Ott maradtam egyedül az "Üdvösség" szintjén a sebesülteknek szolgáló angyalok
társaságában. Ahogy elindultam közöttük, mindannyian fél térdre ereszkedtek, és a
legnagyobb tisztelettel viseltettek irántam. Végül egyiküket megkérdeztem, miért teszik
ezt, hiszen közülük a legkisebb is sokkal hatalmasabb nálam.
- A köntös miatt - válaszolta. - Ez a királyságban a legnagyobb rang.
- De hiszen ez csak egy egyszerű köpeny! - tiltakoztam
Nem! - válaszolta az angyal. - Te az Isten kegyelmét öltözted föl, amelynél nincsen nagyobb
erő a földön!
- De hiszen több ezren viseljük ugyanezt a köpenyt. Hogy jelenthetne ez rangot? - kérdeztem.
- Ti mindannyian félelmetes bajnokok, a Király fiai és leányai vagytok. Ő ugyanezt a köpenyt
viselte, amikor a földön járt. Ameddig ezt viseled, addig se mennyen, se földön nincs olyan
erő, amely megállhatna előtted. A mennyben és a pokolban mindenki felismeri ezt a köntöst.
Mi csak az Ő szolgái vagyunk, de Ő benned lakik, és te az Ő kegyelmébe vagy felöltözve.
Ha nem viseltem volna a köpenyt, amely dicsőséges páncélomat eltakarta, akkor az angyal
szavai és irántam tanúsított viselkedése ugyancsak táplálták volna büszkeségemet. Azonban
egy ilyen otromba és egyszerű köpenyben lehetetlen volt felfuvalkodni. Ennek ellenére
kezdtem jobban érezni magam benn