„Az emberek gyakran kérdezik tőlem: Mi az élet értelme?
Válaszom dióhéjban: az élet célja felkészülés az örökkévalóságra. A testünket nem örökkévalóságra tervezték, de Isten azt akarja, hogy a Mennyországában Vele legyünk. Egy nap le fog állni a szívünk, ez jelenti majd testi létünk végét – de nem a mi végünket. A földön 60 vagy akár 100 évet is élhetünk, de évmilliárdokat az örökkévalóságban. A földi lét a bemelegítés, a kosztümös főpróba. Isten azt akarja, itt gyakoroljunk azt, amit Vele fogunk csinálni mindörökké az időtlenségben. Isten alkotott, és Isten saját céljára alkotott. Amíg erre nem jövünk rá, életünknek nem lesz értelme.
Az élet problémák sorozata: Vagy éppen nehézségben vagyunk, vagy abból jövünk kifelé, vagy éppen fel kell készülnünk a következőre. Ennek az az oka, hogy Istent sokkal jobban érdekli jellemünk, mint kényelmünk; Istent jobban érdekli, hogy életünket szentté tegye, mint hogy boldoggá. Elérhetünk itt a földön is egy bizonyos boldogsági szintet, de nem ez az élet célja. Az igazi cél: növekedni jellemben, növekedni a Krisztushoz való hasonlatosságban.
Az elmúlt év életem legnagyszerűbb éve volt, de egyben a legnehezebb is, hiszen feleségem, Kay rákos beteg lett. Régen azt gondoltam, az élet hegycsúcsokból és mély völgyekből áll – néha sötét időkön kell átverekedjük magunkat, majd hegytetőn, és így tovább, le és föl. Ma már nem vallom ezt. Ahelyett, hogy az élet hegycsúcsok és völgyek sorozata lenne, szerintem sokkal inkább olyan, mint a vasúti pálya két sínje, azaz életünkben folyamatosan szembesülünk jóval és rosszal. Függetlenül attól, mennyi jó dolog ér, mindig akad rossz is, amit meg kell oldani… És függetlenül attól, mennyi rossz dolog ér, mindig akad jó is, amit meg lehet Istennek köszönni. Választhatjuk, hogy céljainkra figyelünk, vagy választhatjuk, hogy problémáinkra. Utóbbi esetben önközpontúak leszünk, vagyis ami számít, az az én nehézségeim, az én kérdéseim, az én fájdalmaim.
De a fájdalomtól való megszabadulás legkönnyebb módja az, hogy figyelmünket magunkról Istenre és másokra tereljük. Hamar rá kellet jönnünk, hogy százezrek imái ellenére sem fogja Isten Kay-t meggyógyítani, vagy életét megkönnyíteni. Nagyon nehéz volt ezt elfogadnia, Isten mégis megerősítette jellemét, másokat szolgáló munkával látta el, bizonyságtételt adott neki, közelebb vonta Magához és a többi emberhez. Mind a jót, mind a rosszat meg kell tanuljuk kezelni életünkben.
Az igazat megvallva, a jó dolgok kezelését néha nehezebb megtanulni. A múlt évben például, amikor könyvemet 15 millió példányban adták el, szinte egyik napról a másikra vagyonos ember lettem. Óriási ismertséget is kaptam, melynek kezelésével korábban szintén nem kellett foglalkoznom. Nem hiszem, hogy Isten vagyont és ismertséget az egónk számára ad, vagy azért, hogy könnyű életet éljünk. Elkezdtem tehát Istent faggatni, mi a célja ezzel a nagy adag pénzzel, ismertséggel és befolyással. Két külön igehelyet is adott a helyes út kiválasztásához, a 2Kor 9-et* és a 72. zsoltárt**.
Az első, amit megfogadtunk: bármennyi pénz is folyik be hozzánk, életvitelünkön egy jottányit sem változtatunk. Nem vettünk semmi nagy dolgot. A második: valamikor múlt év közepe óta nem fogadok el fizetést a gyülekezettől. Harmadik: egy olyan alapot hoztunk létre, mely a „Béketerv” elnevezésű projektünket támogatja. Ez a projekt gyülekezetet plántál, vezetőket készít fel, szegényeket támogat, betegeket gondoz és a következő generációt műveli. Negyedik: Összeraktam azt a pénzt, amit a gyülekezet indítása óta eltelt 24 év alatt fizettek nekem, és mindet visszaadtam. Felszabadító érzés, hogy Istent ingyen szolgálhatom.
Meg kellett magamtól kérdezni: a birtokolt tárgyakért fogok élni? Népszerűségért? A világ nyomása fog irányítani? Vagy bűntudat? Keserűség? Materializmus?
Vagy Isten célja az életemmel, ami irányítani fog? Amikor reggel felébredek, az ágyam szélére ülök és azt mondom: Uram, ha semmi mást nem is tudok ma elvégezni, szeretnélek még jobban ismerni, és még jobban szeretni. Isten nem azért helyezett a földre, hogy a „Teendők” lista tételeit pipálgassuk. Sokkal jobban érdekli, hogy kik vagyunk és mit csinálunk. Ezért hívnak minket emberi lényeknek és nem emberi munkagépeknek.
Ha boldog pillanatod van – DICSÉRD ISTENT.
Ha nehéz pillanatod van – KERESD ISTENT.
Ha csendes pillanatod van – IMÁDD ISTENT.
Ha fájdalmas pillanatod van – BIZZ ISTENBEN.
Minden pillanatodban – LÉGY HÁLÁS ISTENNEK.”
/fordította Dr. Illéssy János/