Amikor Isten a tízparancsolatot adta, és a szombati nyugalomhoz ért, üzenete teljesen világos volt: „Ha a teremtett világ nem dől össze, amikor pihenek, akkor tudhatod, hogy akkor sem fog, ha te megpihensz." Tudod, szükségünk van pihenésre. Ahhoz, hogy a termőföld teremjen, időnként parlagon kell hagyni. Ahhoz, hogy egészséges légy, pihenned kell.
Amikor Dávid a 23. Zsoltárban így szól: „Dús legelőkön megpihentet" (Egyszerű Fordítás), akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy „A pásztorom megpihentet az Ő bevégzett munkájában."
Saját átszegezett kezei által, Jézus legelőt biztosított a lelkünknek. Elhengerítette a bűn hatalmas szikláit az útból. A helyükre a kegyelem magjait ültette és az irgalom tavait ásta. El tudod képzelni a pásztor szívének elégedettségét, amikor meglátja a befejezett munkát, és látja, hogy a juhai a puha fűben pihennek? El tudod képzelni Isten elégedettségét, amikor mi is hasonlóképpen teszünk?
Szombati nyugalom
Amikor Isten a tízparancsolatot adta, némelyikhez elég volt két szó: „Ne ölj!", „Ne lopj!", „Ne paráználkodj!" Na és amikor a nyugalom témájához ért? Figyelj csak: „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert, és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent" (2 Mózes 20:8-11). Hűha! Egyik szó jön a másik után...
Mi mégis ellenállunk. Magyarázkodunk. Egyik magyarázat jön a másik után. Nem szeretünk megpihenni. Kérlek, ismételd utánam ezeket a szavakat: „Nem az én dolgom irányítani a világot." Hosszútávon sokszor azzal teszünk többet, ha kevesebbet teszünk.