Gondolkodtál-e már azon, mekkora utat kell megtenned annak érdekében, hogy az evangéliumot elvidd barátaidnak? A mai világban, amikor egyszerre igaz, hogy információ túláradásban szenvedünk, és egyszerre igaz, hogy nem szeretünk beszélgetni egymással, ez nagyon fontos kérdés lehet…
A kereszténység legnagyobb misszionáriusa kétségtelenül Pál apostol volt. Nem tudjuk pontosan, hány évesen kezdte el ezt a munkát, és azt sem, hány éves korában halt meg. Ami bizonyos, hogy fellépése kezdetén túl lehetett már a harmincon, és úgy tűnik, 20–25 évig hirdette az evangéliumot. Vajon mennyit utazott és fáradozott egész életében?
Mondhatjuk, hogy a legmodernebb feltételeket használta az utazásához. A római császárok ideje alatt fokozatosan növekedett az úthálózat és a közlekedési rendszer, ami egyben katonai és adminisztratív célokat szolgált. Pál apostol korában a katonai úthálózat 90 000 km-t tett ki, és ha ehhez még hozzászámoljuk a mellékutakat is, akkor 300 000 km-ről beszélhetünk. Mai fogalmainkkal élve ez gyakorlatban azt jelentette, hogy az Eufrátesztől Angliáig, a Rajnától vagy a Dunától a Nílusig egyetlen útlevéllel és egyetlen valutával utazhatott. Ezt a lehetőséget használta ki az apostol. Mekkora távolságokat kellett megtennie?
Létezett a híres Via Egnata út, amely Filippitől Thesszalonikáig tartott. Mivel mindkét városban tartózkodott Pál apostol, könnyen odaképzelhetjük magunkat:
„Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk.” (Csel 16:11–12, Református Biblia)
Az idézet kétnapos utazást feltételez a Tróászból Szamotrákén át Neápoliszba vezető hajóútra vonatkozólag. Ebben az időben nem működtek személyszállító hajók, csakis kereskedelmiek. Minden utazónak magának kellett gondoskodnia az ellátásáról. Ilyenkor az utazók általában előre sütött kovásztalan kenyeret és szárított gyümölcsöt vittek magukkal. Ez tovább fokozta a kényelmetlenséget. A hajóutat követően gyaloglás következett Neápoliszból az északnyugati irányba fekvő Filippibe, a Via Egnatán át. Nehezen járható hegyvidéken helyezkedett el a tengerpart mellett. Pál apostol a 14 km-es úttal valószínűleg valamivel kevesebb, mint egy nap alatt birkózhatott meg. Az akkori utazás átlagsebessége 20–30 km lehetett naponta, de ez csakis síkvidéken, ahol könnyebb tudtak gyalogolni. Ez bizony nagyon lassúnak tűnik, ha arra gondolunk, hogy Pál apostol bejárta az akkor ismert világ stratégiai pontjait Szíriától (keletről) kezdve Rómáig. Tervei szerint még a leginkább nyugaton lévő tartományt, Hispániát is meg akarta látogatni, de életének utolsó állomása Róma lett, ahol mártírhalált szenvedett valamikor 64 körül.
Valóban rengeteget gyalogolt, nagyon sokat nélkülözött, elviselte az utazások viszontagságait és időnként az éhezést is. Mindezek mellett nem beszéltünk arról, hogy többször került börtönbe hitéért, és az életét is fogságban fejezte be. Mindezt egy dologért tette: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére…” (Rm 1:16, Református Biblia).
Úgy tűnik, az evangélium hirdetése út a végtelenbe…
A mai világban nem az úttal, hanem a „falakkal” van a probléma. Küldhetsz SMS-t, E-mailt. Naponta kapcsolatot teremthetsz a világ bármelyik pontjával úgy, hogy közben ki sem mozdulsz otthonról, csak a rendelkezésedre álló technikai csodákat használnod. Tanulhatsz könnyen angolul, és ha sikerül elég jól beszélned a nyelvet, minden feltételt teljesítettél ahhoz, hogy Pál misszionáriusi szerepét felvállald, ráadásul kényelmesen. Mégis a dolgod nehezebb lesz, mert minél több telekommunikációs eszköz áll rendelkezésedre, annál nagyobb a távolság ember és ember között…
Ma valaki szívesebben telefonál, mint hogy találkozzon az embertársaival. Számold össze, hány ismerősöddel szeretsz inkább telefonon beszélni, vagy az iwiw-en keresztül kapcsolatot tartani, mintsem találkozni velük. S ilyenkor nem az evangéliumról beszéltek. Mi lehet ennek az oka?
Az evangélium titka nem a földrajzi távolság és legfőbbképpen nem az, hogy milyen eszközökkel hidalhatjuk át. Jézus szavainak hirdetői találják meg az utat lélektől lélekig. Ha kész vagy a kényelmedből valamennyit feláldozni, és elgondolkozol ezen, rájössz, minden eszköz, ami körülvesz téged, könnyen az áldásodra válhat, vagyis segítőtárssá ebben a szolgálatban. Miért kellene éppen neked ezt vállalni?
Krisztus gyermekének nem szabad szégyellnie az evangéliumot, mert nem más az, mint élet neked és barátaidnak, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni” (Rm 1:17).
Forrás: Felfedezések