet és megtisztítson, akkor nyugodtan járulhatsz Isten elé, tiszta szívvel, tiszta elmével. Akkor békességgel állhatsz színe elé, nem kell félned, hogy a tüze elpusztít. Miután Jézus felszentelt a szolgálatra és imádkozott értem, egy lépést hátralépett. Ekkor ránéztem a kezemre és láttam, hogy mindkettő lángvörös. Jézus filmvásznat húzott le előttem, amin megmutatta életemet, születésem napjától kezdve. Bár csak 8 éves voltam és nem sok időt éltem még, végignéztem a múltam, majd az előttem álló életutam is egészen a halálom napjáig. (Ez azonban nem azt jelenti, hogy várnotok kell Jézus visszajövetelére addig, míg én meghalok. Csak az Atya tudja Jézus visszajövetelének időpontját, Jézus Krisztus maga sem tudja ezt, ahogy Önmaga is megmondta. Ezért Ő úgy mutatta meg az életemet, mintha nem jönne vissza ez idő alatt. De hitem szerint Jézus még az én életem alatt vissza fog jönni.)
Én nem félek meghalni, haza akarok menni a mennybe, szeretnék a mennyei palotában lakni, és Jézussal járni az arany utcákon. Ezután Jézus különböző arcokat mutatott meg, akik életemre nagy hatással lesznek. Megmondta keresztnevüket is, és vezetéknevük kezdőbetűit. Ezek közül már többel találkoztam is. Néhányan nem úgy cselekedtek, ahogy Isten akarta, de én ezeket az Úrra bízom. Nem avatkozom bele ezekbe az ügyekbe. Ha valaminek meg kell történnie, Isten azt el fogja végezni. Láttam magam szolgálat közben több helyen prédikálni. Vannak dolgok, amiket még egyelőre nem mondhatok el, mert még nincs itt az ideje. Jézus megölelt és megcsókolt. Ideje volt, hogy visszatérjek. Nem is akartam maradni, mert sok olyan életet láttam, akiket meg kell nyernem az Úrnak. A legnagyobb csoda nem a halottak feltámasztása, hanem az, amikor valaki újjászületik!
Elindultam a legközelebbi kijárat felé, Jézus utánam szólt: „Roberts!” Visszafordultam, s ott állt Jézus felém nyújtott kezekkel. Arcán könnyek folytak végig és így szólt: „Szeretlek!” S ahogy ezt mondta, én újból a testemben éreztem magam. Nagyon meg voltam lepve, de tudtam, hogy amit átéltem, valóság volt, mert a tűz és a kenet még 2 és fél óráig át- és átáramlott bennem, visszatértem után. Szoktunk szólni Istenről való átéléseinkről, hát én átéltem Istent. De Ő nem személyválogató. Amit velem cselekedett, veled is megcselekszi. Talán sokan azt mondják: „Oh, Isten ezt csak különleges emberekkel teszi meg, kiválasztott prófétával.” Nem így van, veled is megtörténhet, de először el kell döntened, kinek akarsz szolgálni. Mindent át kell adnod Istennek. Mindent A-tól Z-ig, mindent, hogy mint barátja is járhass előtte. Mert te is barátja lehetsz Istennek. Az én életem csak egy példa arra, mi történhet veled is, ha engedsz az Úrnak. Ezzel nem magamat akarom felmagasztalni. Én csak előfutárja vagyok a fiataloknak. Az én szolgálatom kétirányú: az időseket felrázom, és kérdés elé állítom, és a fiatalokkal azonosítom magam. Nem sok ilyen irányú szolgálatot ad az Úr. Talán azért hívott el ilyen fiatalon az Úr, mert tudta, nekem nem számít, hogy a világ mit gondol, vagy mit mond. Én azt fogom tenni, amit Isten mond, bármi történjen is. Jézus és én barátok vagyunk. Együtt járunk, együtt beszélgetünk. Együtt szállunk fel a repülőre, egymás mellett ülünk. Semmit sem kívánok nélküle tenni!