„Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok.
Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű.” (Máté 11:28-30)
Keresztény életem kezdetén, nagyon lelkesen és buzgón akartam szolgálni Istent. Mindenre feliratkoztam, ami csak egy kicsit is érdekelt. Próbáltam mindenhol ott lenni és tenni, tenni, tenni.
A sok tevékenység miatt, egyszerűen nem volt időm az Úrral időt tölteni. Istenért tettem dolgokat, de valahogy Ő mégis kimaradt az életemből. Mivel testből cselekedtem, sokszor frusztrált voltam.
A test cselekedetei azok, amiket Isten bennünk áradó élete nélkül cselekszünk, a saját erőfeszítéseinkből. Ezért ezek nagyon megterhelőek, kiszívják az energiánkat, és nem okoznak örömet. Általában jó dolgok, de nem „isteni” dolgok.
Az emberek szó szerint kiégnek a sok vallásos tevékenységtől, miközben küzdenek, hogy Istent a saját erejükből szolgálják. Jézus nem azért halt meg értünk, hogy az életünk állandó kimerítő tevékenységek sora legyen. Azért halt meg értünk, hogy Általa egyek lehessünk Istennel, hogy egy mély megelégítő kapcsolatunk legyen a Szentháromság Istenével, az Atyával, a Fiúval és a Szent Szellemmel.
Ha van olyan tevékenység, amit ki kell iktatnod azért, hogy igazán az Úrral lehess, ne félj azt megtenni.
Ima: Uram, rájöttem, hogy az állandó szolgálat nem helyettesíti a Veled való kapcsolatot és azt, hogy valóban megismerjelek Téged. Segíts Benned nyugalomra lelnem, azáltal, hogy félreteszem az állandó tevékenykedést és csak Veled vagyok.
Joyce Meyer
Magyar fordítás: ahitatok.hu